1989 - 2009 - A FASORI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM

Megjelent: USA 79. évfolyam ERŐS VÁR 3. Oldal --- 2009. Augusztus 1989 - 2009 HÚSZ ÉVE INDULT ÚJRA A FASORI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM "A legújabb hírek szerint ezt a gimnáziumot akarja Magyarország jelenlegi vezetése megszüntetni a többi nyolcosztályos gimnáziummal együtt, mert ellenzi az "elitképzést"! Reméljük, ezt a bűnös merényletet a Mindenható nem fogja megengedni!" A hatvanas években két Magyar professzor, Balogh Tamás és Káldor Miklós, Őfelsége Erzsébet királynő -- Wilson Harold miniszterelnök vezette munkáspárti kormányának lordi címet elnyert gazdasági szaktanácsadói -- interjút adtak a Magyar televízióban, melynek során többek közt említést tettek a világban szétszóródott Magyar tudósokról, művészekről, és egyéb híres személyiségekről. A beszélgetés során Lord Balogh megjegyezte: "Kérem, ez három pesti gimnázium, a Piarista Gimnázium, a Fasori Evangélikus Gimnázium, és ...", nem fejezte be, mert a riporter kissé udvariatlanul félbeszakította. Mi viszont tudjuk, hogy harmadiknak nyílván a Mintagimnáziumot értette, mert mindketten odajártak. Ez a televíziós interjú nagy hatással volt rám, mint fasori öregdiákra, akinek világhírű középiskoláját, hivatalos nevén Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnáziumot az akkor regnáló kommunista rezsim egyházellenes politikájaként államosította s megszüntette. Azt az oktatási intézetet, amelynek híre talán nagyobb volt a világban, mint saját hazájában, és amelyikről Eisenhower Dwight elnök egyszer megjegyezte, hogy az egész Fasori Gimnáziumot át kellene telepíteni az Egyesült Államokba. Nem csoda, hogy Ike — jó humora ellenére — ezt komolyan gondolhatta, mert az amerikai tudomány, kultúra, a művészet sok olyan hírességgel büszkélkedhetik, akik a Fasori Gimnázium padjaiban ültek. Nem akarok neveket felsorolni, ezt már sokan megtették előttem, és így nem is akarok ismétlésekbe bocsátkozni, de mint olyan valaki, aki volt diáktársaival együtt maga is szerény szerepet játszott az újraindításban és a nyolcvanas évek közepétől a legutóbbi időkig aktív tevékenységet folytatott részben a gimnázium Igazgatótanácsában, részben a Volt Növendékek Egyesülete Elnökségében, még mindig örömteli döbbent meglepetéssel fedez fel olyan hírességeket, akikről kiderül, hogy fasori diákok voltak: Felfedezők és feltalálók, kutatók és Nobel-díjas tudósok, írók és publicisták, rendezők és színészek, zeneszerzők, zeneművészek és karmesterek, közgazdászok és gyárosok... A felsorolást nehéz abbahagyni. A Magyarország orosz megszállása alatti kollaboráns kommunista kormányzat által államosított gimnáziumunk 1952 -től 1989-ig, tehát 37 évig nem működött oktatási intézményként, hanem egy országos hatóság (az Országos Pedagógiai Intézet) irodaépületeként működött. Mi, volt diákok fájó szívvel gondoltunk rá, amikor irodahelyiségekként láttuk viszont átalakított osztálytermeinket, kifosztott, valaha gazdagon berendezett természetrajz és fizika szertárainkat és szaktantermeinket, tönkretett, kitűnően felszerelt tornatermünket, a vandál módon széthordott, szakszerűen bebútorozott rajztermünket, a tanácsteremmé átalakított gyönyörű dísztermünket, és mindazon erőszakos változtatásokat olyan — templomból és iskolából álló — épületegyüttesben, melynél ideálisabb oktatási és nevelési miliőt kevés intézmény tudott nyújtani. A gimnázium újraindítását követelő bel- és külföldön élő, volt diákok nem nyugodtak bele az Alma Mater végleges elvesztésébe és komoly intézkedéseket tettek annak visszaszerzésére. Ebben oroszlánrészt vállaltak a hazaiak mellett az Amerikában és Ausztráliában élő öregdiákok különösen a sajtóban megjelent cikkeikkel, anyagi támogatásaikkal, és az illetékes szervekkel folytatott tárgyalásaikkal. A dolog szépséghibája volt, hogy az evangélikus egyházzal szinte nagyobb küzdelmet kellett folytatni, mint az állammal. Az ország politikai életében látható enyhülés következtében az állam álláspontja az volt, hogy visszaadja az iskolát, ha az egyház kéri — de az egyház nem kérte! Ennek egyebek mellett főleg anyagi okai voltak, tehát az egyház tartózkodása magyarázható és érthető volt. Döntő fordulatot hozott az Evangélikus Világszövetség 1984-ben Magyarországon megrendezett nagygyűlése, amelyen D. Káldy Zoltán evangélikus püspököt választották a Világszövetség elnökévé. Ezt a tényt kihasználva, a Magyarországon élő volt növendékek -- néhány lelkes aktivista kezdeményezésére -- 1984 októberben megalapították a Fasori Öregdiákok Baráti Körét, amelynek működését a hatóságok a kommunista vezetés alatt álló Hazafias Népfront keretei között engedélyezték azzal a szigorú feltétellel, hogy megtiltották a gimnázium visszakövetelését. Attól tartottak és nyíltan ki is mondták, hogy a "Vissza a Fasort!" jelszót a "Vissza a Felvidéket!" követheti. Ettől pedig minden üldözési mániában szenvedő kommunista reszketett. Miután az országban rendszerváltásnak nevezett fordulat következett be, hosszas, kemény de eredményes tárgyalások következtében megszületett a döntés és 1989-ben iskolánk a Magyarországi Evangélikus Egyház kötelékében újra oktatási intézménnyé lett. Budapesti Evangélikus Gimnázium néven, melyhez megkülönböztetés címén a Fasor szót is hozzácsatolták. Ennek AZ újraindulásnak ünnepeljük idén a húsz éves évfordulóját. A megnyitó ünnepélyen Dr. Gyapay Gábor igazgató könnyekkel a szemében beszédét így kezdte:"Kedves Fasori Diákok !" — . ITT a hangja megcsuklott, majd így folytatta: "Ez 37 évig nem hangozhatott el ebben a teremben." A hatás leírhatatlanul szívbemarkoló volt. Mindez húsz éve történt, azóta a Mindenható segítségével újra van Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium! A volt diákoknak a gimnázium iránti szeretete és ragaszkodása szinte egyedülálló. A kapcsolat az érettségivel nem ér véget, az osztálytársak mind egymással, mind a Volt Növendékek Egyesületén keresztül a gimnáziummal továbbra is érintkezésben vannak. Nemigen van a világon olyan gimnázium, amelynek diákjai hatvan éven felüli érettségi találkozókat tartanak. Tudunk egymásról, törődünk egymással. Ez az "old school-tie business" fasorista változata. Az 1945-ben végzett osztály 2009 májusában tartotta 64-éves érettségi találkozóját! A résztvevők zömmel beteg, 82 éves öreg emberek voltak, de a fasori szellem, a "Genius Loci" hatására egymás iránti barátságuk és az Alma Mater szeretete a Mennyei Atya jóvoltából még mindig összehozza őket. Barátságuk lényegileg egy életre, a sírig szól, hiszen egymást temetjük. Külön örömöt jelent, amikor külföldön élő osztálytársaink hazalátogatnak európai országokból, az Egyesült Államokból, Kanadából, Brazíliából, Ausztráliából. A legújabb hírek szerint ezt a gimnáziumot akarja Magyarország jelenlegi vezetése megszüntetni a többi nyolcosztályos gimnáziummal együtt, mert ellenzi az elitképzést! Reméljük, ezt a bűnös merényletet a Mindenható nem fogja megengedni! Simon Róbert, ny. főiskolai docens, presbiter, Fasor-i öregdiák ==================================

Evangélikus Hírlevél

---

II. évfolyam, 36. szám

2007. augusztus 30.

A Magyarországi Evangélikus Egyház Hírlevele

Felelős kiadó:

Hafenscher Károly szóvivő, orsz. irodaigazgató

Felelős szerkesztő: Kőháti Dóra hírfelelős

hirszolgalat@evangelikus.hu

Magyarországi Evangélikus Egyház

Elnöksége és Püspöki Tanácsa

Nyilatkozat

A Magyarországi Evangélikus Egyház elnökségét és püspökeit meglepte, hogy a Magyar Köztársaság Kormánya politikai nyilatkozat közzétételére kérte fel a történelmi keresztény egyházak vezetőit. Az európai gyakorlatban legalábbis szokatlan, hogy a végrehajtó hatalom képviselői az autonóm egyházakat bármire is ily módon felszólítanák. Ugyanakkor örülünk, hogy a Kormány felismerte: helyes, ha az egyházak nem csak a templomok falai között szólnak, hanem hallatják szavukat politikai, közéleti kérdésekben is. Noha a Magyar Gárdával, a szervezet megalakulásakor tapasztalt evangélikus lelkészi részvétellel kapcsolatban már többször, határozottan kifejtettük álláspontunkat, a helyzet mindenki számára megnyugtató tisztázása és a társadalmi béke mielőbbi megvalósulása érdekében, valamint a Kormány egyik államtitkárával történtek miatt szükségesnek tartjuk az alábbiak közzétételét:

Aggódunk a kicsi, de hangos radikális csoportok megjelenése miatt, elutasítunk minden olyan jelképet, viseletet, szóhasználatot, ráutaló magatartást, mely akár a legkisebb mértékben is a nemzeti szocialista és hungarista mozgalmak nemtelen hagyományaira utal. Elítélünk minden olyan megnyilvánulást, mely bárkit emberi méltóságában, bármiféle identitásában sért.

Nem relativálva a fentieket, felelőtlennek tartjuk ugyanakkor azt a gyakorlatot, mely politikai szándékoktól vezérelve marginális jelenségeket túldimenzionál, rávetít nagyobb, széles körű legitimációval rendelkező szervezetekre, csoportokra.

Nem lehet elhallgatni a Kormány felelősségét a jelenlegi helyzet kialakulásában. Az elmúlt egy évben hazánkban aggasztóvá vált az általános békétlenség, elkeseredés, kis, radikális csoportok megnyilvánulásainak megszaporodása. Az alkotmányos rend, a törvények betűjének és szellemének megtartása alól ugyan semmi sem mentesít, ám meggyőződésünk, hogy közállapotaink romlásában, a társadalom szűk rétegének radikalizálódásában döntő szerepe volt a 2006 késő nyarán, őszén történteknek. Az augusztus 20-i természeti katasztrófa során és azt követően tapasztalható kormányzati felelőtlenség, a szeptemberben nyilvánosságra került kormányfői beszéd, melyben a hazugság, mint a politikai verseny eszköze legitimáltatott, majd az október 23-án tapasztalt indokolatlan, demokratikus jogállamban megengedhetetlen rendőri brutalitás jelentősen növelte azt az amúgy is meglévő társadalmi feszültséget, mely az elmúlt évek rossz gazdaságpolitikai döntései nyomán kialakult. Meggyőződésünk, hogy a fentiekkel kapcsolatos kormányzati bocsánatkérés, a felelősök megnevezése elkerülhetővé tette volna az azóta tapasztalható radikális megnyilvánulások jó részét.

Felkérjük a Kormányt, hogy ne csak politikai nyilatkozatokban, hanem a mindennapi gyakorlatban is tegyen meg mindent polgárai védelméért, a közbiztonság és közrend, valamint az alapvető szociális és egészségügyi ellátás biztosításáért, a lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlatban is tapasztalható megvalósulásáért.

Mivel az elmúlt napokban számos félreértésen alapuló nyilatkozat látott napvilágot az egyház, mint intézmény és egyes lelkészeinek kapcsolatáról, végezetül szükségesnek tartjuk leszögezni: a Magyarországi Evangélikus Egyház törvényei lehetővé teszik lelkészei számára a politikai közéletben való részvételt, mind a jobb, mind a baloldalon. E lehetőséggel több lelkészünk is él.

Az egyházvezetés közéleti állásfoglalásai csupán orientálják, de nem kötelezik a lelkészeket.

Prőhle Gergely, országos felügyelő; Ittzés János, elnök-püspök; Fabiny Tamás, püspök; Gáncs Péter, püspök

End#