A Los Angeles-i magyar közélet éppen olyan sokszínű, mint az egész amerikai magyarság. Különböző nemzedékek, eltérő politikai felfogások, más-más bevándorlási motivációk, életcélbeli differenciák vannak jelen. Egy lehet és egy kell, hogy mindezt összekösse: ez a magyar identitástudat, magyarságunk megőrzése. A sokszínűség azt is jelentette, hogy az egymástól különböző vélemények sokáig nem tudtak egymáshoz közeledni, a véleménykülönbség gyakori ellentéteket szült, érzelemkitöréseken alapuló vitákat, a kompromisszum hiányát eredményezte. Közösségünk meghatározó és józan személyiségei rengeteg energiát fektettek bele abba, hogy mindez feloldható legyen. A Los Angeles-i magyar közösség mára jelentős változáson ment át. Tagjai korábban nem látott mértékben keresik egymás társaságát, a magyar közösségen alapuló összetartást, összefogást igénylik. Ezzel a magyar identitástudat fenntartásának szép példáját mutatják Amerika-szerte a magyar közösségeknek. Büszkének kell erre lennünk! Az elmúlt három évben ehhez a komoly fejlődéshez alapvetően hozzájárult Bokor Balázs főkonzul, aki önzetlen módon, a helyi magyarság érdekeit is maradéktalanul szem előtt tartva munkálkodott a korábban nem látott eredmények eléréséért. Az általa kezdeményezett, „Merre tart a nyugati parti magyar közélet" konferencia pontosan ebben az irányban kíván továbbhaladni. Olyan közös cselekvési lehetőségeket kíván felvázolni, amelyek megvalósításáért a helyi amerikai magyar közösség és a szülőföld illetékeseinek együtt kell tevékenykedniük. Pontosan ezért nem engedhetjük meg azt, hogy a sok energiával és küszködéssel kialakított helyi egyetértést, közös tenni akarást bárki önös célból veszélyeztesse. Elég a régi mentalitásból! Összefogással lépünk fel bárkinek a felelőtlen vádaskodásaival szemben, a még törékeny egyetértés, a szellemi egyensúly megzavarása ellen! Csak azt tudjuk és akarjuk támogatni, aki a közös érdekeink szolgálatában a közösség akaratával egyezően kíván velünk együtt tartani. *** Los Angeles, 2010 áprilisa *** A fenti közleménnyel egyetértők egy részének a nevei a következők: *** Antal Timea Dr Frank de Balogh, Los Angeles megyei biztos, a szociális bizottság elnöke Bartha András lelkész Bán György, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Fegyelmi Bizottságának elnöke Bunyik Béla, a Bunyik Entertainment elnöke, az L.A.-i Magyar Filmfesztivál elnöke Balogh Sipos Éva, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Bán Edit, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Báthory Andrea, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Dr Bokor Tibor orvos Borbély Melinda, a UCLA magyar nyelv- és irodalom oktatója Paul Cliff, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Csőke István, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Dobrányi Gábor fotóművész Steve Dondo, a Jonathan Club volt főmérnöke Előd László, az Arany János Kultúrkör elnöke Erdélyi Péter mérnök Fábián Zomora Péter lemezlovas Finta Ilona Wanda, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Dr Andrew Friedman ügyvéd, Los Angeles városi biztos Dr Frigyes Dezső ügyvéd Dr Gidófalvi Zoltán, a San Diego-i Magyar Ház elnöke Dr Győri Róbert, a William Fox Filmclub elnöke Gyurák Andrea Dr Harsányi Lajos, a Los Angeles-i Szabadságharcos Szövetség elnöke Herskovits Tamás biztosítási bróker Judy Hoffman galériatulajdonos Hules Endre, Író-Rendező-Színművész Ivann Judit, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Kamarás Iván színművész Kelemen Péter mesterszakács Király Gábor festőművész Kolek Pál Dr Mattie Klare, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Kohl Zsuzsa, a Duna Travel tulajdonosa Dr Kondorosi Attila üzletember Steve Kovary adószakértő Leszkay György filmrendező Matsik György lapkiadó-főszerkesztő Matte Éva, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Nt Novák József baptista lelkész Dr Ösapay György, a Remember Hungary főtitkára Perehazy Miklós, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház elnöke Piroch Gábor kaszkadőr-színész-író Pollák György üzletember Oscar Ross üzletember Sárvári Álmos, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház alelnöke Sapszon Bálint zeneművész-zeneszerző Shackelford Timea, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Tom Schachinger, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Szkopál Béla Dr Tőkés László professzor, USC Varsányi Csaba, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Varsányi Lívia, a Kárpátok Néptáncegyüttes vezetője Zsigmond Vilmos, Oscar-díjas operatőr |
4.05.2010
KÖZLEMÉNY A MAGYAROK ÖSSZEFOGÁSÁRÓL
9.14.2009
NEW RELEASE Andoni Zorbas
ANDONI ZORBAS Andoni Zorbas at the LA Greek Festival, and other videos... Click here - Kattints ide: http://www.youtube.com/watch?v=ji6gMMgqNGc
| |||
8.26.2009
NEW RELEASE: SZÉCHENYI TEA
2009. Szeptember 20-án vasárnap, du. 2:30-kor Az Egyesült Magyar Házban 1975 W. Washington Blvd., Los Angeles, CA 90018 A rendezvény az 1956-OS Magyar szabadságharc 53. évfordulójának méltó megünnepléséhez nyújt anyagi segítséget. Szeretettel meghívjuk Önt és kedves családját barátaikkal együtt művészeti, kultúrális sorozatunk következő rendezvényére. MŰSOR: ADY ENDRE EMLÉKEST Frank de Balogh Los Angeles megyei megbizott a megye kitüntetését adja át Tóth Attilának a kaliforniai Előadók: Professzor Hargitai Péter: A Florida-I Egyetem angol irodalom tanszék és a Magyar Írószövetség tagja. Dr. Bejczy Antal: „ÉLETLEHETŐSÉGEK KERESÉSE A KOZMOSZBAN" Szereplők: Szörényi Éva, Székely Ágnes Rendező - Szörényi Éva, Műsorvezető: Tóth Attila, Színpadmester - Szoboszlai Sándor Belépők ára: $25.-, diákoknak $10.- (jegyek a helyszínen válthatók) Remember Hungary 1956 Coordinating Committee of the Hungarian Freedom Fighters Federation 4537 Kraft Ave, Studio City, CA 91602 Tel: 818-762-7320 Fax: 636-216-2212 |
8.25.2009
Sopronpusztán Valami Elindult!
Dr. Lipták Béla gondolatai... 2009, augusztus 19 van, nézem a nemzetközi TV állomások közvetítését a Sopronpuszta-I ünnepségről, annak a napnak 20-ik évfordulójáról, amikor egy bátor határőr ezredes szembeszállt a barbár diktatúra parancsával és katonáinak parancsot adott, hogy NE lőjenek, amikor Pozsgay Imre, Habsburg Ottó és a Máltai Szeretetszolgálat összefogtak, hogy megvalósítsák egy debreceni fiatalember, Mészáros Ferenc tervét, amikor egy rab nemzet nagyot tett egy másik rab nemzet fiaiért: felszakította a vasfüggönyét. Az ünnepélyen jelen vannak a nemzet hiteles vezetői, ott van Sólyom László Budapestről, Tőkés László Temesvárról és ott van a sötétségből, börtönéből a fényre lépő, a szabadság napfényétől még hunyorgó embert ábrázoló emlékmű alkotója, Meloccó Miklós is. Ki is ez a Meloccó Miklós? 1948-ban a kommunisták letartóztatták Mindszenthy bíborost, és rá egy évre felakasztották Melocco Jánost, családunknak régi jó barátját. Ő volt AZ a nyomozó riporter, aki felderítette, hogy milyen kábítószerekkel kezelték a bíborost, miként érték el, hogy beismerje AZ ellene hozott hamis vádakat. János bácsi letartóztatása után felesége, Dóra néni semmi tájékoztatást nem kapott. Aztán AZ egyik nap egy csomagban megérkezett János bácsi ruhája… Apám lutheránus volt. Addig nem járt velünk a kerepesi katolikus templomba, de miután János bácsit felakasztották nemcsak, hogy eljött, de minden vasárnap a nagymise alatt ott ült a jobb oldalon a második sorban. Lelkemet felkavarták ezek a képek. Feltűnő AZ ellentét a limuzinokon érkező, sötét ruhás diplomaták és a ma is oly jellegzetesen és elgondolkodva ballagó, senkivel nem bájolgó, kopott ruhás Cocó között. Igen, ma, onnan fentről büszkén néz Le János bácsi, mert tudja, hogy fia nagyot tett, Sopronpusztán valami elindult! Eljött AZ Új Kerekasztal Tárgyalások Ideje! Egy válság alkalom is lehet arra, hogy felrázza és tettekre sarkalja a társadalmat. Úgy ahogy közel 200 éve Széchenyi könyveivel ("Hitel", "Világ" és "Stádium") és álmaival (Tudományos Akadémia, a dunai hajózás, Nemzeti Kaszinó.) irányt szabott a nemzeti kibontakozásnak, vagy úgy ahogy 1956-ban a Petőfi Kör, majd 1989 után AZ Ellenzéki Kerekasztal fórumot teremtettek a közgondolkozás megtisztításának, úgy Sopronpuszta is azt üzeni, hogy ITT AZ ideje egy pártok feletti fórumon megbeszélni a Magyar jövő terveit, teendőit. Igen, lehet, hogy 1989-ben elpazaroltunk egy ilyen alkalmat, lehet, hogy akkor kellett volna bíróság elé állítani azt AZ alig száz embert kiknek tényleg véres volt a keze, lehet, hogy akkor talán lelkileg felszabadult és megbékélt volna AZ ország. Lehet, hogy ennyi elég lett volna ahhoz, hogy megszűnjön AZ acsarkodás légköre, hogy AZ emberek lelkéből eltűnjön a bosszú vágya. Az is lehet, hogy a nemzeti tulajdon és általában a jövő gazdaságpolitikáját akkor kellett volna átgondolni, annak akkor kellett volna új irányt szabni. Igen, ez mind lehet, de MI csak a jövőn változtathatunk, a múlton már nem! Fontos, hogy létrejöjjön egy ilyen fórum melyen a Magyar értelmiség tagjai (mint tették 56-ban a Petőfi Körben), kifejthetik gondolataikat, elültethetik azokat a szellemi magokat, melyekből kikelhet, kicsírázhat egy össznemzeti megegyezés. Fontos lenne AZ is, hogy ez a megbeszélés, ez a közvélemény formáló találkozás most, tehát a 2010-es választások előtt jöjjön létre, mert csak így lesz ideje a társadalomnak azokat a gondolatokat megemészteni és így azokat figyelembe véve választani új vezetőket. Arról, hogy MI mindent kellene megbeszélni, MI mindenről kellene egyezségre jutni, szeretnék pár gondolatfoszlányt ITT -- a teljesség igénye nélkül -- papírra vetni. Demokrácia és Törvényhozás A mai „hadi demokráciában" kialakult pártfegyelem nem csak emlékeztet egy korábbira, de megnehezíti a törvényhozást is és AZ ország vezetését is! Ma nem értékrendek, elvek, vagy jövőképek ütköznek a politikában, hanem csak érdekcsoportok és ezek szinte gondolkozás nélkül szabotálják egymás terveit. A demokrácia egészséges működéséhez szükséges AZ, hogy a pártok a társadalom egyes rétegeinek, osztályainak (földmívesek, munkásság, üzletemberek, értelmiség.) érdekeit képviseljék. Az is fontos, hogy a törvényhozók NE pártlistákon jussanak a Parlamentbe, hanem egy-egy szavazó körzetet képviseljenek. Azért fontos a körzet lakói által való megmérettetés, mert különben nem a szavazóik hanem a pártjuk érdekeit fogják ők képviselni. Ezért elgondolkoztató például AZ, hogy (tudtommal) a rendszer változást követő négy miniszterelnök közül egyet sem AZ ország lakói választották meg. Tudtommal még cask képviselői választáson is csak Horn Gyula mérettetett meg (1990-ben Somogyban) és ő is veszített ezen a választáson). Fontos lenne AZ is, hogy végre megszülessen egy olyan alkotmány, mely nem AZ 1949-es alkotmánynak egy toldozott-foltozott formája. Egy olyan alkotmány, mely egy ránk erőszakoltnak ITT-ott megreformált változata, hanem egy olyan melyet sajátjának érez a nemzet. Fontos AZ is, hogy létezzen egy olyan Alkotmány Bíróság, mely önállón mérlegeli a törvények alkotmányosságát. A független bíróságok mellett persze elengedhetetlen egy olyan szabad sajtó létezése is, mely nem párt propagandával, hanem tényekkel tájékoztatja a társadalmat, hogy így a nép tudja, MI is történik a hazájában. Közgazdasági Teendőink A gazdasági fellendülés nem következhet be a honi ipar védelme és támogatása nélkül (Széchenyi: "Hitel"). Ezt tudatosítani kell a mai Magyar társadalomban is, mert ma gyakran még AZ ásványvíz meg a tejtermék is külföldről érkezik és a vásárlóknak eszükbe se jut, hogy mibe kerül az országnak az a pár filler amit ők megtakarítanak (ha megtakarítanak?) ezzel, eszükbe se jut, hogy külföldön teremtenek munkaalkalmakat, míg a saját hazájukban tönkreteszik például a gazdákat. Széchenyi értette a bankok szerepét a nemzet érdekeinek a védelmében! Ő tudta, hogy erős nemzeti bankra van szükség, mert az idegen kézben lévő bankok tetteit nem a magyar nemzeti érdek hanem a profitszerzés vezeti. Ha a nemzeti bankot felelősséggel irányítják, ha az csak annyi kölcsönt ad, mint amennyi a bankban elhelyezett betétek összege, akkor nem lehet hitel válság! Ezért van az, hogy ma, a nemzet érdekét szolgáló és ezért keményen szabályozott pénzintézetek, nem állanak a csőd szélén. Egy szó mint száz, a nemzet érdekeit a közgazdaság területén is védeni kell. Igen, itt az ideje, hogy lenyessük a globalizált „vadkapitalizmus" parazita hajtásait, hogy megszabályozzuk az elszabadult és felelőtlen kapzsiságot. Itt az ideje, hogy megszabályozzuk a mohó nyereségvágynak globálisan elszabadult tetteit. Helyes ez, mert a szabad verseny csak az egyenlőek között pezsdítő hatású, de tragédiákra vezethet, ha olyan dzsungelt teremt ahol a nyúl a tigrissel "szabadon" versenyezhet. Más szóval szükség van a gazdasági élet állami ellenkörzésére is és a hazai termelés támogatására is. Persze a gazdasági élet fellendítéséhez szükséges egy közösségi erkölcs is. Tehát annak belátása, hogy az államnak nincs önálló pénzforrása, hogy a közteherviselés elengedhetetlen egy civilizált társadalomban és ezért az állam megrövidítése nem más, mint a nemzet megrövidítése, közösből való lopás! Tudnunk kell, hogy ma azért olyan magas az adóteher, mert a társadalom fele nem fizet adót, mert a magyar össztermelés felét a fekete gazdaság termeli. Fontos, nagyon fontos megérteni, hogy amikor az eladó megkérdezi, hogy "adjak elismervényt?" akkor azt kérdezi, hogy "akar Ön lopni a népétől?". Ugyanez áll a "kenőpénzek" használatának balkáni gyakorlatára is. Azért is kell ezt a gyakorlatot felszámolni, mert az orvos vagy a kistisztviselő nem egy pincér, mert az ilyen „borravalóknak" az elfogadása megalázza őt. De talán még fontosabb az, hogy ez a költségviselés alól kibújó fekete gazdaság okozza, hogy nincs elég pénz arra, hogy tisztességes fizetést kapjon a közalkalmazott, ezért menekülnek külföldre az ilyen pénzeket elutasító legjobb közalkalmazottaink, orvosaink. El kell érni, hogy itthon maradjanak, hogy tisztességes fizetést kapjanak, s ehhez az kell, hogy adót fizessen a fekete gazdaság, s azon belül a kenőpénz is. A fekete gazdaság felszámolása mellett az adórendszernek egyéb reformjaira is szükség van. Meg kell értenünk, hogy Szlovákia például azért előzött meg bennünket, mert Szlovákiában jóval alacsonyabbak a szociális juttatások. A szociális juttatások csökkentését persze nem a szegények támogatásának csökkentésével kell elérni! Olyan eszközöket kell erre választani, mint például a nyugdíj korhatár felemelése vagy a felesleges orvoshoz járások csökkentése. Az is fontos, hogy miközben az állam kiadásait csökkentjük, közben az állami bevétel emelkedjen. A többlet bevételnek forrása kell legyen nem csak a már említett védővámok bevezetése, de a tulajdon adó is. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy nyugdíjas még adót is fizessen a kis lakásáért, hanem azt, hogy a magas bevétellel és sok tulajdonnal rendelkezők kivegyék részüket a közteherviselésből. Az igazságos és egészséges társadalomban a rendőrség, a tűzoltóság költségeit a házadó, a közlekedési költségeket az auto és út adó biztosítja. Amikor megtörtént az adóterhek ilyetén való szétválasztása, akkor a kereseti és forgalmi adó már elegendő a szociális juttatások, állami tartozások, iskolák, hadsereg és az adminisztráció fenntartására. Persze egyéb reformok is szükségesek, mert például a képviselők díjazását nem a képviselőknek, a bürokráciának a választások utáni végkielégítését nem a távozóban lévő kormánynak kellene megszabnia és az önkormányzatok hatalmas - és gyakran szükségtelen - bürokráciának a fenntartására sem érdeke az országnak. Ugyanakkor szükség van arra, hogy a progresszív tulajdon adó bevételéből részesüljön az egészségügy, a közoktatás, a kulturális intézmények, a politikától és lobbi érdekektől független igazságszolgáltatás és hiteles hírközlés intézményei is. Szétszakitott Nemzet, Megosztott Társadalom Az általános pesszimizmusnak egyik oka, hogy a magyar társadalom nem bízik vezetőiben és nem bízik önmagában sem. Ennek egyik oka, hogy a volt kommunistákat, a zsidókat, cigányokat, a kisebbségben és a világban szétszórva élő magyarokat a társadalom többsége nem tartja teljes értékű magyaroknak, valódi honfitársnak. Nem is gondolja át, hogy ezzel elutasítja a nemzetnek közel felét. Tudom, hogy a betört ablakú kirakatok és az őrizetlen írószövetségi gyűjtőládák által fémjelzett nemzeti egységet nem lehet visszaállítani, de a jelennek acsarkodó és önromboló lelkiállapotán azért lehet javítani. Ezért alább felsorolok néhány, a fent említett megosztottságainkat csökkentő lépést, lehetőséget. Meg kell értenünk, hogy a volt kommunista párt-tagok és családjaik az ország lakóinak egynegyedét tették ki. El kell fogadnunk, meg kell értenünk, hogy túlnyomó többségük vagy idealizmusból vagy állásaik megtartása és az előrejutás érdekében léptek be a pártba. Azt is tudjuk, hogy többségük nem ártott honfitársának, ma már nem is él és tudjuk azt is, hogy senkit sem szabad olyan tettekért hibáztatni, melyeket nem ő, hanem apja vagy nagyapja követtek el. Én ugyan helytelenítem a mai magyar miniszterelnök sok tettét, de azért ki kell mondanom, hogy senkit sem lehet elődje felesége nagyapjának tetteiért elítélni! Az egyén csak a saját tetteiért felelös! A volt kommunisták leszármazottaival való megbékélés mellett a zsidósággal való megbékélés és a kölcsönös bizalom légkörének helyreállítása is elengedhetetlen. El kell érnünk, hogy úgy a többségi társadalom, mint a zsidóság belássa, hogy mindkettőjüknek "lépni kell". A többségi társadalomnak be kell látnia, hogy a Holokausztot megszenvedett zsidó származású honfitársaink joggal ítélik el azokat, akik a második világháború idején szimpatizáltak a nácikkal vagy akik tétlenül tűrték el zsidó honfitársaik megaláztatását, legyilkolását. Be kell látniuk, hogy a meghurcoltak vagy legyilkoltak gyermekei már csak emlékeik miatt is joggal éreznek bizalmatlanságot vagy félelmet és be kell látniuk azt is, hogy ez a félelem csak erősödik, amikor katonai egyenruhákban masírozó, fenyegető és félrevezetett fiatalok tűnnek fel az utcákon. A többségi társadalomnak ezért be kell látnia, hogy nem ok nélkül bizalmatlanok az olyan magyarok, mint Eli Wiesel, Kertész Imre, vagy Andy Grove és tudnia kell azt is, hogy ők sokat segíthetnének népünk felemelkedésében, jó hírének helyreigazításában, ha úgy éreznék, hogy ők tényleg teljes értékű és megbecsült honfitársaink. Az is növelné a magyar zsidóságnak joggal kijáró megbecsülést, ha köztudomású lenne, hogy ők adták a magyarságnak Nobel díjaink többségét, ök adták Radnóti Miklóst vagy Szerb Antalt is és, hogy a 301-es parcellában a zsidó hazafiak sírhantjainak száma messze meghaladja a magyar zsidóság számarányát. Persze a magyar zsidóságnak is vannak feladatai. Bizony jó lenne ha ők jobban hangsúlyoznák, hogy a magyar befogadó nép és ezt a múlt bizonyítja. Bizony többször beszélhetnének arról, hogy Kossuthnak zsidó ezrede volt, hogy a magyar Felső Ház tagjai vagy a magyar hadsereg tábornokai között ott voltak zsidó honfitársaink. Az is szolgálná a megbékélést, ha a Wallenbergeknek kijáró jogos hála mellett, többet beszélnének Sztehlo Gábor, Koren Emil, Keken András, Koszorús Ferenc és a többi hétszáz honfitársukról is, akiket Izrael embermentő tevékenységükért a Világ Igaza kitüntetésben részesített. Bizony sokat javítana a jelen helyzeten, ha többen követnék Teller Ede példáját, aki, miközben 100 %-os magyarnak tartotta magát, közben 100 %-ban vállalta zsidó örökségét is és ettől nem kevesebb lett, de több, ettöl 200 %-os ember lett. A "cigánykérdés" megoldása sem várathat tovább magára, mert az nemzeti tragédiához vezethet. A cigányság beilleszkedése az ország jövőjének egyik legfontosabb követelménye. Nem elég a megalázott "vén cigányról" és a "rongyos régi babájához" hű cigány lányról nótázni, de szembe kell nézni a jelen valóságával is. Veszprém és Tatárszentgyörgy példája -- tehát úgy a többségi társadalmat, mint a cigányságot sújtó bűntettsorozat -- nem csak közbiztonsági kérdés! A bűnözés csak kórtünet, egy kirekesztett, munka nélkül nyomorgó -- példakép, szakma és remény nélküli társadalmi réteg kórtünete. Minden kiszolgáltatottat, minden ártatlant kötelességünk megvédeni, az emberi életkörülményekhez alkalmat adni, őket megérteni, befogadni és nem szítani, hanem orvosolni az ellentéteket. Többről van itt szó, mint anyagiakról! Hasonló feladattal néz szembe a többségi társadalom, mint India nézett szembe, amikor a kaszton kívüli "érinthetetlenek" társadalmi integrációjának útjára lépett, amikor nem csak az együttélés közös terheinek, az ország jogi és erkölcsi normáinak elfogadását, de jogokat és megértést is kezdett biztosítani számukra. Indiában több mint egy generáció hosszan tartott és sok igyekezetet, megértést, törődést igényelt ez. Nem volt könnyű elérni, hogy egy "érinthetetlen" család gyermeke elhiggye, hogy ugyanolyan jogai és lehetőségei vannak, mint a másik embernek, hogy ő is elérhet valamit az életben, neki is van joga az önbecsüléshez és, hogy rajta is múlik a saját sorsa, jövője. Ugyanígy persze idézhetném Barack Obama elnök úr példáját is, elvégre Amerikában is hosszú volt az út, mely a Fehér Házig vezetett. Ezért nem kell türelmetlennek lennünk, nálunk is soká fog tartani a faji és egyéb előítéletek felszámolása, de meg fog történni. Ezért, többek között a magyar iskolarendszert is meg kell reformálni, hogy lelkileg is és tudásban is kiegyensúlyozza a cigány gyerekek otthonról hozott hátrányait. Igen, az összmagyarság érdeke, hogy a tejes értékű "magyarrá válás" útján végre elindulhassanak cigány származású honfitársaink is. Végül pedig itt lenne az ideje, hogy teljes nemzetben gondolkozzunk és ennek a tudatnak megteremtsük az intézményrendszerét is. Itt most nem fogok a kisebbségben élő honfitársainkról írni, mert az egy külön tanulmányt érdemelne. Most csak a világban szétszórt magyarságra gondolok, beleértve az emigrációkat követő második és harmadik nemzedékeket is. E téren is sok mindenen változtatni kellene: Hasznos lenne elgondolkozni például azon, hogy az új magyar találmányoknak (a három dimenziós TV, az üvegbeton, az új Rubik-gömb, a nanó-technológia, az intelligens számítógép vagy a napenergiát raktározó RFC) a nemzet is hasznát lássa. Nem szabad megismételnünk azt ami a múltban az atomenergiával vagy a számítógéppel, Szilárd és Neumann találmányaival történt! El kell érnünk, hogy ezek a találmányok ne Kaliforniában, hanem Magyarországon teremtsenek munkaalkalmakat, szolgálják a magyar önbecsülés és a nemzet jövőbe vetett hitének visszatérését is. Ezek mellett helyes lenne elgondolkozni azon is, hogy például az amerikai magyar szervezetek miként működhetnének együtt a magyar kormánnyal, miként kellene munkájukat koordinálni? Fontos lenne, ha ezt a koordinációt a nyitottság, a pártok felettiség és a folyamatosság jellemeznék. A nyitottság dolgában fontosak az anyagiak is (tehát annak a nyilvánosságra hozatala, hogy ki, miért és kitől kap anyagi támogatást?) Fontos annak köztudomásra hozása is, hogy mikor és milyen döntések születnek egy ilyen koordináló bizottságban. A közérdek azt is megkívánná, hogy ez az együttműködés "pártok feletti" legyen, tehát a bizottságban például egyenlő arányban legyenek képviselve a demokrata és a republikánus párttal szimpatizáló amerikai magyarok. Végül a folyamatosság érdekében el kellene azt is érnünk, hogy a célok -- mint például a magyar kisebbségek autonómia követelése -- melyek eléréséhez Amerika segítségét kérjük ne változzanak azzal, hogy melyik párt van éppen hatalmon. Végkövetkeztetés Eljött az ideje, hogy a magyar értelmiség újra felvállalja történelmi szerepét és erkölcsi iránytűt, optimista jövőképet adjon a magyar társadalomnak. Ezért meg kell magyaráznia, a társadalomban végbemenő folyamatokat. A magyar értelmiségnek azzal kell szolgálnia a megbékélést, hogy tudatosítja a társadalom egészében azt, hogy a pártok csak eszközök közös nemzeti céljaink elérésére és azt is, hogy e célokat csak akkor érhetjük el, ha megfogalmaztuk azt a magyar jövőképet, melyben mindannyian egyetértünk. Egyszóval eljött az ideje, hogy a magyar értelmiség hozzájáruljon népünk szebb jövőjének formálásához is és a nemzet lelki gyógyuláshoz is. Ez sajnos ma még várat magára, ma még a magyar értelmiség többsége sajnos néma. Ennek az össznemzeti felemelkedésnek lehet első lépcsőfoka a 21. század Petőfi Körének, az új Nemzeti Kerekasztalnak, tehát egy olyan fórumnak a létrehozása, mely megfogalmazza és szolgálja a nemzet történelmi létérdekeit. Egy ilyen, a hiteles magyar gondolkodók kerek-asztala hozzájárulhat egy olyan magyar társadalom formálódásához, mely tájékozott, megbízik vezetőiben és így a szavazó urnáknál képes és hajlandó egy ezer éves kultúrnemzethez méltó döntéseket hozni. Én hiszem, hogy a mai „hadi demokrácia" korát lezárta Sopronpuszta, hogy most elkezdődhet a valódi magyar demokrácia kora, hogy 2010-ben annak tudatában szavazhatunk, hogy a magyar jövő, tehát az unokáik jövője biztos és felelős kezekbe kerül! Lipták Béla (1956-ban a 16 Pont egyik megfogalmazója) |
7.08.2007
Tanka László: Kész A lyukas zászló
* * *
Jómagam alig két esztendős voltam 1956-ban, így személyes benyomásom nem lehetett a forradalomról, sőt évtizedeken át nem is hallhattam róla. Később aztán annál nagyobb érdeklődéssel fordultam történelmünk e jeles eseménye felé, s amit és akit csak elérhettem ez ügyben, meghallgattam, elolvastam, megnéztem - és próbáltam összerakni magamnak, mi és hogyan történhetett valójában ? Nos, a sok-sok forrás közül, az egyik legfontosabb élményt nyújtotta számomra Kovács Klaudia filmjének megtekintése.
Tudom, hogy ő sem élte át ezt az időszakot, de őt is hajtotta az igazságkeresés vágya, ezért már az ötlet kezdetétől különös figyelemmel kísértem, hogyan sikerül majd megvalósítania nagyszabású tervét? Tudom, hogy milyen kitartóan járta a világot projekt-ötletével, gyűjtötte a személyes ismereteket, rakta össze a film tartalmi és formai vázait, kereste a személyes résztvevőket, a kulcsszereplőket, azokat, akik „filmszerűen” el is tudják élményeiket mondani. Talán négy-öt éven keresztül is érlelte ötletét, hogy méltóképpen el tudja készíteni az ’56-os magyar forradalom és szabadságharc emigrációs ifjú nemzedékének szemszögéből ezt a filmet. És nem utolsó sorban, összetoborozta a neves alkotói gárdát, akik megtisztelték közreműködésükkel Kovács Klaudia elképzelését, s művészi tudásukkal hozzájárultak a megvalósításhoz.
Mindez azonban még mindig kevés lett volna ahhoz, hogy a mai média-világban megszülethessen egy filmötlet. Sok pénzre is szükség volt /van/. Ő nem restellt kérni, adományozó rendezvényeket szervezni szerte a világban, mert tisztában volt azzal, ha nem sikerül megteremtenie a kellő anyagi hátteret elképzeléseihez, akkor minden csak álom marad.
Sokan nem is hittek abban, hogy ennek a fiatal lánynak sikerül megcsinálnia az 56-os témakör egyik legjelentősebb dokumentumfilmjét. De ő lankadatlan szervezési munkával éveken át dolgozott a film tartalmi, formai, személyi és a finanszírozási feltételeinek megteremtésén: mintegy kétezer ember működött közre valamilyen formában, akár személyesen, akár anyagi, szellemi támogatásával a film létrejöttében!
Tehát sikerült. Kész a film.
Szerencsém volt ez év május elején Hollywoodban, szinte az elsők között megnézni A lyukas zászló című filmet, s megvallom őszintén, lenyűgözött. Már a kezdő képsorok, a zenei aláfestés, a szereplők történeteinek pergő ritmusa magával ragadott - s nem is engedett el a film végéig.
Érdekesebbnél érdekesebb interjúk füzére beszéli el a történéseket és rengeteg eredeti, ritkán vagy alig látható filmrészletek illusztrálják a mondandókat. Az 56-os események szereplői a legszélesebb körben megszólalnak, az utcai harcosoktól, diákoktól kezdve a diplomáciai szervezetek képviselőin át a történészekig és a nemzetközi közéletet meghatározó személyiségekig mindenki elmondja a maga történetét.
Nem a történelemkönyvet mondják föl, hanem a személyes élményeiket, vagy véleményüket s olyan mély átéléssel, mintha nemrég történt volna minden. Tudom, hogy némelyik interjúnak a négy-öt órás „alapanyagából” került be az a néhány perc…
A film szinte minden mai modern szakmai fogást alkalmaz. Most, amikor a televízió és a számítógép tölti ki az emberek életét, iszonyatos információs dömping áramlik ránk mindenhonnan, nagyon fontos a szelekció. Ahhoz, tehát, hogy az emberek két órát eltöltsenek egy dokumentumfilmmel, bizony nagyon érdekesre kell csinálni. Kovács Klaudia és csapata, Kovács Lászlóval, Zsigmond Vilmossal, George Adams-szel, Hules Endrével, Honti Zoltánnal –és másokkal együtt nagyon érdekesre csinálta ezt a filmet! Már-már mintegy egy játékfilmben, úgy várjuk a következő képsorokat, a sztorikat, szurkolunk a hősöknek, a szereplőknek, s olykor velük könnyezünk. Merthogy a száműzöttek által a személyes tragédiák sora is felelevenítődik előttünk, s ezen az érzelmi szálon keresztül még közelebb jutunk ’56 valóságához.
Kiknek szól ez a film? Az emigrációnak? Az otthonmaradottaknak? Az ifjúságnak? Az idősebb nemzedéknek?
Azt hiszem, mindenkinek.
Mindenkinek, akinek egy kicsit is fontos, hogy közelmúltunk világtörténelmi jelentőségű eseményét, hátterét és szereplőit megismerjék. És ne csak megismerjék, hanem egy kis erőt is merítsenek belőle. S tudjanak arról, hogy valamikor, valakik, talán diákok, fiatal munkások, egyszerű emberek megmutatták a világnak, hogy ez a kis nép, itt a Kárpát-medencében szabadon akar élni. Bármi áron is.
És a mindenkori hatalom által, gyakran igény szerint manipulált, hézagos történelmi ismereteink „zászlós lyukjait” ez a film, képletesen szólva befoltozta - noha korántsem teljes még ennek a történelmi hiányosságnak a pótlása. Még sok Kovács Klaudiára és sok hasonló filmre, műre van szükség ahhoz, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc elfoglalja méltó helyét a magyar és a világtörténelemben.
*
A JUSTITIA BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE-(17.)
Horn Gyula 75. születésnapján
I.
Horn Gyula 75. születésnapján,- a krónikusan és primitíven hazug, valamint az ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk leverésében aktív szerepet játszó (a kádári megtorlást önként segítő) alkoholistát ünnepelte a tudatlanok és az elfogultak népes hazai és külföldi csoportja.
A baloldali médiák kórusban harsogták Horn példátlan érdemeit, a Népszabadság és a Népszava egy-egy teljes oldalt szentelt a pufajkás köszöntésére, kapcsolódva a hazugok táborához.
Horn legfőbb érdemének tartották,- a nyugati határunk megnyitását az egykori NDK-s polgárok előtt, semmibe véve azt a tényt, hogy Horn csak „felsőbb” utasításra cselekedett, és a határsorompó felemelésében annyi szerepe volt, mint az áruházi portásoknak a bejárati ajtók kinyitásában.
II.
Horn Gyula kioktatta hallgatóságát, hogy ha nem lett volna pufajkás, akkor sokan nem lennének köztünk (az élők sorában), mert ő és elvtársai segítettek ’56-ban rendet teremteni Budapesten és az ország többi részében.
Az kimaradt Horn „értékeléséből”, hogy még többen viszont (bizonyítottan), azért nincsenek köztünk, mert a Horn-féle pufajkások vagy likvidálták őket, vagy átadták Kádár bíróságának, ahol „szériában” osztogatták a halálos ítéleteket!
III.
Lendvai Ildikó „fiatalkori botlásának” nevezte Horn pufajkás múltját, meghazudtolva az ünnepeltet, aki ma is büszke a hajdani karhatalmista múltjára és soha nem tartotta botlásnak.
Lendvai önfeledt mámorában nem figyelte Horn nyilatkozatát, és azt sem dolgozta fel a „memória-egysége”, hogy Horn még ma is (hajlott kora ellenére) pontosan ugyan úgy gondolkozik, mint anno dacumál. Vagyis: ebben az értelemben semmit sem változott…
Ha Lendvai hallgatott volna, akkor nem növelte volna elszólásainak eddig is tekintélyes mennyiségét.
IV.
Jó lenne tudni, hogy ha Horn megkapta volna az egyik legmagasabb állami kitüntetést „kimagasló” érdemei elismeréséért, akkor a „Munkás-Paraszt Hatalomért) c. plecsnijét vajon visszaszolgáltatta volna az egykori adományozóknak, vagy a két (egymással nem kompatibilis) csillogó érme együtt tündökölne háromszintes, úszómedencés, szaunás luxuslakásának vörös sarkában?
V.
Gorbacsov szerint: „nem lehetett megúszni ’56-ot a szovjet beavatkozás nélkül”. Az ex főtitkár fatális tévedésben van! A beavatkozás még a szovjet (sztalini) alkotmány, és a Varsói Szerződés Szervezete szerint is jogtalan volt! Ez igazolható azzal is, hogy Jelcin elnök 1992-ben nyilvánosan megkövette a magyar népet az 1956-os agressziójuk miatt.
Sajnálatos, hogy Gorbacsov nem szabadult meg felesleges kilóitól és a vörös vírus ideológiai hatásától…
VI.
Gyurcsány szerint: ”nem volt még a magyaroknak olyan kormánya, amely annyit tett volna, mint a jelenlegi kabinet”…
A betegesen hazudozó, csalással hatalomra jutott kormányfő ez egyszer igazat mondott! Kormánya megnégyszerezte az adóssághalmazunkat, tönkretette az egészségügyet, az oktatást, a MÁV-ot, új adónemek halmazát izzadta ki, államtitkárok és szóvivők „gyártásával” foglalkozott, új kormánynegyed kialakítását vette tervbe, megemelte a rendőrség létszámát, „korszerűsítette” technikai eszközeiket és brutális módon szétverette a budapesti ünnepi felvonulókat.
Hasonló tett(sorozat) az előző kormányok össztevékenységébe sem férne bele, és olyan takarékossági intézkedés sem, amely keretében 40 milliós páncélozott személykocsi rendelhető a kormányfő testi épségének biztosítására, holott a tojások ellen elegendő fekete esernyők „bevetése”, de megtenné egy páncélozatlan felújított Trabant is.
VII.
Horváth Ágnes miniszter-asszony szíves figyelmébe ajánlom, hogy eddigi „áldásos” munkájának szenvedő alanyaként, nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket használtam vele szemben, tanúk jelenlétében.
Arról volt szó, hogy fogorvosi kezelésre szorultam, de az egyik kórház szakrendelőjének vezetőjének tájékoztatása szerint, hetek óta nem kap érzéstelenítőt, fogtömő anyagot, valamint egyéb, a fogkezeléshez szükséges kellékeket sem. A gumikesztyűt is csak a jobb kezére húzta fel (vizsgálat céljából), mert azzal is spórolnia kell.
Célszerű lenne - helyi érzéstelenítés céljából -, kalapácsot vagy kőbaltát kiutalni a fogorvosoknak, fogtömő-anyagként pedig (átmenetileg) az ablak gitt is megtenné, a vizit díjból talán erre még futná…
Prof. Dr. Bokor Imre
7.07.2007
TORN FROM THE FLAG comment by: Anna Lynn Reeves
After seeing the film, these are the initial words that came to my mind: FAIR, BALANCED AND EXTREMELY PROFESSIONALLY DONE!
It is very hard not to be biased about this subject matter especially when almost all involved making this film are or were affected by that era. I am not just referring to the Freedom Fighters in 1956; I am also talking about those who were raised under Communism. One might think that this film could present an excellent opportunity for venting, for hatred and everything that comes with that point of view; however, the film avoids it. It shows both sides and gives a great historical recap of events before, during, and after 1956. The film would stand in history and could be shown to future generations, as it is without bias or distortion about what happened. For that, the filmmakers should be proud of themselves.
The film’s style may give you the feel of a History Channel program. I think that might be the case because of the outstanding production value and excellent professional work that we see on those TV programs. Today’s documentary style is predominantly personal stories, sometimes shot with a skeleton crew and shaky camera. Because this film’s professional look, one might think of television. Make no mistake, this is a feature documentary that would stand in competition with others in film festivals and would have a great chance to rise above them.
The technical aspect: I would pay attention to the fantastic sound editing! Also, the cinematographer’s choice of showing the participants’ faces in shadow is actually a fantastic choice. It makes it look interesting, because we listen to their voice more so than watching the face that tells us the story or comments. The use of music is almost an extra character in the film; the choices are superb.
Overall, I liked the film. As a Hungarian, I imagine it likely speaks to me more than it might to a non- Hungarian. However, non-Hungarian can use these historical events as a comparison to current events. The documentary films we see nowadays, such as Michael Moore’s Roger and Me or Morgan Spurlock’s Super Size Me, started a trend: take on gigantic corporations and fight them like Don Quixote. This film shows and states that this small country,
Anna Lynn Reeves
A volt pufajkás...
Horn: A jó nénikéjét!
Egyre több részlet derül ki a volt pufajkás miniszterelnök beszédéből
2007. július 7. 10:51
MNO
Elismerte Horn Gyula volt karhatalmista miniszterelnök, hogy éjszakánként álmodozott arról a kitüntetésről, amelyet Sólyom László végül megtagadott tőle. Horn faragatlanul bírálta az államfőt. Hasonló keresetlenséggel támadta az ellenzéket, ám az nem derült ki pontosan, kinek is szánta a durva szavakat. Beszédének vége követhetetlenné vált, majd Gyurcsány Ferenc – akinek szintén odaszólt – elvezette a mikrofontól.
„A jó nénikéjét" – ezekkel a szavakkal utalt Horn Gyula születésnapi beszédében arra, hogy Sólyom László köztársasági elnök megtagadta tőle az állami kitüntetést. A kinevezés, azaz kitüntetés (az elszólást nagy nevetés fogadja, Gyurcsányé kissé kényszeredett), illetve annak elmaradása fáj neki, volt olyan éjszaka, amikor róla álmodott – mondta a volt miniszterelnök, aki 1956-ban karhatalmista volt. Sólyom éppen azért utasította el kitüntetését, mert Horn fegyveresen vett részt az 1956-os forradalom leverésében és az azt követő megtorlásokban. |
MagyarNemzetOnline: Cikk küldése Szóljon hozzá a fórumban Nyomtatási verzió
# end
7.05.2007
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ELNÖKÉNEK LEVELE
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Miniszterelnök Úr 2007. június 8-án a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje polgári tagozata kitüntetés adományozására tett előterjesztést Horn Gyula volt miniszterelnök számára.
Tájékoztatom Miniszterelnök Urat, hogy az előterjesztést az alábbi indokok alapján nem írom alá, a kitüntetés adományozását megtagadom.
A címeres levél teljes egészében olvasható .pdf formátumban, és letölthető a következő címről: Http://Arpad.com/Elnoki-Level.pdf
Horn: A pufajkások a lakosságot védték
A volt miniszterelnök szerint 56 októberében Magyarországon a közrend megszűnt, a karhatalmistáknak volt a feladata ezt helyreállítani.
Horn hozzáteszi: ez ma is érvényes, hiszen jól lehetett látni, mi minden megtörténhet, amikor tavaly októberben köztereken romboltak és gyújtogattak.
Idehaza a Népszabadságban és a Népszavában is egész oldalas hirdetésben köszönti 75. születésnapja alkalmából Horn Gyulát, volt pártelnökét a szocialista párt.
Két kakukktojás található Horn Gyula honlapján, a szocialista politikust születésnapján üdvözlő, kizárólag kormányközeli politikusok videóüzeneteit tartalmazó felvételek között.
A vörös szegfűs képükön külföldi politikusok, kormány- és államfők jókívánságait idézik, így Jean-Claude Juncker, Luxemburg miniszterelnökét, Helmut Schmidt-t volt német kancellárt, illetve a volt spanyol miniszterelnököt. Aachen főpolgármestere Horn Gyulát az új Európa alapító atyái közül valónak nevezte, aki mindannyiunk számára sokat tett a szabadságért, békéért és demokráciáért."
7.02.2007
News Release: review of the TORN FROM THE FLAG
News Release:
Leslie Eloed
3942 N Conlon Ave
Covina, CA 91722-3802 USA
310-341-3882
Leslie Eloed: critical review of the
TORN FROM THE FLAG
by Producer Writer Director: Klaudia Kovács
a Historical / Documentary film
June 19, 2007
Sajtó tájékoztató:
Előd László
3942 N Conlon Ave
Covina, CA 91722-3802 USA
310-341-3882
Előd László kritikai kiértékelése
A LYUKAS ZÁSZLÓ
Kovács Klaudia producer rendező író
történelmi dokumentum filmjéről
2007. június 19
You will find this article and may download it from the Internet at:
Az Interneten megtalálható és letölthető a következő címekről:
as a WORD Documet: Http://Arpad.Com/TFLZ.Doc
as a PDF File: Http://Arpad.com/TFLZ.Pdf
as a WEB Page: Http://Arpad.Com/TFLZ.Htm
http://arpad1.blogspot.com/ (RSS Feed)
Further information -- További tájékoztatás:
Youtube: http://arpad1.com/Tornfromtheflag.html (6 perc video)
"TORN FROM THE FLAG" A lyukas zászló
Newsletters -- Hírlevelek
Information re. tax-deductible donations
Adókedvezményes adakozák ismertetése
http://www.klaudiainc.com/pages/newsarchive.html
Telephone:
Előd László / Leslie Eloed 310-341-3882
E-Mail addresses:
PLEASE FEEL FREE TO DISTRIBUTE AND PUBLISH
KÉRJÜK ENNEK SZABAD TERJESZTÉSÉT ÉS PUBLIKÁLÁSÁT
Press release by Leslie Eloed about the film:
Http://Arpad.Com/TFLZ.Pdf
Http://Arpad.Com/TFLZ.Doc
Http://Arpad.Com/TFLZ.Htm