NEW RELEASE -- ÖSSZEFOGÁS A DUNA TELEVÍZIÓÉRT --

Eddig a támadások ellenére is fennmaradt a DUNA TV, és most ismét a fennmaradásért kénytelen küzdeni. A Duna TV mindannyiunk számára fontos kapocs Magyarországgal. Ez a televíziós csatorna teljes megelégedésünkre igen gyakran adott eddig hírt a kaliforniai magyarok életéről is. Számos esetben -- mint az Ontáriói Magyar Református Egyház fennállása ötvenedik évfordulóján, vagy legutoljára augusztus 20. kapcsán -- is jártak külön forgatócsoportok nálunk. Elmondhatjuk, hogy a Magyar televíziós csatornák közül a Duna foglalklozik legtöbbet a külföldön élő magyarokkal. Ezek a műsorok továbbra is megtalálhatóak a DUNA TV Internetes kiadásában az Archivumokban. Most a csatolt anyag szerint bajban van a Duna TV. A jövőjük forog kockán. A Duna TV dolgozói írták az alábbi felhívást. Kérik a segítségünket. Kérlek, hogy támogasd magad is a kérésüket és juttasd el a hírt minél több ember számára. ÖSSZEFOGÁS A DUNA TELEVÍZIÓÉRT Tisztelt Honfitársaink! Kedves Magyarok! Különleges kéréssel fordulunk Önökhöz a Duna TV fennmaradásának érdekében. Mint Önök is bizonyára tudják folyamatos támadások érik a televíziót politikai okokból, és immáron nem először merül fel annak a lehetősége, hogy összevonják a Magyar Televízióval. A két televízió teljesen más, s ezzel AZ oktalan összevonással a Duna TV színvonala romlana Le AZ MTV szintjére. A határokon kívül élő magyarok számára olyan csatorna szűnne meg, mely a legmagasabb kulturális értékeket képviseli, így AZ utóbbi több mint másfél évtizedben nélkülözhetetlenné vált. Neve mára fogalom lett. Nem megszüntetni, hanem inkább bővíteni kellene, hogy például gyermekeink számára is lehessen egy olyan csatornája, melyen Magyar nyelven nézhetnének Magyar rajzfilmeket és ismeretterjesztő filmeket, vagy egy olyan filmcsatornája, melyen magyarul lennének láthatóak olyan filmek a nagyvilágból, melyek önmagukban is művészeti alkotások. Ez a terv azonban csak akkor valósulhat meg, ha a televízió továbbra is függetlenül működhet. Eddig a támadások ellenére is fennmaradt a TV, és most ismét a fennmaradásért kénytelen küzdeni. Kérjük Önöket, hogy amennyiben csatlakozni kívánnak a mellékelt összefogáshoz, melyet a világon több ország magyarjainak is eljuttatunk, jelezzenek vissza nevük, tartózkodási helyük és foglalkozásuk megjelölésével, AZ elnok@dunatv.hu címre, hogy minél többen legyünk, akik felemelik hangjukat a Duna TV történelmi szerepének érdekében és kérjük, küldjék tovább levelünket ismerőseiknek, barátaiknak is, akikhez máshogyan nem tudunk eljutni. Köszönettel, A Duna Televízió minden munkatársa ÖSSZEFOGÁS A DUNA TELEVÍZIÓÉRT "Történelmi reménytelenségben, nemzeti nyelvünk sok évtizedes üldöztetésében meggyötört lelkek lobbannak örömre, valahányszor kék szárnyú sirályok kezdenek immár sok ezer képernyőn tovaröppenni, valahányszor családi körökben fölhangzik a boldog kiáltás: DUNA TÉVÉ!" (Részlet Sütő András Csoóri Sándorhoz írt leveléből) Sütő András ezt a mondatot nagyon sok ember nevében fogalmazta meg 1993-ban. Ami évekkel korábban elképzelhetetlennek tűnt, tizenhét évvel ezelőtt valósággá vált. A Duna Televízió megszületése egyetlenegy alkotással rokonítható, a Lánchíd megépítésével. Mert ahogyan a Lánchíd összeköti a Duna két partját, úgy köti össze a Duna Televízió is AZ öt földrészen élő magyarságot. A Duna Televízió 1992 Karácsony estéjén sugározta első adását, azzal a hittel és bizonyossággal, hogy AZ embernek több háza, több otthona, sőt több "hazája" is lehet, de nemzete csak egy. A Duna Televízió abban különbözik a többi Magyar nyelven sugárzó televízióktól - legyen szó közszolgálati vagy kereskedelemi csatornákról -, hogy elsősorban nem a politika, hanem a történelem kérdéseire keresi a választ, úgy hogy közben vigaszt nyújt szétdaraboltságunkért, rá mutat közös szellemi égboltunk fénypontjaira megteremtve AZ összetartozás csodáját. Ez a szemlélet nemcsak egyes műsorokra, hanem AZ egész műsorfolyamra érvényes. Ezt nemcsak a munkatársak élik így meg, hanem feltűnt mindazoknak, akik számos nemzetközi és hazai díjjal tüntették ki a Duna Televíziót. Említésre méltó a EUTELSAT-HOTBIRD műholdas televíziós verseny közönségdíja, a több Cannes-I Arany Pálma-díj, a Karlovy Vary Nemzetközi Fesztivál díja, AZ Európa Filmdíj, a New York-I Filmfesztivál díja vagy AZ itthon elnyert Bartók Béla Emlékdíj. A Duna Televízió 1996 óta közszolgálati televízió, létjogosultságát éppen a Magyar Köztársaság Alkotmánya erősíti, amely a 6.§-a (3) bekezdésében így fogalmaz: "A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határon túl élő magyarság sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatok ápolását". Az írástudók árulása egykor megrázó, szörnyű vád volt. A televíziók árulásaival senki sem foglalkozott. A Nemzet Televíziója, amelyik 1999-ben elnyerte a "A világ legjobb kulturális televíziója" UNESCO-díjat, nem követett el árulást, ellenkezőleg, példát mutatott közszolgálatiságból, négy év óta mégsem emeli meg AZ állam támogatása összegét. Mi, akik aláírásunkkal erősíteni kívánjuk a Duna Televízió jövőbeli szerepét, kérjük, hogy ez a sokat bizonyított intézmény NE legyen kiszolgáltatva AZ éves költségvetési vitáknak. Munkáját érdeme szerint ismerjék el. Tisztelettel: a Duna Televízió minden munkatársa * * * #end

NEW RELEASE Álláspont

Stefka István: Álláspont Magyarország Magyar Hírlap 2009. Szeptember 14. Húsz éve nyitottuk meg a határokat a német menekültek előtt. A szomszédos szocialista államok közül ezt senki sem merte volna megtenni. Rettegtek a szovjet lépéstől, meg aztán Csehszlovákia és AZ NDK vezetői – Gustáv Husák, Erich Honecker – maguk is ortodox kommunisták voltak. Ekkor még Ceausescu, a faluromboló a Romániából hozzánk menekülők visszatoloncolását kérte a Magyar kormánytól. Válaszképpen a Magyar miniszterelnök, Németh Miklós gyorsan aláírta a menekültekről szóló genfi egyezményt, amely nem adott lehetőséget a visszatoloncolásra. Talán ezek a hónapok voltak 1989-ben AZ elsők és utolsók, amikor a Magyar kommunisták képesek voltak figyelembe venni Magyarország érdekeit. Igaz, közben hatalmas tömegdemonstrációk mozdították ki AZ MSZMP-t az állóvízből, mint például AZ erdélyi falurombolás vagy a nagymarosi vízlépcső elleni megmozdulások, főként pedig Nagy Imre és forradalmár társainak újratemetése. Magyarország nem először mutatott bátorságról példát a világnak, amikor a vasfüggöny lebontásával, majd a Magyar határnyitással sok tízezer keletnémet előtt megnyílhatott a szabadság kapuja. A CNN hírtelevízió szeptember 10-én fő műsoridőben, majd többszöri ismétléssel dokumentumfilmet vetített a határnyitásról, amely tulajdonképpen AZ első lépés volt a berlini fal ledöntéséhez. Párizsban Trabant-felvonulással emlékeztek, Varsóban kajakversennyel tisztelegtek a történelmi évforduló előtt, Berlinben, Bécsben szintén megemlékeztek a sorsfordító eseményről. Budapesten kormányzati szinten nem, csupán a Konrad Adenauer Alapítvány által szervezett konferencián szóltak a huszadik évfordulóról. Ennek kapcsán Orbán Viktor kijelentette, hogy vannak olyanok, akik meg akarják szépíteni a kommunizmus emlékét, erősíteni akarják a nosztalgiát iránta, holott „hamarosan szükség lesz Magyarország újjáépítésére, hasonlóan Németország háború utáni újjáépítéséhez". Persze nemcsak erre lesz szükség. Fontos feladat lesz a lelkek, a hit, AZ önbizalom megerősítése, a történelmi múlt tisztázása és AZ identitástudat újbóli felépítése is. Nem árt arra sem emlékeztetni, hogy AZ azelőtti évtizedekben aki át akart szökni Nyugatra, azt vagy lelőtték, vagy évekre börtönbe került, lakását elvették, priusza a jövőjét negatívan befolyásolta. Ez is Magyarország – volt. Aztán amire büszkék lehetnénk, azt a jelenlegi MSZP-s, SZDSZ-es hatalom és a hozzájuk hű média elhallgatja, jelentőségét tompítja, mint ahogy ennek a huszadik évfordulónak AZ elkenésében is tapasztalhattuk. Szeretnék, ha Kovács László volt szocialista elnök útmutatását követné Magyarország, azaz merjünk kicsik lenni. Ezt nekik hagyjuk, töröljék csak a port, sepregessék a szemetet Bajnaiék a magyargyűlölő szlovák Slotáék, Ficóék előtt. A magyarországi egyoldalú határnyitás jelentőségét nagyobbítja, hogy a napokban megjelent egy írás AZ egyik legjelentősebb Brit napilapban, a Timesban a húsz évvel ezelőtti német újraegyesítésről és a kommunista csatlós országok további sorsáról. Ebben a szerző leírja, hogy Thatcher Brit miniszterelnök biztosította a szovjet pártfőtitkárt, Gorbacsovot arról, hogy a nyugati országok elnézőek lesznek, ha a Szovjetunió megteszi a kellő lépéseket. Elképzelhetjük, mire gondolt. Magyarán Margaret Thatcher ellene volt a német újraegyesítésnek, és nem volt ínyére nyilvánvalóan a Magyar határnyitás. Nem ez AZ első eset, amikor a Nyugat cserbenhagyta Európa közép-keleti felén élő nemzeteit. Nem kell emlékeztetnem AZ 1956-OS Magyar forradalom és szabadságharc hősies ellenállására. Akkor is magára hagytak a szabad népek egy, a szabadságáért vívó népet. De hát a Brit miniszterelnök igyekezete nem jött be, mert Gorbacsov akkor már nem akarta megakadályozni a német és a kelet-európai átalakulást, aminek élére Magyarország állt. De Magyarország volt AZ is, amit Horthy Miklós kormányzott hetven évvel ezelőtt, és a náci Németországgal szemben befogadta a lengyel menekültek tízezreit. Ez a kiállás, segítségnyújtás – szintén a világ egyik legnagyobb katonai hatalmával szemben – nem jöhetett volna létre, ha a hétköznapi Magyar emberek százezrei, a közhivatalnokok százai nem támogatták volna közvetlenül a lengyel katonatisztek családjait, a lengyel menekülteket. Ugyanígy sokan kerestek menedéket nálunk Csehszlovákiából, Romániából, még Franciaországból is, a fasiszta Németország zsidóüldözésétől menekülve. Ez a Magyarország akkor is a humanizmusáról adott tanúságot. A mai Magyar kormányzat, a baloldali defenzív politizálásához hűen, ezt a jelentős évfordulót sem használta ki országunk népszerűsítéséhez. Pedig ezek a példák önmagukért beszélnek. Ezért kell visszautasítanunk minden olyan szélsőbaloldali és liberális vádat, ami egy nemzetet egészében antiszemitizmussal, rasszizmussal, avagy idegengyűlölettel vádolja. Ez politikai banditizmust takar, a magyarokat és Magyarországot akarja lejáratni. A MI Magyarországunk népének többsége nemcsak sorsfordító időkben volt erkölcsileg magasrendű, hanem a hétköznapokban is. Humanista alapokon áll, és mindig is a civilizált európai értékrendet követte. ***