Katona Pál: EGY KÖZLEMÉNY KIEGÉSZÍTÉSE

NYÍLT LEVÉL: Előd László válasza Katona Pál "Egy közlemény kiegészítése" című elektronikusan terjesztett írására. (Az alábbiakban a teljes írást is, eredetiben, közlöm) Nem állhatom meg, hogy néhány keresetlen szó erejéig ne szóljak az „egy közlemény kiegészítése" írásodhoz, mely közlemény egy olyan gyűlés és megbeszélés eredménye volt, melyen Te meghívásod hiányában nem vehettél részt, s így bizony a 'savanyú szőlő' erjedő szagát hordja magán. Többszöri olvasás után arra a következtetésre jutottam, hogy valójában egyetlen félmondatod csupán mellyel egyet tudok érteni: „az évtizedeken át előadott és az emigráció szívében fontos helyet elfoglaló Székely Himnusz", bár nem 'előadott', hanem 'közösen énekelt' lenne a helyesebb meghatározás. (Óss Enikő általam szervezett idei márciusi Könyvbemutatóján is elhangzott, azaz a Székely Himnusszal nyitottunk majd a Szózattal zártunk.) Úgy tűnik, írásod féligazságok, innuendók, feltételezések és előítéletek keverékén alapszik, tehát nem egy tényekkel foglalkozó eszmefuttatás. Ezen túlmenően írásod zavaros, mert összemosol benne nem együvé tartozó gondolatokat: a 2010 április 9-i Magyar Hírlap cikket – melynek én is egyik aláírója vagyok --valamiféle torz értelmezés alapján összekapcsolod a majdnem két évvel ezelőtti március 15-i ünnepség egyik olyan eseményével melyről nem sokat tudsz mint írásod tanúsítja. Mindebbe belecsúsztatod Kovács Klaudia tavaly októberi megtagadását annak, hogy a „Lyukas Zászlót" a Los Angeles-i Fő-Konzulátus, A Magyar Ház és az Arany János Kultúr-Kör -- melynek elnöke vagyok -- közösen bemutassa, (mert szerinte sem Bokor Balázsnak, sem Pereházy Miklósnak nincs integritása, bár részéről ez diszkrimináció) főleg miután az előzetes megbeszélések alapján az előzetes hirdetéseket megtettük, -- s ennek én voltam a szervezője. Nincs annál rosszabb és közösség-rombolóbb tevékenység, mint amikor valaki fél-információk alapján demagóg kijelentéseket, írásokat tesz közzé. Nem tudom, honnét veszed a bátorságot, hogy 'etika íratlan törvényei'-t idézve több mint 54, főként Nálad idősebb s némely, ismeretekben talán gazdagabb személyt, köztük engem is kioktass. Lehet, hogy nemesnek érzed Magad a „"nemes" egyszerűséggel "ex-kommunista trójai faló"- megjegyzésedért, de érdekes lenne egy tanulmányodat arról olvasni, hogyan határozod meg az 'ex-kommunista' vagy a 'kommunista' jelzőt, mert attól tartok, üres és meg nem alapozott rosszindulatú címkeként használod csupán. Nem tudom azt sem, mi predestinál Téged arra, hogy megkérdőjelezd 54 magasan kvalifikált aláíró gondolatait, azok egységét. Milyen jogon próbálsz megszólalni mint az emigráció szószólója? Ugyanakkor záró soraiddal: „Ezért a jövőben bizony nem árt meggondolni, hogy nevükkel és aláírásukkal az érem melyik oldala mellett tesznek hitet" mintha fenyegetően a szólásszabadságunkat javasolnád megcsonkítani. Részemről nem kivánlak kioktatni, de ha bármikor el akarsz beszélgetni velem, megpróbálnék időt találni arra. Néhány idevonatkozó háttér anyagot ha érdekel, elolvashatnál a blog-oldalamon. Címe: Http://Arpad1.Blogspot.Com Az alábbiakban pedig idézem Kovács Klaudia saját bemutatkozását, melyben kifejezi „nemzeti elkötelezettségét és művészi/magyar integritását" azon túlmenően, hogy a főérték nála úgy tűnik elsősorban az önimádó (narcissistic) Kovács Klaudia, azután pedig a pénz, a pénz, a pénz... és gondolatait melyekkel elintézi az összmagyarság őt nem támogató részét. Persze ha Te mindezek ellenére Isteníteni akarod őt, ez a Te választásod. Ez az Ő személyes bemutatkozása... ezt írta tavaly július 27-én: " Every jerk who put an obstacle in my way, now can kiss my talented, unstoppable ass! You can quote me on that in public. Klaudia Kovacs Director, Producer, Actor, Writer www.klaudiainc.com" Klaudia Kovacs www.klaudiainc.com ===================================== „Egy közlemény kiegészítése Az Amerikai Magyar Hirlap 2010. áprilisi 9.-i számában napvilágot látott egy közlemény, amely a Los Angeles-i magyar kulturális élet egy kritikus ütközési pontjának elszabadult energiáit próbálta épitő szándekkal pozitív irányba terelni - e sorok írója szerint azonban csak félsikerrel. Ha a konfliktust megoldani kívánók szándéka komoly, akkor annak összes résztvevőjét illik néven nevezni, vagy pedig egyiket sem - márcsak az újságírói etika íratlan törvényei szerint is. Bokor Balázs kulturális "keresztapasága" az emigráció számára mindenképpen egy régen várt jelenség; ugyanakkor egy kétélű kard is, amely nemcsak egy irányba vág. Szerénytelenség nélkül mondható, hogy Los Angelesben a főkonzul érkezése előtt is volt komoly magyar kulturális élet s a főkonzul távozása után is lesz! Ez természetesen semmit sem von le tevékenységének áldásaiból. Ugyanakkor ha ennek a jelenlétnek az ára, hogy az évtizedeken át előadott és az emigráció szívében fontos helyet elfoglaló Székely Himnuszt kihagyjuk minden olyan műsorból, amelynek a főkonzulátus társszervezője, akkor meggondolandó e hozzájárulás elfogadása. A Székely Himnusz elhagyása a felszínen formainak is elkőnyvelhető, ugyanakkor - torpedó módjára - a nemzeti érzés egységformáló erejét szubverzív módon gyengíti. Ezt igazolta, illetve erre reagált a - "kuruc mentalitású" - közönség amikor egy ünnepségen - a hivatalos program ellenére - azt elénekelték. Kétszer is! Nem csak azért, mert ez a himnusz a székelyeké, hanem azért is mert a mű egyben a Trianonban elszakított magyarok irányába érzett szolidaritás megnyilvánulása. A fenti hozzáállásból kifolyólag mondhatnánk azt is, hogy a főkonzul, a konzulátus és a kormány amelytől a mandátumukat és protokoll utasításaikat kapták nem Nagy-Magyarországban gondolkodik, s nem nemzeti. Az emigráció viszont kimondottan és elkötelezetten az! És itt van a kutya elásva. E sorok írója - pontosan a fenti okok miatt - két korábbi elektronikus körlevélben is "nemes" egyszerűséggel "ex-kommunista trójai faló"-nak nevezte a főkonzul urat, amely szavak somogyi stílusáért ezúton kér elnézést Bokor Balázstól. Feltételezhető, hogy "A lyukas zászló" c. filmet s annak fő alkotóját, Kovács Klaudiát, nemzeti elkötelezettsége és művészi/magyar integritása gátolta meg a konzuli kulturális holdudvarba való beilleszkedésben illetve ezen ok miatt került a művész e jeles külképviselet "persona non grata" listájára. Ehhez nyilvánvalóan hozzájárult a kiváló rendezőnő egy-két kendőzetlen s meglehetősen határozott megnyilvánulása Bokor Balázs személyét illetően, akit találkozásunkkor mint kultúrembert volt szerencsém közelebbről megismerni. Vélt vagy valós sérelmei ellenére a főkonzul nyitott "A lyukas zászló" c. film jövőbeni patronálására - bizonyítva ezzel, hogy esetlegesen személyes érzései ellenére is képes arra, hogy a köz érdekében cselekedjék - úgy ahogy azt munkaadója a magyar állam és annak állampolgárai joggal elvárják! Köszönjük az együttműködést, főkonzul úr! Az adott közlemény aláíróinak is köszönjük a jogos aggódást, azzal a kitétellel, hogy - mint az evangéliumi Krisztusi tallérnak - minden éremnek két oldala van. Ezért a jövőben bizony nem árt meggondolni, hogy nevükkel és aláírásukkal az érem melyik oldala mellett tesznek hitet. Katona Pál"

Orbán Viktor Címe

Akit érdekel, Orbán Viktor e-mail címe : orbanviktor@orbanviktor.hu; WEB-Oldala : http://www.orbanviktor.hu Levelezési cím ?: Képviselői Irodaház, 1357 Budapest, Széchenyi Rakpart 19 A "Facebooks"-on nehezen található

Orbán szerint forradalom történt a szavazófülkékben

A Fidesz elnöke világsikerhez hasonlította a szövetség választási győzelmét. Feldolgozta: SzZ Forrás: MTI 2010.04.25. vasárnap 21:25 A csúcstámadás sikerült, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt a magyar parlamenti mandátumok 68 százalékát szerezte meg - jelentette be Orbán Viktor, a Fidesz-KDNP listavezetője vasárnap este. A Fidesz elnöke - akit "megnyertük, megnyertük" skandálással fogadtak a pártszövetség szimpatizánsai a Vörösmarty téren - világsikerhez hasonlította a szövetség választási győzelmét. Orbán Viktor kijelentette, vasárnaptól Magyarország politikai és gazdasági rendszerét nemzeti együttműködés rendszerének hívják, "és ezzel a rendszerrel Magyarországot közösen újra fogjuk építeni, és erőssé fogjuk tenni". Szavait hangos üdvrivalgás fogadta. Szerinte ez egy olyan rendszer lesz, "amelyben egymást fogjuk segíteni, és egymást fogjuk bíztatni, hogy merjünk nagy célokat kitűzni, és azokért közösen dolgozni". Ebben az új rendszerben az oligarchák régi szabályai érvényüket vesztik - hangsúlyozta. Mától Magyarországon a magyar emberek érdeke az első, mától Magyarországon a nemzeti együttműködés lesz mindennek a mércéje - húzta alá. Mint fogalmazott, a nemzeti együttműködés rendszere mindenki számára lehetőség, és mindenki felé elvárás, aki Magyarországon él, dolgozik és vállalkozik, "és természetesen a nemzeti együttműködés teljes jogú részesei a határon túl élő magyarok is". Ez a rendszer - folytatta - új szabályok szerint működik majd, olyanok szerint, amelyeket az emberek már régóta várnak, követelnek. Orbán Viktor azt mondta, a kormány irányításával az állam feladata lesz a szabályok jogszabályba öntése, betartása, betartatása. "A magáncélokat szolgáló politika napjai ma leáldoztak, és nem fogjuk hagyni, hogy még egyszer visszatérjenek" - hangsúlyozta. A Fidesz elnöke hozzátette, a nemzeti együttműködés rendszerében a győztesnek nem igaza van, hanem feladata. Sikernek csak az számít, ami az egész közösség számára siker - jegyezte meg. Beszéde elején - szavait többször is üdvrivalgás és "ria, ria, Hungária", "megnyertük, megnyertük" felkiáltások szakítottak meg - bejelentette, a "vasárnapi oxigénpalack nélküli csúcstámadás" sikerült, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt a magyar parlamenti mandátumok 68 százalékát szerezte meg. Magyarország megerősítette a demokrácia melletti elkötelezettségét, helyét Európában és az Európai Unióban - fejtette ki a több ezer szimpatizáns előtt, köszönetet mondva minden magyar embernek, de különösen azoknak, akik nyolc éven keresztül kitartottak a Fidesz, a KDNP és a polgári körök mozgalma mellett. A csúcsra ugyan Magyarország ért fel - folytatta - minden egyes polgárával együtt, de a nyolc éven keresztül kitartók mentek elöl, ők vitték, és ők tűzték ki vasárnap a csúcsra zászlót. Véleménye szerint nem egyszerűen arról van szó, hogy Magyarországon megtörtént a hatodik szabad választás, hanem sokkal nagyobb dolog történt: vasárnap "forradalom történt a szavazófülkékben". Szerinte a magyarok bebizonyították, hogy van értelme a hinni a demokráciában. "Demokratikus keretek között olyan nagy horderejű változást tudunk véghezvinni, amelyet régen csak a forradalmak nyújthattak egy országnak" - mondta, hozzátéve: vasárnap Magyarországon beteljesedett egy történelmi tanulság, húsz év tanulsága, a rendszerváltás nagy tanulsága, amely úgy hangzik, rendszert váltani nem lehet, rendszert csak megbuktatni, megdönteni lehet. "Megdönteni és újat alapítani helyette, és ma ez történt" - fogalmazott Orbán Viktor. Kijelentette, a magyarok megbuktatták a hatalommal visszaélő oligarchák rendszerét, és helyette új rendszert alapítottak; ez pedig a nemzeti együttműködés rendszere. "Két hete elkezdtünk egy mondatot, és ma felkiáltójelet tettünk végére. Ma újra mertünk nagyok lenni, átléptük a saját árnyékunkat" - közölte. Zárásként azt mondta: szerényen és alázattal azt üzenik Magyarország polgárainak, hogy megértették és diadalra vitték a magyarok történelmi álmát. "Győzedelmeskedjék a te akaratod" - fogalmazott. Orbán Viktor a "hajrá Magyarország, hajrá magyarok!" fordulattal zárta beszédét, majd a jelen lévők elénekelték a Himnuszt és a székely himnuszt. 

Dr. Nagy Károly: TAVASZI REMÉNYEK, GONDOK…

Dr. Nagy Károly szociológia professzorral, az Anyanyelvi Konferencia amerikai társelnökével beszélgetett Cservenka Judit, a Nyelvünk és Kultúránk főszerkesztője. Elhangzott a budapesti Kossuth Rádió „Vasárnapi újság" című műsorában, 2010. január 10-én. Az alábbi írás ennek a beszélgetésnek a kiegészített, módosított változata, melyet a Bécsi Napló 2010 március-áprilisi száma is közölt. Nagy Károly legújabb könyve: Amerikai magyar szigetvilágban, Nap Kiadó, 2009. Választások előtt áll Magyarország 2010 tavaszán – és ez a jó hír. A jelek szerint korszakváltó cenzúra lehet, szinte egy újabb rendszerváltoztatást eredményezhet ez az országos politikai akaratnyilvánítás. De persze mély lélegzetet kell vegyen minden reménykedő, mert a szavazások után biztos, hogy nem örömünnepnapok következnek majd, hanem óriási erőfeszítéseket, összeszorított fogú türelmet, önfegyelmet, elszánt jó szándékot és nemzetszeretetet megkövetelő újjáépítés, rekonstrukció napjai, évei fogják csak ismét „emelkedő nemzetté" helyreállítani súlyosan károsított Magyarországunkat. 2009. szeptember 3-tól december 20-ig ismét a Debreceni Egyetemen és a budapesti ELTE-n tanítottam angolul az „Introduction to American Sociology" – „Bevezetés az amerikai szociológiába" című kurzusomat, mint korábbi években is. Mindkét egyetemen és általában szülőhazámban reményt keltő tapasztalataim voltak a nyitott, érdeklődő ifjúságról, a világszínvonalon kutató, tanító kollégáimról, a magyar értelmiség számos felelősen gondolkodó, író, publikáló köreiről, folyóiratairól, konferenciáiról, műhelyeiről, fórumairól. Rossz tapasztalatok főleg a politika, a hatalomgyakorlás területéről érintettek. Iszonyatos a korrupció, szinte mindennap lehet olyan cikkeket olvasni, hogy valakit már megint ezen-azon kaptak rajta, egy másik ember ennyit-annyit vágott zsebre illegálisan és így tovább. A milliárdos nagyságrendű visszaéléseknek, csalásoknak Amerikában gyakorta van jelentős jogi következménye – Madoff, meg az Enron-főnökök börtönben ülnek – Magyarországon kevésbé. A politika tehetetlensége is lehangoló például olyan esetekben, amikor az államfőt egy másik EU-tagállam egész egyszerűen nem engedi be az országába, és a magyar kormány ezzel nem nagyon tud mit kezdeni. Olyan esetek, amikor Szlovákia meghozza azt a nyelvtörvényét, amely meg fogja büntetni azt az embert, aki nem szlovákul beszél egy másik magyar emberhez az ezer év óta saját hazájában, és a magyar kormány tehetetlekedik a tétlenkedő EU-struktúrához hasonlóan. Vagy az ukrán kormány olyan határozatot hoz, hogy szeptemberben már nem fog magyar nyelvű tankönyveket nyomtatni. Ezek ellen a negatívan diszkriminatív jelenségek ellen demokratikus országokban, EU-tagállamokban egész egyszerűen nem tudnak eléggé hatásosan védelmére kelni a nemzettársaiknak, a kisebbségi magyar közösségeknek. A magyaroszági „annus mirabilis" húsz évvel ezelőtti rendszerváltoztatása révén óriási esélyek birtokába jutottunk. Igen ám, de ezeket az esélyeket nem úgy használjuk, mint amivel a magunk képére és hasonlatosságára, a magunk magyar sorskérdéseinek, problémáinak, igényeinek megoldására, előbbre vitelére teremthetnénk társadalmunkat, hanem utánozni kívánunk másféle rendszereket, másféle társadalmakat, és gyakorta olyan modelleket veszünk át, amelyeket azok a társadalmak már régen meg is haladtak. Ezen az USA-féle vadkapitalizmus-szerűségen, amelyet Magyarországon igyekeznek jelenleg meghonosítani, Amerika már elég régóta túl van. Például éppen most kísérli megreformálni egészségügyi rendszerét. Az USA-ban az egészségügy profittermelő üzlet, ahol ezért pl. manapság 45 millió embernek nincs betegbiztosítása. Egyesek Magyarországon privatizálni óhajtják az egészségügyet, de ezzel esetleg belemegyünk egy olyan kátyúba, amelyet majd megint meg kell reformálni. A szegénységgel hasonló a helyzet. A magyar népi mozgalom íróitól olvastuk annak idején, hogy hárommillió koldus országa voltunk. Igen ám, de mit látunk ma? Óriási a szegénység, a munkanélküliség, és nem csak a gazdasági világválság miatt. Ismét súlyosan hátrányos helyzetű gyerekek, fiatalok, öregek élnek mély szegénységben Magyarországon millió számra, és nem látszik határozott kormányakarat, kormányszándék e tragikus helyzet orvoslására. Még a szociológusok közül is nagyon kevesen foglalkoznak ezzel a tömeges emberi szenvedést okozó problémával, tisztelet néhány kivételnek, mint például Ferge Zsuzsa. Amerikában a haszonelv erősebb, mint a szociális biztonság biztosításának az elve. Nem válna javunkra ennek a modellnek a szolgai utánzása, Magyarországon is általánossá tétele. A jelenlegi kormány azzal is súlyos károkat okozott, hogy megszüntetett nemzeti érdekű alapítványokat – a Teleki, az Illyés, a Madách, az ARP Alapítványt többek közt – és bezárt, eladott fontos közszolgáltató intézményeket, kórházakat – még a világhírű pszichiátriai intézetet is –, postahivatalokat, iskolákat, vidéki rendőrőrsöket. Nem a tragikus és veszélyes népességcsökkenés miatt, aminek megállítása, netán megfordítása szándékáról ugyancsak nem tapasztalható jelenleg jelentős kormányprogram. Mert hiszen a parlamenti képviselők nagy része sajnos nem a szavazó polgároknak felelős, hanem pártjának szigorúan elkötelezett képviselője – pénzbüntetéssel sújtják, ha „átszavaz". Ezt a „pártlistás" rendszert mindenképp meg kell változtatnia a demokratikussá fejlődni szándékozó Magyarországnak. „Tékozló országunkban" az sem kívánatos állapot, hogy nagyon kevesen, és nagyon keveset tudnak a Kárpát-medencében a nyugati magyarságról, és ennek nem a nyugati magyarság az oka, mert hiszen Borbándi Gyulától kezdve Várdy Béláig igen jelentős a róluk, rólunk megjelent kötetek bibliográfiája. Holott ez a nemzetrész olyan erőforrás, amely történelmileg egyedi, ez az erőforrás készenlétet teremtett magában arra, hogy szolgálatára legyen a többi magyar nemzetrésznek. Ezt megszólítani, ezzel okosan élni, erről hírt adni, ez viszont magyarországi feladat. Hiszen Amerikában például még a mai napig is működik tizenhét városban mintegy 20 hétvégi magyar iskola, tizenhárom városban 22 magyar cserkészcsapat. Magyar istentiszteleteket 56 város 58 református templomában, misét 20 város 21 római és görög katolikus templomában hallgatnak vasárnaponként. De ráadásul még valami más is történt, ami egyedi a történelmünkben. Mi nyugaton úgy éreztük, hogy volt négy-öt olyan magyar sorskérdés, amit Közép-Európában nem lehetett megtárgyalni a diktatúrák miatt, de viszont szükségesnek véltük, hogy ezekről szó legyen, és szükséges ezek érdekében szószólókká válnunk. Afféle küldetéstudatot próbáltunk kialakítani magunkban és egymásban, hogy az 56-os forradalom és általában a magyarság valóságait közvetíteni tudjuk nyugati országoknak: Trianon nyomorát, a kisebbségi magyarság sorsát, a szovjet megszállás rendőrállamában a demokratikus társadalmi berendezkedés hiányát, az egypártrendszer anomáliáit. Tehát nem csak a magyar nyelv és kultúra megtartása lett a célunk, hanem mindmáig az is, hogy segítsük a többi magyar nemzetrészt abban, hogy a gondjait megismerjék felelős helyeken, Brüsszeltől kezdve Washingtonig, Londontól Párizsig, Ausztráliától Dél-Amerikáig. A szlovákiai nyelvtörvények és az ukrán nyelvszabályozások ügyében például jelen pillanatban is kitartóan lobbizik a Magyar Emberi Jogok Alapítványa Hámos László vezetésével, meg az Amerikai Magyar Koalíció, és számos más amerikai magyar szervezet, egyesület segítségével, hogy amerikai kongresszusi képviselőket, szenátorokat rávegyen nyomásrendszerek létrehozására ezekkel az országokkal szemben, érjék el, hogy azok vonják vissza ezeket a jogtipró intézkedéseket. Ez a küldetéses gondolkodás, magyarságszolgálati munka célt is adott annak, hogy miért tartsák meg magyar nyelvüket és kultúrájukat nyugati országokban gyermekeink, fiataljaink, polgártársaink. Azért tartsák meg, hogy két-, vagy többnyelvű szószólójává válhassanak a magyar nemzetrészek érdekeinek, gondjainak. Csak arra tudom biztatni a kollégáimat is, hogy adjanak hírt a nyugati magyarságról, amikor alkalmanként meghívjuk őket előadásokra. Amikor hazaérnek, írjanak a tapasztalataikról, tudatosítsák az otthoni közvélemény számára is, hogy ott mi folyik és miért. Amíg ez még van. Mert az az élet ténye, hogy fogyunk. Fogy a nyugati magyarság. Két dolgot kell ehhez hozzátenni. Az egyik az, hogy hála istennek fogy, mert ez azt jelenti, hogy nincsenek újabb tragédiák miatti kivándorlóhullámok. A másik pedig az, hogy csak mennyiségében fogy, minőségében kevésbé. És Berzsenyitől azt is tudjuk, hogy „Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat". A minőség jelen van, és a készenlét is jelen van, ezzel, amíg megvan, jó lenne úgy élni, hogy ez a készenlét szép, jó gyümölcsöket teremjen a Kárpát-medencében is.

KÖZLEMÉNY A MAGYAROK ÖSSZEFOGÁSÁRÓL

A Los Angeles-i magyar közélet éppen olyan sokszínű, mint az egész amerikai magyarság. Különböző nemzedékek, eltérő politikai felfogások, más-más bevándorlási motivációk, életcélbeli differenciák vannak jelen. Egy lehet és egy kell, hogy mindezt összekösse: ez a magyar identitástudat, magyarságunk megőrzése. A sokszínűség azt is jelentette, hogy az egymástól különböző vélemények sokáig nem tudtak egymáshoz közeledni, a véleménykülönbség gyakori ellentéteket szült, érzelemkitöréseken alapuló vitákat, a kompromisszum hiányát eredményezte. Közösségünk meghatározó és józan személyiségei rengeteg energiát fektettek bele abba, hogy mindez feloldható legyen. A Los Angeles-i magyar közösség mára jelentős változáson ment át. Tagjai korábban nem látott mértékben keresik egymás társaságát, a magyar közösségen alapuló összetartást, összefogást igénylik. Ezzel a magyar identitástudat fenntartásának szép példáját mutatják Amerika-szerte a magyar közösségeknek. Büszkének kell erre lennünk! Az elmúlt három évben ehhez a komoly fejlődéshez alapvetően hozzájárult Bokor Balázs főkonzul, aki önzetlen módon, a helyi magyarság érdekeit is maradéktalanul szem előtt tartva munkálkodott a korábban nem látott eredmények eléréséért. Az általa kezdeményezett, „Merre tart a nyugati parti magyar közélet" konferencia pontosan ebben az irányban kíván továbbhaladni. Olyan közös cselekvési lehetőségeket kíván felvázolni, amelyek megvalósításáért a helyi amerikai magyar közösség és a szülőföld illetékeseinek együtt kell tevékenykedniük. Pontosan ezért nem engedhetjük meg azt, hogy a sok energiával és küszködéssel kialakított helyi egyetértést, közös tenni akarást bárki önös célból veszélyeztesse. Elég a régi mentalitásból! Összefogással lépünk fel bárkinek a felelőtlen vádaskodásaival szemben, a még törékeny egyetértés, a szellemi egyensúly megzavarása ellen! Csak azt tudjuk és akarjuk támogatni, aki a közös érdekeink szolgálatában a közösség akaratával egyezően kíván velünk együtt tartani. *** Los Angeles, 2010 áprilisa *** A fenti közleménnyel egyetértők egy részének a nevei a következők: *** Antal Timea Dr Frank de Balogh, Los Angeles megyei biztos, a szociális bizottság elnöke Bartha András lelkész Bán György, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Fegyelmi Bizottságának elnöke Bunyik Béla, a Bunyik Entertainment elnöke, az L.A.-i Magyar Filmfesztivál elnöke Balogh Sipos Éva, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Bán Edit, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Báthory Andrea, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Dr Bokor Tibor orvos Borbély Melinda, a UCLA magyar nyelv- és irodalom oktatója Paul Cliff, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Csőke István, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Dobrányi Gábor fotóművész Steve Dondo, a Jonathan Club volt főmérnöke Előd László, az Arany János Kultúrkör elnöke Erdélyi Péter mérnök Fábián Zomora Péter lemezlovas Finta Ilona Wanda, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Dr Andrew Friedman ügyvéd, Los Angeles városi biztos Dr Frigyes Dezső ügyvéd Dr Gidófalvi Zoltán, a San Diego-i Magyar Ház elnöke Dr Győri Róbert, a William Fox Filmclub elnöke Gyurák Andrea Dr Harsányi Lajos, a Los Angeles-i Szabadságharcos Szövetség elnöke Herskovits Tamás biztosítási bróker Judy Hoffman galériatulajdonos Hules Endre, Író-Rendező-Színművész Ivann Judit, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Kamarás Iván színművész Kelemen Péter mesterszakács Király Gábor festőművész Kolek Pál Dr Mattie Klare, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Kohl Zsuzsa, a Duna Travel tulajdonosa Dr Kondorosi Attila üzletember Steve Kovary adószakértő Leszkay György filmrendező Matsik György lapkiadó-főszerkesztő Matte Éva, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Nt Novák József baptista lelkész Dr Ösapay György, a Remember Hungary főtitkára Perehazy Miklós, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház elnöke Piroch Gábor kaszkadőr-színész-író Pollák György üzletember Oscar Ross üzletember Sárvári Álmos, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház alelnöke Sapszon Bálint zeneművész-zeneszerző Shackelford Timea, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Tom Schachinger, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Szkopál Béla Dr Tőkés László professzor, USC Varsányi Csaba, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Varsányi Lívia, a Kárpátok Néptáncegyüttes vezetője Zsigmond Vilmos, Oscar-díjas operatőr

JESZENSZKY Géza: Életrajzom

Életrajzom : JESZENSZKY Géza; e-mail: geza@jeszen.hu 1941. november 10-én születtem Budapesten. Budán, a Tabán mellett élve, barátaimmal az akkor még bombatölcsérekkel teli elvadult parkban indiánosdit játszva, a Gellérthegy sziklafalán mászkálva, a Vár romos pincéit kutatva és rengeteget olvasva lettem a szabad természetnek, a történelemnek, a független gondolkodásnak és a sportoknak elkötelezett ember. A budapesti Toldy Ferenc gimnáziumban érettségiztem 1959-ben, osztályfőnököm és történelemtanárom Antall József, a rendszerváltozás miniszterelnöke volt. Egyetemre két éven keresztül hiába jelentkeztem, mert az 1956-os forradalom első évfordulóján az áldozatokra emlékezve iskolatársaimmal együtt "némán tüntetettem," azaz az iskolai szünetekben csöndben álltunk a folyosón, s ezért az akkori miniszter az egész osztályt eltiltotta a továbbtanulástól. Két éven át fizikai munkás voltam, közben nyelveket tanultam. 1961-ben végül bejutottam az egyetemre és 1966-ban kitüntetéses történelem - angol nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szereztem. Két éven át a Fehérvári úti 12 évfolyamos iskolában tanítottam, majd 1968-ban az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lettem. 1970-ben egyetemi doktori fokozatot nyertem, 1973-ban pedig a könyvtárosi diplomát is megszereztem. A 19. és a 20. század magyar és egyetemes történelmét kutattam, tanulmányokat és könyveket írtam, s ennek köszönhettem, hogy 1976-ban sikerült egyetemi állást kapnom, noha nem voltam hajlandó belépni az akkor az élet minden területét ellenőrző kommunista (Magyar Szocialista Munkás)pártba. Azóta oktatok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem (ma Budapesti Corvinus Egyetem) Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékén különféle külpolitika-történeti tárgyakat, előbb adjunktusi, majd miután 1980-ban „a történelemtudomány kandidátusa" címet elnyertem, 1981-től docensi beosztásban. Az 1960-as évek közepétől, amikor a külföldi utazásokat a hatóságok engedélyezték, autóstoppal, vasúton, gyalogosan bejártam a szomszédos országokat, mint vizsgázott síoktató diákjaimat és turistacsoportokat vittem a hazai és a külföldi hegyekbe, s a nemzetközi tudományos kapcsolatok révén is igen sok barátra tettem szert. 1984-ben Fulbright ösztöndíjat nyertem az Egyesült Államokba, s 1986 végéig a Kaliforniai Egyetemen, Santa Barbarában tanítottam Kelet- és Közép-Európa történetét. Hazatérésem után intenzíven bekapcsolódtam a formálódó ellenzéki mozgalmakba. Ott voltam 1987-ben Lakiteleken, majd a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja lettem (1988), annak külügyi bizottságát vezettem 1989-től, az 1990-es szabad választások után pedig az Antall-kormány külügyminiszterévé neveztek ki. Miniszterként célom a nemzeti érdeken alapuló magyar külpolitika kialakítása, a Varsói Szerződés felszámolása és a közép-európai országok közötti szorosabb politikai és gazdasági együttműködés megteremtése volt, valamint hazánk mielőbbi csatlakoztatása az euro-atlanti integráció intézményeibe. Következetesen felléptem a nemzeti kisebbségek jövőjét biztosító törvények és nemzetközi konvenciók megszületése érdekében. 1994. április 1-jén én nyújtottam be az Európai Uniónak hazánk felvételi kérelmét. A 1994-es választások után ellenzéki országgyűlési képviselő lettem, 1996-tól alapító tagként az újonnan létrejött Magyar Demokrata Néppárt soraiban. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében a magyar Országgyűlést képviseltem mint a magyar delegáció helyettes vezetõje, az európai nem tagországok bizottság tagja, a politikai ügyek, a jogi és emberi jogi, valamint a menekültügyi bizottságok helyettes tagja és mint Moldova felvételének rapportőre. A Közgyűlés demokrata frakciója alelnökévé választott. Szintén tagja voltam a Nyugat-európai Unió Közgyűlésébe megfigyelői státusszal delegált magyar küldöttségnek. 1995 márciusában a Magyar Atlanti Tanács elnökévé választottak, s ebben a minőségemben erőteljesen kivettem a részemet a NATO-tagság ügyében kiírt népszavazási kampányban, attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy a tagság nyújtja a legbiztosabb garanciát a történelmünkből ismert tragédiák, külső agressziók és ellenséges szövetségek ellen. Az 1998-as választások után az Orbán-kormány nagykövete lettem az Amerikai Egyesült Államokban. Nemcsak nagyköveti, de egész külpolitikai működésem egyik alapelve az ókori neves történész, Sallustius mondása, amit megbízólevelem átadásakor idéztem: „Az országok biztonságának legjobb zálogai nem a hadseregek vagy a kincsek, hanem a barátok." 2002. őszén hazatérve, folytattam egyetemi oktatói munkámat a Közgazdasági Egyetemen, ahol rendszeresen angol nyelven is tanítok. Emellett meghívásra kurzusokat tartottam Kolozsvárott a Babes-Bolyai Tudományegyetemen és Varsóban a College of Europe posztgraduális képzésén, 2005. januárjában pedig egy intenzív tanfolyamot tartottam térségünk nemzeti-etnikai konfliktusairól Washington Államban a Pacific Lutheran University-n. 2006-ban habilitált doktori fokozatot szereztem a Budapesti Corvinus Egyetemen, ahol ennek alapján az egyetemi magántanári címet ítélték meg számomra. Több száz tanulmányom, illetve cikkem jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban, heti és napilapokban, négy önálló kötet szerzője, több tucat könyv társszerzője, illetve szerkesztője vagyok. A Rákóczi Szövetség alapító tagja (1988), 2007-től elnökségi tagja vagyok. Hasonló funkciót töltök be a 2006-ban alakult Magyar-Horvát Baráti Körben. Feleségem Jeszenszky (sz. Héjj) Edit matematikus, Antall József nővérének a leánya, nyugdíjazásáig az Országos Széchényi Könyvtár számítástechnikai fejlesztéseivel foglalkozott. 1995-ben a család somlóhegyi szőlőjét visszavásároltuk, ahol egy ideig Zsolt fiunk kiváló borokkal töltötte meg a pincét, jelenleg a szőlő ki van adva művelésre. Réka leányunk angol szakos tanár (csakúgy mint férje, Görög Farkas), 2004. óta általános iskolákban tanít, 2008. májusban született meg első gyermeke. Éltemben mindig fontos szerepet töltött be a sport, a család kedvenc sportja a sízés (ebben segédedzői képesítéssel rendelkezem) és az evezés. Sokan tudják, hogy évtizedek óta dolgozom a börzsönyi Nagy-Hideghegy kiváló síterepeinek a fejlesztésén, sok értetlenséggel küszködve. 2002. decemberében a Magyarországi Kárpát Egyesület elnökévé választott. A jelenleg működő politikai pártok egyikének sem vagyok tagja, politikai nézeteimet - Antall József szellemét őrizve – elsősorban publicisztikai írásokban fejtem ki, valamint a szélesebb körnek is megküldött elektronikus levelezés révén igyekszem józan irányba terelni a közgondolkodást. 2009. április Jeszenszky Géza

ELŐD LÁSZLÓ 1956-os SZABADSÁGHARCOS NYILATKOZATA:

KOVÁCS KLAUDIA, DE MOST MÁR ELÉG!!! Bár Kovács Klaudia nem érdemli meg azt a nyilvánosságot melyet igaztalan kijelentéseivel kierőszakol, mint 1956-os Szabadságharcos, szeretném magamat a leghatározottabban elhatárolni mind Kovács Klaudiától, mind az általa készített „dokumentum film"től, a Lyukas Zászlótól. Ahogy nyílt leveleiben rágalmaz és hazudik, ugyanúgy csusztat a filmben, tudományosan meg nem alapozott s „tények"-nek feltüntetett kijelentéseiben. Mind a filmen kívüli és a filmen belüli magatartásával megvonja önmagától is és a filmtől is a hitelesség érzését. 1956 szellemisége és szentsége nemzedékemnek egy életreszóló emlék, tény, élmény. Amikor Kovács Klaudia hazugságaival propagálja e filmet, 1956 szent szellemének s halottainak tapossa sárba a becsületét és sokak megrövidült, feláldozott hősi életét tiporja el. Ezt, mint 56-os szabadságharcos -- s egyre kevesebben vagyunk -- nem hagyhatom szó nélkül. ELÉG volt Klaudia. Elég volt a hazugságokból s félrevezetésből. Egy dokumentum film alap követelménye az, hogy annak minden szava tudományosan leellenőrzött, bizonyítható tényen alapul. Ez a tudományos feldolgozás nem vált valóra e film esetében, sőt, akik segíthettek volna, elzárkóztak. Itt csak egy tényt szeretnék bemutatni: Állításod, hogy a Los Angelesi Magyar Főkonzulátus megtagadta segítségét filmednek, s hogy elzárkózott annak támogatásától, szemenszedett hazugság az összes többi rágalmaddal együtt. Röviden: 2009 október 11-re szerveztük a film bemutatását hármas rendezésben: A Főkonzulátus, a Los Angelesi Magyar Ház és az Arany János Kultúr Kör. A tárgyalásokat én vezettem Veled a hármas csoportunk nevében, e-mailen. Az erre vonatkozó teljes levelezés megvan. Bokor Balázs Főkonzul úrral és Pereházi Miklós úrral többszöri nézeteltéréseitekben hamisan vádoltad őket. Mégis, ezekután vállalkoztam a békítő szerepére, hogy egy 56-al foglalkozó, részben dokumentum részben játék film előadását velük együtt megszervezzek. A film bérlését kértem Töled, abba beleegyeztél. Amikor megtudtad tőlem, hogy Bokor Balázs – Pereházi Miklós és Előd László közös rendezéséről van szó, megtagadtad a film bérbeadását azzal az indokkal, hogy szerinted sem Perházi Miklósnak sem Bokor Balázsnak nincs integritása. Javasoltad, hogy keressek új venut. Ezekután ezt sértésként visszautasítottam, és minden további jövőbeni együtműködést veled megtagadtam diszkriminációs magatartásod miatt. A háttéranyagot a fenti kijelentéseim igazolására a hétvégén a legszélesebb körökben teszem közzé. leloed@Gmail.Com =====================================

#end

BOKOR BALÁZS NYÍLT LEVELE KOVÁCS KLAUDIA KAPCSÁN

Híres színészünk, Kamarás Iván nemrégiben fejezte be filmjét, amelyben az általa felkért személyek kedvenc verseiket szavalják el. Én a „Még nem elég" című verset mondtam el. Kovács Klaudia úgy látszik, hogy nagyon félreértette a verset, nem rá gondoltam. Vele bizony elég! Az elmúlt két évben immár szinte menetrendszerűen jelenik meg kígyót-békát rám szóró írásaival. Teszi mindezt akkor, amikor éppen megint egy kis sajtónyilvánosságot, ingyen propagandát akar magának. Talán már egy kötetnyi anyag is összejöhetne! Legutoljára a 2010. március 24-én kiadott, „Immáron magyar alkotásnak számíthat „A lyukas zászló" című legsikeresebb '56-os dokumentumfilm, amit a Los Angeles-i Főkonzulátus és annak főkonzulja ismét és többedszerre diszkriminál" című sajtótájékoztatóval szeretne babérokat szerezni. Mostanáig nem tartottam méltónak, hogy a korábban megjelent kinyilatkoztatásaira reagáljak, de most már szólnom kell. Elég a félrevezetésből, a megtévesztésből! Nem tudom, hogy ez a fiatal hölgy milyen nyelven fogalmazza meg eredeti gondolatait, de a szótára kicsit furcsa… Az ő szótárában a karrierdiplomata, aki szakmai alapossággal képviseli országát, szolgálata során valamennyi magyar kormány idején közmegelégedésre dolgozott, és ráadásul még véletlenül az Antall- és az Orbán-kormány nevezte ki mindkét korábbi nagyköveti posztjára, azt jelenti neki, hogy kommunista… Az ő szótárában az, ha valaki nem kap meghívást zártkörű rendezvényre, csak a nyíltakra, az a kitiltást jelenti… Az ő szótárában, ha a Főkonzulátus hivatalosan képviselteti magát egy filmvetítésen és támogat egy filmet, az bojkottálást jelent… Az ő szótárában, ha egy főkonzul írásban gratulál neki filmje fesztiválnyerő sikeréhez és írásban ajánlja fel segítségét, az mindenáron való akadályozást jelent… Az ő szótárában, ha saját maga nem ajánlja fel filmjét, nem javasolja valamilyen programra, nem kéri a másik közreműködését, az a másik fél elutasító magatartását jelenti… Az ő szótárában, ha elutasítja a másik fél konkrét ajánlatát filmje bemutatására, az a másik fél diszkriminatív magatartását jelenti… És így tovább! Nos, ez azt mutatja, hogy talán nem egy nyelven beszélünk. Az én szótáramban az ország szolgálata azt jelenti, hogy mindent megteszek érte, hogy képviseljem és javítsam helyzetét. Az én szótáramban a magyar azt jelenti, hogy mindenki az, aki annak vallja magát és legyen végre összefogás! Az én szótáramban 1956 azt jelenti, hogy végre adjuk meg a neki járó maradéktalan tiszteletet. Az én szótáramban egy film sikere magáért beszél, nem kell fölöslegesen bizonygatni azt. Az én szótáramban a közös cselekvés igénye a követelmény, csak legyen hozzá partner! Így aztán lehet egy nyelven beszélni! Kovács Klaudia március 24-én megint kommunistázott! Ez egy sima becsületsértés, amit a legmesszemenőbben visszautasítok! Igaz, már megszoktam, Klaudia ezt folyamatosan tette eddig is! Nem kellene, Klaudia! Elég! Ezt a történelmünk egyik legszimbolikusabb eseményéről szóló filmet, „A lyukas zászló"-t nem kellene ilyen olcsó, hatásvadász környezetbe helyezni. Önnek semmi sem szent? Az `56 emlékét megörökítő filmet képes így lealacsonyítani? Két éve tartó, folyamatos, diszkriminatív és így jogsértő magatartást tanúsít a Főkonzulátus? Hátrányos megkülönböztetés éri? Miben? Nem volt olyan magyar gyártású vagy magyar vonatkozású film, amit ne karoltunk volna fel, ha az alkotók megkerestek bennünket és támogatásunkat kérték. Klaudia! Ön mikor kereste meg a Főkonzulátust, mikor javasolta akár csak egyszer is, hogy valamilyen rendezvényünkön mutassuk be a filmet? Egy kis történetre meg nem árt mindenkit emlékeztetni! 2009 őszét írtuk, amikor az Arany János Kör, a Főkonzulátus és az Egyesült Magyar Ház közösen azt javasolta Önnek, hogy az október 23-iki ünnepre való megemlékezés alkalmából mutassuk be „A lyukas zászló"-t az Egyesült Magyar Házban. Ön válaszul írásban jelezte, hogy olyan személyekkel, mint a Magyar Ház vagy a Főkonzulátus vezetője – akiknek „nincs becsülete" – nem hajlandó együttműködni és nem engedi a filmet levetíteni… Remélem, hogy erre emlékszik Ön is. Igaza van! Ez diszkrimináció, ez nem egyenlő elbánás! Csak az a bibi, hogy mindez nem részünkről jelenik meg, hanem az Ön részéről! Szép alkalom lett volna, hogy a Los Angeles-i magyarság együtt megnézhette volna „A lyukas zászló"-t! Méltó lett volna `56 emlékének! Sajnos, Ön megvonta ezt a lehetőséget az `56-ra emlékezőktől! Rólam írta ezt: „gátolja a filmnek a magyar emberekhez való eljutását, annak terjedését és ezáltal jelentős károkat okoz a terjesztésben is". Nem inkább Önre illik ez? Igen, ám! De, ha bemutathattuk volna „A lyukas zászló"-t a Főkonzulátus szervezésében, akkor nem lenne Önnek mit hajtogatnia, mit vádaskodnia. Még az Ön egyik jó barátját, fő támogatóját is felháborította az eset. „Minősíthetetlen állásfoglalásnak" mondta, és hozzátette, hogy „kár, mert mindannyian nagyra értékeljük a filmet, de természetesen valahol meg kell húzni a határvonalat". Végül pedig egyenesen kijelentette: „mindaz, hogy te állandóan másokat vádolsz ahelyett, hogy esetenként csak magadat okolnád arra a következtetésre juttatott engem, hogy a jövőben nem kívánok veled semmilyen módon együttműködni"!!! És ha mindez nem lett volna elég, akkor ezzel zárta mondandóját:"az meg végképpen nem fair, hogy mennyire kihasználtad a magyar közösség több tagjának a jó szándékát, akik együttműködése nélkül sohasem tudtad volna befejezni a filmedet". Mindezt azért tudom, mert a levelet másolatban az érintettségem révén én is megkaptam. Na, de mindezt mások is tudhatják, hiszen az Ön tevékenységét perek kísérték egyes társalkotókkal, nem egyszer volt tele újság a filmet körülvevő méltatlan vitáiról. … Önt úgy látszik, hogy több dologra kell még emlékeztetni! Íme, még egy! Ha jól vissza tudom idézni emlékeimet, akkor bizony látom Önt, ahogyan a Főkonzuli rezidencia klubházában adott filmes fogadásomon, 2009 novemberében jóízűen falatozgat a sok finom magyar ételből. Láttam, hogy jól érezte magát partnerével együtt nálam! Így is van ez jól, hiszen nem tudom felsorolni azoknak az alkalmaknak a számát, amire meghívást kapott tőlem, de nem jött el. Ki lenne tiltva hazájának főkonzulátusáról? Nekem nem úgy tűnik! Persze egyszer, 2008-ban valóban megkértem, hogy egy konkrét meghívásomat tekintse tárgytalannak. De gondolom ez azért nem kitiltás! És biztosan meg is érti, hogy azon a zártkörű rendezvényen nem szerettem volna Önnel együtt lenni, aki éppen aznap jelentett fel alaptalanul a Magyar Köztársaság elnökénél! Magas közjogi méltóságot nem szokás sajnálni, ám én mégis megsajnáltam az „én elnökömet". Ön képes volt a Magyar Köztársaság elnökének 10 napos határidőt szabni levelében az Ön feljelentésének kivizsgálására! Ön első lett, ilyet más biztosan nem csinált! Na, de már így is túl sokat foglalkoztam e témával! Talán még egy apróság mégis ide kívánkozik… A március 24-iki sajtótájékoztató szövege után, mintegy annak aláíróiként felsorol néhány nevet. Nem is akárkiket! Zsigmond Vilmos Oscar-díjas büszkeségünket, a néhai Kovács Lászlót, Hules Endrét, Honti Zoltánt és „A lyukas zászló" több más alkotóját. Magát szerényen az utolsó helyre teszi a felsorolásban. Kíváncsi lettem, hogy ezek a kiváló emberek vajon tudtak-e arról, hogy a Főkonzulátus folyamatosan diszkriminálja „A lyukas zászló"-t és így őket is? Vajon tudtak-e erről a sajtótájékoztatóról, amelyben egyebek között engem ócsárolnak? Vajon engedték-e, hogy nevüket ilyen olcsó ármánykodáshoz felhasználják? Nem voltam rest és megkerestem a mai napon őket! És csodák-csodájára Zsigmond Vilmos, Hules Endre, Honti Zoltán megdöbbent! Szóban vagy írásban azonnal elhatárolódtak a sajtótájékoztatótól és az én ócsárlásomtól. Bizony a nevüket nem kellett volna a tudtuk nélkül nyomatékul felhasználni. Szegény néhai Kovács László is valószínűleg háborog ott fenn, a mennyben! Ez bizony egy övön aluli ütés volt velük szemben… Most már azonban tényleg befejezem! És többet nem is fogok a témával foglalkozni. De most az egyszer meg kellett tennem. Édesanyámtól ugyanis nem hallottam panaszt arra, hogy nem érti a szavamat. Ugyanis nem vagyok néma gyerek! Most szóltam! Bokor Balázs

A Főkonzulátus visszautasítja...

A Magyar Köztársaság Los Angeles-i Főkonzulátusának közleménye Kovács Klaudia 2010. március 24-én, a sajtóhoz, „Immáron magyar alkotásnak számíthat A lyukas zászló című legsikeresebb '56-os dokumentumfilm, amit a Los Angeles-i Főkonzulátus és annak főkonzulja ismét és többedszerre diszkriminál" címmel eljuttatott tájékoztatója kapcsán. A Főkonzulátus a leghatározottabban visszautasítja azt a valótlan állítást, amely szerint a Külképviselet nem jogállami módon vagy egy bizonyos ideológia mentén működne. A Főkonzulátus ügyvitelében értéksemleges módon jár el, a Főkonzulátus többségét adó központi kiküldöttek – köztük Bokor Balázs főkonzul is – valamennyien köztisztviselők, akik a rájuk vonatkozó jogszabályok szövege és szelleme szerint járnak el. A Főkonzulátus a leghatározottabban visszautasítja azt a valótlan állítást, amely szerint a Főkonzulátus és a főkonzul folyamatos, diszkriminatív és jogsértő magatartást tanúsít a film kapcsán. Bokor Balázs főkonzul a Külképviselet és a maga nevében többször is gratulált Kovács Klaudiának „A lyukas zászló" több fórumon elért sikereihez, majd az Egyesült Magyar Házzal és az Arany János Körrel együtt felajánlotta, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 53. évfordulója alkalmából a Los Angeles-i magyarok által rendezett ünnepségsorozat felvezetőjeként a film kerüljön bemutatásra. Kovács Klaudia ezt írásban utasította vissza arra hivatkozva, hogy sem Bokor Balázs főkonzul, sem Pereházy Miklós a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház elnöke nem méltó az együttműködésre. A Főkonzulátus az Egyesült Magyar Házzal együtt mélységesen sajnálja, hogy Kovács Klaudia megvonta az 1956-ra emlékező helyi magyarságtól azt a lehetőséget, hogy a „legsikeresebb `56-os dokumentumfilmet" megtekinthessék. A film premierjére az Amerikai Filmintézet AFI FEST nevet viselő rangos nemzetközi seregszemléjén, a hollywoodi ArcLight Színházban került sor 2007. november 10-én. A vetítésen képviseltette magát a Los Angeles-i Főkonzulátus, az eseményről széles körben adott hírt saját csatornáin keresztül többek között a magyar sajtónak is.. Kovács Klaudia az amerikai magyarság széles körét kereste meg annak idején „A lyukas zászló" forgatásának ötletével. Eredeti tervét nem tudta megvalósítani, a film nem készült el az 1956-os forradalom 50. évfordulójára. A Los Angeles-i Főkonzulátus – a bizalmat mintegy megelőlegezve – Kovács Klaudiának az ötvenedik évforduló alkalmából '56-os emlékérem odaítélését javasolta. A Főkonzulátus Kovács Klaudia állításával ellentétben többször is szerepeltette kulturális eseményeinek felsorolásakor a filmet, tájékoztatóiban többször adott hírt annak vetítéseiről, sikereiről. Így pl. a „Hungarian Culture also on the West Coast" című 2009. január-márciusi programokat bemutató programfüzetében. A filmet a magyar bencések alapította Woodside-i Perjelségen mutatták volna be elsősorban a San Francisco környékén élő magyarság képviselői számára. A programfüzet mellett erről a Főkonzulátus teljes e-mail listája is tájékoztatást kapott. A vetítést végül Kovács Klaudia lemondta röviddel az esemény előtt. A Kovács Klaudia-féle sajtóközleményben említett Magyar Filmnapra azért nem kapott meghívást „A lyukas zászló", sőt egyetlen más film sem, mert ilyen rendezvényt a Főkonzulátus nem szervezett. Az 1. Los Angeles-i Dokumentum- és Rövidfilm Fesztiválon olyan alkotások szerepelnek, amelyeket alkotóik ingyen és maguk ajánlottak fel bemutatásra A fesztivált a Főkonzulátus a Los Angeles-i Egyesült Magyar Házzal, a William Fox Magyar Filmklubbal és a Bunyik Entertainment-tel együtt közösen szervezi. Kovács Klaudia nem kereste meg a szervezőket, hogy filmje bemutatásra kerüljön a márciusi fesztiválon, mint ahogyan soha korábban sem kezdeményezte filmje bemutatását a főkonzulátus által. A Főkonzulátus visszautasítja Kovács Klaudia azon valótlan állítását is, amely szerint a főkonzulátusról ki van tiltva. A Főkonzulátusról nem lehet senkit sem kitiltani. A Főkonzulátust félfogadási időben bármely magyar vagy nem magyar állampolgárságú személy felkeresheti. Más időpontban előzetes egyeztetés alapján kerülhet sor találkozóra. Kovács Klaudia rendszeresen meghívást kap a Főkonzulátus rendezvényeire, amelyeken többször is részt szokott venni. Az egyik ilyen alkalom például a 9. Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál megnyitója alkalmából a főkonzuli rezidencia klubházában adott fogadás volt. A Főkonzulátus „A lyukas zászló" című filmet fontos alkotásnak tartja és a jövőben is azt kívánja, hogy minél több sikert érjen el. Egyszersmind célszerűnek tartaná, ha a fölösleges, kicsinyes és alaptalan vádaskodások nem vonnák el a közvélemény figyelmét a filmről. 1956 emlékének megtartása erre kötelez mindannyiunkat, így Kovács Klaudiát is. A Főkonzulátus ezt a mesterségesen „létrehozott" ügyet a maga részéről lezártnak tekinti. Los Angeles, 2010. március 24. ================================ #end