Sopronpusztán Valami Elindult!

Dr. Lipták Béla gondolatai... 2009, augusztus 19 van, nézem a nemzetközi TV állomások közvetítését a Sopronpuszta-I ünnepségről, annak a napnak 20-ik évfordulójáról, amikor egy bátor határőr ezredes szembeszállt a barbár diktatúra parancsával és katonáinak parancsot adott, hogy NE lőjenek, amikor Pozsgay Imre, Habsburg Ottó és a Máltai Szeretetszolgálat összefogtak, hogy megvalósítsák egy debreceni fiatalember, Mészáros Ferenc tervét, amikor egy rab nemzet nagyot tett egy másik rab nemzet fiaiért: felszakította a vasfüggönyét. Az ünnepélyen jelen vannak a nemzet hiteles vezetői, ott van Sólyom László Budapestről, Tőkés László Temesvárról és ott van a sötétségből, börtönéből a fényre lépő, a szabadság napfényétől még hunyorgó embert ábrázoló emlékmű alkotója, Meloccó Miklós is. Ki is ez a Meloccó Miklós? 1948-ban a kommunisták letartóztatták Mindszenthy bíborost, és rá egy évre felakasztották Melocco Jánost, családunknak régi jó barátját. Ő volt AZ a nyomozó riporter, aki felderítette, hogy milyen kábítószerekkel kezelték a bíborost, miként érték el, hogy beismerje AZ ellene hozott hamis vádakat. János bácsi letartóztatása után felesége, Dóra néni semmi tájékoztatást nem kapott. Aztán AZ egyik nap egy csomagban megérkezett János bácsi ruhája… Apám lutheránus volt. Addig nem járt velünk a kerepesi katolikus templomba, de miután János bácsit felakasztották nemcsak, hogy eljött, de minden vasárnap a nagymise alatt ott ült a jobb oldalon a második sorban. Lelkemet felkavarták ezek a képek. Feltűnő AZ ellentét a limuzinokon érkező, sötét ruhás diplomaták és a ma is oly jellegzetesen és elgondolkodva ballagó, senkivel nem bájolgó, kopott ruhás Cocó között. Igen, ma, onnan fentről büszkén néz Le János bácsi, mert tudja, hogy fia nagyot tett, Sopronpusztán valami elindult! Eljött AZ Új Kerekasztal Tárgyalások Ideje! Egy válság alkalom is lehet arra, hogy felrázza és tettekre sarkalja a társadalmat. Úgy ahogy közel 200 éve Széchenyi könyveivel ("Hitel", "Világ" és "Stádium") és álmaival (Tudományos Akadémia, a dunai hajózás, Nemzeti Kaszinó.) irányt szabott a nemzeti kibontakozásnak, vagy úgy ahogy 1956-ban a Petőfi Kör, majd 1989 után AZ Ellenzéki Kerekasztal fórumot teremtettek a közgondolkozás megtisztításának, úgy Sopronpuszta is azt üzeni, hogy ITT AZ ideje egy pártok feletti fórumon megbeszélni a Magyar jövő terveit, teendőit. Igen, lehet, hogy 1989-ben elpazaroltunk egy ilyen alkalmat, lehet, hogy akkor kellett volna bíróság elé állítani azt AZ alig száz embert kiknek tényleg véres volt a keze, lehet, hogy akkor talán lelkileg felszabadult és megbékélt volna AZ ország. Lehet, hogy ennyi elég lett volna ahhoz, hogy megszűnjön AZ acsarkodás légköre, hogy AZ emberek lelkéből eltűnjön a bosszú vágya. Az is lehet, hogy a nemzeti tulajdon és általában a jövő gazdaságpolitikáját akkor kellett volna átgondolni, annak akkor kellett volna új irányt szabni. Igen, ez mind lehet, de MI csak a jövőn változtathatunk, a múlton már nem! Fontos, hogy létrejöjjön egy ilyen fórum melyen a Magyar értelmiség tagjai (mint tették 56-ban a Petőfi Körben), kifejthetik gondolataikat, elültethetik azokat a szellemi magokat, melyekből kikelhet, kicsírázhat egy össznemzeti megegyezés. Fontos lenne AZ is, hogy ez a megbeszélés, ez a közvélemény formáló találkozás most, tehát a 2010-es választások előtt jöjjön létre, mert csak így lesz ideje a társadalomnak azokat a gondolatokat megemészteni és így azokat figyelembe véve választani új vezetőket. Arról, hogy MI mindent kellene megbeszélni, MI mindenről kellene egyezségre jutni, szeretnék pár gondolatfoszlányt ITT -- a teljesség igénye nélkül -- papírra vetni. Demokrácia és Törvényhozás A mai „hadi demokráciában" kialakult pártfegyelem nem csak emlékeztet egy korábbira, de megnehezíti a törvényhozást is és AZ ország vezetését is! Ma nem értékrendek, elvek, vagy jövőképek ütköznek a politikában, hanem csak érdekcsoportok és ezek szinte gondolkozás nélkül szabotálják egymás terveit. A demokrácia egészséges működéséhez szükséges AZ, hogy a pártok a társadalom egyes rétegeinek, osztályainak (földmívesek, munkásság, üzletemberek, értelmiség.) érdekeit képviseljék. Az is fontos, hogy a törvényhozók NE pártlistákon jussanak a Parlamentbe, hanem egy-egy szavazó körzetet képviseljenek. Azért fontos a körzet lakói által való megmérettetés, mert különben nem a szavazóik hanem a pártjuk érdekeit fogják ők képviselni. Ezért elgondolkoztató például AZ, hogy (tudtommal) a rendszer változást követő négy miniszterelnök közül egyet sem AZ ország lakói választották meg. Tudtommal még cask képviselői választáson is csak Horn Gyula mérettetett meg (1990-ben Somogyban) és ő is veszített ezen a választáson). Fontos lenne AZ is, hogy végre megszülessen egy olyan alkotmány, mely nem AZ 1949-es alkotmánynak egy toldozott-foltozott formája. Egy olyan alkotmány, mely egy ránk erőszakoltnak ITT-ott megreformált változata, hanem egy olyan melyet sajátjának érez a nemzet. Fontos AZ is, hogy létezzen egy olyan Alkotmány Bíróság, mely önállón mérlegeli a törvények alkotmányosságát. A független bíróságok mellett persze elengedhetetlen egy olyan szabad sajtó létezése is, mely nem párt propagandával, hanem tényekkel tájékoztatja a társadalmat, hogy így a nép tudja, MI is történik a hazájában. Közgazdasági Teendőink A gazdasági fellendülés nem következhet be a honi ipar védelme és támogatása nélkül (Széchenyi: "Hitel"). Ezt tudatosítani kell a mai Magyar társadalomban is, mert ma gyakran még AZ ásványvíz meg a tejtermék is külföldről érkezik és a vásárlóknak eszükbe se jut, hogy mibe kerül az országnak az a pár filler amit ők megtakarítanak (ha megtakarítanak?) ezzel, eszükbe se jut, hogy külföldön teremtenek munkaalkalmakat, míg a saját hazájukban tönkreteszik például a gazdákat. Széchenyi értette a bankok szerepét a nemzet érdekeinek a védelmében! Ő tudta, hogy erős nemzeti bankra van szükség, mert az idegen kézben lévő bankok tetteit nem a magyar nemzeti érdek hanem a profitszerzés vezeti. Ha a nemzeti bankot felelősséggel irányítják, ha az csak annyi kölcsönt ad, mint amennyi a bankban elhelyezett betétek összege, akkor nem lehet hitel válság! Ezért van az, hogy ma, a nemzet érdekét szolgáló és ezért keményen szabályozott pénzintézetek, nem állanak a csőd szélén. Egy szó mint száz, a nemzet érdekeit a közgazdaság területén is védeni kell. Igen, itt az ideje, hogy lenyessük a globalizált „vadkapitalizmus" parazita hajtásait, hogy megszabályozzuk az elszabadult és felelőtlen kapzsiságot. Itt az ideje, hogy megszabályozzuk a mohó nyereségvágynak globálisan elszabadult tetteit. Helyes ez, mert a szabad verseny csak az egyenlőek között pezsdítő hatású, de tragédiákra vezethet, ha olyan dzsungelt teremt ahol a nyúl a tigrissel "szabadon" versenyezhet. Más szóval szükség van a gazdasági élet állami ellenkörzésére is és a hazai termelés támogatására is. Persze a gazdasági élet fellendítéséhez szükséges egy közösségi erkölcs is. Tehát annak belátása, hogy az államnak nincs önálló pénzforrása, hogy a közteherviselés elengedhetetlen egy civilizált társadalomban és ezért az állam megrövidítése nem más, mint a nemzet megrövidítése, közösből való lopás! Tudnunk kell, hogy ma azért olyan magas az adóteher, mert a társadalom fele nem fizet adót, mert a magyar össztermelés felét a fekete gazdaság termeli. Fontos, nagyon fontos megérteni, hogy amikor az eladó megkérdezi, hogy "adjak elismervényt?" akkor azt kérdezi, hogy "akar Ön lopni a népétől?". Ugyanez áll a "kenőpénzek" használatának balkáni gyakorlatára is. Azért is kell ezt a gyakorlatot felszámolni, mert az orvos vagy a kistisztviselő nem egy pincér, mert az ilyen „borravalóknak" az elfogadása megalázza őt. De talán még fontosabb az, hogy ez a költségviselés alól kibújó fekete gazdaság okozza, hogy nincs elég pénz arra, hogy tisztességes fizetést kapjon a közalkalmazott, ezért menekülnek külföldre az ilyen pénzeket elutasító legjobb közalkalmazottaink, orvosaink. El kell érni, hogy itthon maradjanak, hogy tisztességes fizetést kapjanak, s ehhez az kell, hogy adót fizessen a fekete gazdaság, s azon belül a kenőpénz is. A fekete gazdaság felszámolása mellett az adórendszernek egyéb reformjaira is szükség van. Meg kell értenünk, hogy Szlovákia például azért előzött meg bennünket, mert Szlovákiában jóval alacsonyabbak a szociális juttatások. A szociális juttatások csökkentését persze nem a szegények támogatásának csökkentésével kell elérni! Olyan eszközöket kell erre választani, mint például a nyugdíj korhatár felemelése vagy a felesleges orvoshoz járások csökkentése. Az is fontos, hogy miközben az állam kiadásait csökkentjük, közben az állami bevétel emelkedjen. A többlet bevételnek forrása kell legyen nem csak a már említett védővámok bevezetése, de a tulajdon adó is. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy nyugdíjas még adót is fizessen a kis lakásáért, hanem azt, hogy a magas bevétellel és sok tulajdonnal rendelkezők kivegyék részüket a közteherviselésből. Az igazságos és egészséges társadalomban a rendőrség, a tűzoltóság költségeit a házadó, a közlekedési költségeket az auto és út adó biztosítja. Amikor megtörtént az adóterhek ilyetén való szétválasztása, akkor a kereseti és forgalmi adó már elegendő a szociális juttatások, állami tartozások, iskolák, hadsereg és az adminisztráció fenntartására. Persze egyéb reformok is szükségesek, mert például a képviselők díjazását nem a képviselőknek, a bürokráciának a választások utáni végkielégítését nem a távozóban lévő kormánynak kellene megszabnia és az önkormányzatok hatalmas - és gyakran szükségtelen - bürokráciának a fenntartására sem érdeke az országnak. Ugyanakkor szükség van arra, hogy a progresszív tulajdon adó bevételéből részesüljön az egészségügy, a közoktatás, a kulturális intézmények, a politikától és lobbi érdekektől független igazságszolgáltatás és hiteles hírközlés intézményei is. Szétszakitott Nemzet, Megosztott Társadalom Az általános pesszimizmusnak egyik oka, hogy a magyar társadalom nem bízik vezetőiben és nem bízik önmagában sem. Ennek egyik oka, hogy a volt kommunistákat, a zsidókat, cigányokat, a kisebbségben és a világban szétszórva élő magyarokat a társadalom többsége nem tartja teljes értékű magyaroknak, valódi honfitársnak. Nem is gondolja át, hogy ezzel elutasítja a nemzetnek közel felét. Tudom, hogy a betört ablakú kirakatok és az őrizetlen írószövetségi gyűjtőládák által fémjelzett nemzeti egységet nem lehet visszaállítani, de a jelennek acsarkodó és önromboló lelkiállapotán azért lehet javítani. Ezért alább felsorolok néhány, a fent említett megosztottságainkat csökkentő lépést, lehetőséget. Meg kell értenünk, hogy a volt kommunista párt-tagok és családjaik az ország lakóinak egynegyedét tették ki. El kell fogadnunk, meg kell értenünk, hogy túlnyomó többségük vagy idealizmusból vagy állásaik megtartása és az előrejutás érdekében léptek be a pártba. Azt is tudjuk, hogy többségük nem ártott honfitársának, ma már nem is él és tudjuk azt is, hogy senkit sem szabad olyan tettekért hibáztatni, melyeket nem ő, hanem apja vagy nagyapja követtek el. Én ugyan helytelenítem a mai magyar miniszterelnök sok tettét, de azért ki kell mondanom, hogy senkit sem lehet elődje felesége nagyapjának tetteiért elítélni! Az egyén csak a saját tetteiért felelös! A volt kommunisták leszármazottaival való megbékélés mellett a zsidósággal való megbékélés és a kölcsönös bizalom légkörének helyreállítása is elengedhetetlen. El kell érnünk, hogy úgy a többségi társadalom, mint a zsidóság belássa, hogy mindkettőjüknek "lépni kell". A többségi társadalomnak be kell látnia, hogy a Holokausztot megszenvedett zsidó származású honfitársaink joggal ítélik el azokat, akik a második világháború idején szimpatizáltak a nácikkal vagy akik tétlenül tűrték el zsidó honfitársaik megaláztatását, legyilkolását. Be kell látniuk, hogy a meghurcoltak vagy legyilkoltak gyermekei már csak emlékeik miatt is joggal éreznek bizalmatlanságot vagy félelmet és be kell látniuk azt is, hogy ez a félelem csak erősödik, amikor katonai egyenruhákban masírozó, fenyegető és félrevezetett fiatalok tűnnek fel az utcákon. A többségi társadalomnak ezért be kell látnia, hogy nem ok nélkül bizalmatlanok az olyan magyarok, mint Eli Wiesel, Kertész Imre, vagy Andy Grove és tudnia kell azt is, hogy ők sokat segíthetnének népünk felemelkedésében, jó hírének helyreigazításában, ha úgy éreznék, hogy ők tényleg teljes értékű és megbecsült honfitársaink. Az is növelné a magyar zsidóságnak joggal kijáró megbecsülést, ha köztudomású lenne, hogy ők adták a magyarságnak Nobel díjaink többségét, ök adták Radnóti Miklóst vagy Szerb Antalt is és, hogy a 301-es parcellában a zsidó hazafiak sírhantjainak száma messze meghaladja a magyar zsidóság számarányát. Persze a magyar zsidóságnak is vannak feladatai. Bizony jó lenne ha ők jobban hangsúlyoznák, hogy a magyar befogadó nép és ezt a múlt bizonyítja. Bizony többször beszélhetnének arról, hogy Kossuthnak zsidó ezrede volt, hogy a magyar Felső Ház tagjai vagy a magyar hadsereg tábornokai között ott voltak zsidó honfitársaink. Az is szolgálná a megbékélést, ha a Wallenbergeknek kijáró jogos hála mellett, többet beszélnének Sztehlo Gábor, Koren Emil, Keken András, Koszorús Ferenc és a többi hétszáz honfitársukról is, akiket Izrael embermentő tevékenységükért a Világ Igaza kitüntetésben részesített. Bizony sokat javítana a jelen helyzeten, ha többen követnék Teller Ede példáját, aki, miközben 100 %-os magyarnak tartotta magát, közben 100 %-ban vállalta zsidó örökségét is és ettől nem kevesebb lett, de több, ettöl 200 %-os ember lett. A "cigánykérdés" megoldása sem várathat tovább magára, mert az nemzeti tragédiához vezethet. A cigányság beilleszkedése az ország jövőjének egyik legfontosabb követelménye. Nem elég a megalázott "vén cigányról" és a "rongyos régi babájához" hű cigány lányról nótázni, de szembe kell nézni a jelen valóságával is. Veszprém és Tatárszentgyörgy példája -- tehát úgy a többségi társadalmat, mint a cigányságot sújtó bűntettsorozat -- nem csak közbiztonsági kérdés! A bűnözés csak kórtünet, egy kirekesztett, munka nélkül nyomorgó -- példakép, szakma és remény nélküli társadalmi réteg kórtünete. Minden kiszolgáltatottat, minden ártatlant kötelességünk megvédeni, az emberi életkörülményekhez alkalmat adni, őket megérteni, befogadni és nem szítani, hanem orvosolni az ellentéteket. Többről van itt szó, mint anyagiakról! Hasonló feladattal néz szembe a többségi társadalom, mint India nézett szembe, amikor a kaszton kívüli "érinthetetlenek" társadalmi integrációjának útjára lépett, amikor nem csak az együttélés közös terheinek, az ország jogi és erkölcsi normáinak elfogadását, de jogokat és megértést is kezdett biztosítani számukra. Indiában több mint egy generáció hosszan tartott és sok igyekezetet, megértést, törődést igényelt ez. Nem volt könnyű elérni, hogy egy "érinthetetlen" család gyermeke elhiggye, hogy ugyanolyan jogai és lehetőségei vannak, mint a másik embernek, hogy ő is elérhet valamit az életben, neki is van joga az önbecsüléshez és, hogy rajta is múlik a saját sorsa, jövője. Ugyanígy persze idézhetném Barack Obama elnök úr példáját is, elvégre Amerikában is hosszú volt az út, mely a Fehér Házig vezetett. Ezért nem kell türelmetlennek lennünk, nálunk is soká fog tartani a faji és egyéb előítéletek felszámolása, de meg fog történni. Ezért, többek között a magyar iskolarendszert is meg kell reformálni, hogy lelkileg is és tudásban is kiegyensúlyozza a cigány gyerekek otthonról hozott hátrányait. Igen, az összmagyarság érdeke, hogy a tejes értékű "magyarrá válás" útján végre elindulhassanak cigány származású honfitársaink is. Végül pedig itt lenne az ideje, hogy teljes nemzetben gondolkozzunk és ennek a tudatnak megteremtsük az intézményrendszerét is. Itt most nem fogok a kisebbségben élő honfitársainkról írni, mert az egy külön tanulmányt érdemelne. Most csak a világban szétszórt magyarságra gondolok, beleértve az emigrációkat követő második és harmadik nemzedékeket is. E téren is sok mindenen változtatni kellene: Hasznos lenne elgondolkozni például azon, hogy az új magyar találmányoknak (a három dimenziós TV, az üvegbeton, az új Rubik-gömb, a nanó-technológia, az intelligens számítógép vagy a napenergiát raktározó RFC) a nemzet is hasznát lássa. Nem szabad megismételnünk azt ami a múltban az atomenergiával vagy a számítógéppel, Szilárd és Neumann találmányaival történt! El kell érnünk, hogy ezek a találmányok ne Kaliforniában, hanem Magyarországon teremtsenek munkaalkalmakat, szolgálják a magyar önbecsülés és a nemzet jövőbe vetett hitének visszatérését is. Ezek mellett helyes lenne elgondolkozni azon is, hogy például az amerikai magyar szervezetek miként működhetnének együtt a magyar kormánnyal, miként kellene munkájukat koordinálni? Fontos lenne, ha ezt a koordinációt a nyitottság, a pártok felettiség és a folyamatosság jellemeznék. A nyitottság dolgában fontosak az anyagiak is (tehát annak a nyilvánosságra hozatala, hogy ki, miért és kitől kap anyagi támogatást?) Fontos annak köztudomásra hozása is, hogy mikor és milyen döntések születnek egy ilyen koordináló bizottságban. A közérdek azt is megkívánná, hogy ez az együttműködés "pártok feletti" legyen, tehát a bizottságban például egyenlő arányban legyenek képviselve a demokrata és a republikánus párttal szimpatizáló amerikai magyarok. Végül a folyamatosság érdekében el kellene azt is érnünk, hogy a célok -- mint például a magyar kisebbségek autonómia követelése -- melyek eléréséhez Amerika segítségét kérjük ne változzanak azzal, hogy melyik párt van éppen hatalmon. Végkövetkeztetés Eljött az ideje, hogy a magyar értelmiség újra felvállalja történelmi szerepét és erkölcsi iránytűt, optimista jövőképet adjon a magyar társadalomnak. Ezért meg kell magyaráznia, a társadalomban végbemenő folyamatokat. A magyar értelmiségnek azzal kell szolgálnia a megbékélést, hogy tudatosítja a társadalom egészében azt, hogy a pártok csak eszközök közös nemzeti céljaink elérésére és azt is, hogy e célokat csak akkor érhetjük el, ha megfogalmaztuk azt a magyar jövőképet, melyben mindannyian egyetértünk. Egyszóval eljött az ideje, hogy a magyar értelmiség hozzájáruljon népünk szebb jövőjének formálásához is és a nemzet lelki gyógyuláshoz is. Ez sajnos ma még várat magára, ma még a magyar értelmiség többsége sajnos néma. Ennek az össznemzeti felemelkedésnek lehet első lépcsőfoka a 21. század Petőfi Körének, az új Nemzeti Kerekasztalnak, tehát egy olyan fórumnak a létrehozása, mely megfogalmazza és szolgálja a nemzet történelmi létérdekeit. Egy ilyen, a hiteles magyar gondolkodók kerek-asztala hozzájárulhat egy olyan magyar társadalom formálódásához, mely tájékozott, megbízik vezetőiben és így a szavazó urnáknál képes és hajlandó egy ezer éves kultúrnemzethez méltó döntéseket hozni. Én hiszem, hogy a mai „hadi demokrácia" korát lezárta Sopronpuszta, hogy most elkezdődhet a valódi magyar demokrácia kora, hogy 2010-ben annak tudatában szavazhatunk, hogy a magyar jövő, tehát az unokáik jövője biztos és felelős kezekbe kerül! Lipták Béla (1956-ban a 16 Pont egyik megfogalmazója)