BOKOR BALÁZS NYÍLT LEVELE KOVÁCS KLAUDIA KAPCSÁN

Híres színészünk, Kamarás Iván nemrégiben fejezte be filmjét, amelyben az általa felkért személyek kedvenc verseiket szavalják el. Én a „Még nem elég" című verset mondtam el. Kovács Klaudia úgy látszik, hogy nagyon félreértette a verset, nem rá gondoltam. Vele bizony elég! Az elmúlt két évben immár szinte menetrendszerűen jelenik meg kígyót-békát rám szóró írásaival. Teszi mindezt akkor, amikor éppen megint egy kis sajtónyilvánosságot, ingyen propagandát akar magának. Talán már egy kötetnyi anyag is összejöhetne! Legutoljára a 2010. március 24-én kiadott, „Immáron magyar alkotásnak számíthat „A lyukas zászló" című legsikeresebb '56-os dokumentumfilm, amit a Los Angeles-i Főkonzulátus és annak főkonzulja ismét és többedszerre diszkriminál" című sajtótájékoztatóval szeretne babérokat szerezni. Mostanáig nem tartottam méltónak, hogy a korábban megjelent kinyilatkoztatásaira reagáljak, de most már szólnom kell. Elég a félrevezetésből, a megtévesztésből! Nem tudom, hogy ez a fiatal hölgy milyen nyelven fogalmazza meg eredeti gondolatait, de a szótára kicsit furcsa… Az ő szótárában a karrierdiplomata, aki szakmai alapossággal képviseli országát, szolgálata során valamennyi magyar kormány idején közmegelégedésre dolgozott, és ráadásul még véletlenül az Antall- és az Orbán-kormány nevezte ki mindkét korábbi nagyköveti posztjára, azt jelenti neki, hogy kommunista… Az ő szótárában az, ha valaki nem kap meghívást zártkörű rendezvényre, csak a nyíltakra, az a kitiltást jelenti… Az ő szótárában, ha a Főkonzulátus hivatalosan képviselteti magát egy filmvetítésen és támogat egy filmet, az bojkottálást jelent… Az ő szótárában, ha egy főkonzul írásban gratulál neki filmje fesztiválnyerő sikeréhez és írásban ajánlja fel segítségét, az mindenáron való akadályozást jelent… Az ő szótárában, ha saját maga nem ajánlja fel filmjét, nem javasolja valamilyen programra, nem kéri a másik közreműködését, az a másik fél elutasító magatartását jelenti… Az ő szótárában, ha elutasítja a másik fél konkrét ajánlatát filmje bemutatására, az a másik fél diszkriminatív magatartását jelenti… És így tovább! Nos, ez azt mutatja, hogy talán nem egy nyelven beszélünk. Az én szótáramban az ország szolgálata azt jelenti, hogy mindent megteszek érte, hogy képviseljem és javítsam helyzetét. Az én szótáramban a magyar azt jelenti, hogy mindenki az, aki annak vallja magát és legyen végre összefogás! Az én szótáramban 1956 azt jelenti, hogy végre adjuk meg a neki járó maradéktalan tiszteletet. Az én szótáramban egy film sikere magáért beszél, nem kell fölöslegesen bizonygatni azt. Az én szótáramban a közös cselekvés igénye a követelmény, csak legyen hozzá partner! Így aztán lehet egy nyelven beszélni! Kovács Klaudia március 24-én megint kommunistázott! Ez egy sima becsületsértés, amit a legmesszemenőbben visszautasítok! Igaz, már megszoktam, Klaudia ezt folyamatosan tette eddig is! Nem kellene, Klaudia! Elég! Ezt a történelmünk egyik legszimbolikusabb eseményéről szóló filmet, „A lyukas zászló"-t nem kellene ilyen olcsó, hatásvadász környezetbe helyezni. Önnek semmi sem szent? Az `56 emlékét megörökítő filmet képes így lealacsonyítani? Két éve tartó, folyamatos, diszkriminatív és így jogsértő magatartást tanúsít a Főkonzulátus? Hátrányos megkülönböztetés éri? Miben? Nem volt olyan magyar gyártású vagy magyar vonatkozású film, amit ne karoltunk volna fel, ha az alkotók megkerestek bennünket és támogatásunkat kérték. Klaudia! Ön mikor kereste meg a Főkonzulátust, mikor javasolta akár csak egyszer is, hogy valamilyen rendezvényünkön mutassuk be a filmet? Egy kis történetre meg nem árt mindenkit emlékeztetni! 2009 őszét írtuk, amikor az Arany János Kör, a Főkonzulátus és az Egyesült Magyar Ház közösen azt javasolta Önnek, hogy az október 23-iki ünnepre való megemlékezés alkalmából mutassuk be „A lyukas zászló"-t az Egyesült Magyar Házban. Ön válaszul írásban jelezte, hogy olyan személyekkel, mint a Magyar Ház vagy a Főkonzulátus vezetője – akiknek „nincs becsülete" – nem hajlandó együttműködni és nem engedi a filmet levetíteni… Remélem, hogy erre emlékszik Ön is. Igaza van! Ez diszkrimináció, ez nem egyenlő elbánás! Csak az a bibi, hogy mindez nem részünkről jelenik meg, hanem az Ön részéről! Szép alkalom lett volna, hogy a Los Angeles-i magyarság együtt megnézhette volna „A lyukas zászló"-t! Méltó lett volna `56 emlékének! Sajnos, Ön megvonta ezt a lehetőséget az `56-ra emlékezőktől! Rólam írta ezt: „gátolja a filmnek a magyar emberekhez való eljutását, annak terjedését és ezáltal jelentős károkat okoz a terjesztésben is". Nem inkább Önre illik ez? Igen, ám! De, ha bemutathattuk volna „A lyukas zászló"-t a Főkonzulátus szervezésében, akkor nem lenne Önnek mit hajtogatnia, mit vádaskodnia. Még az Ön egyik jó barátját, fő támogatóját is felháborította az eset. „Minősíthetetlen állásfoglalásnak" mondta, és hozzátette, hogy „kár, mert mindannyian nagyra értékeljük a filmet, de természetesen valahol meg kell húzni a határvonalat". Végül pedig egyenesen kijelentette: „mindaz, hogy te állandóan másokat vádolsz ahelyett, hogy esetenként csak magadat okolnád arra a következtetésre juttatott engem, hogy a jövőben nem kívánok veled semmilyen módon együttműködni"!!! És ha mindez nem lett volna elég, akkor ezzel zárta mondandóját:"az meg végképpen nem fair, hogy mennyire kihasználtad a magyar közösség több tagjának a jó szándékát, akik együttműködése nélkül sohasem tudtad volna befejezni a filmedet". Mindezt azért tudom, mert a levelet másolatban az érintettségem révén én is megkaptam. Na, de mindezt mások is tudhatják, hiszen az Ön tevékenységét perek kísérték egyes társalkotókkal, nem egyszer volt tele újság a filmet körülvevő méltatlan vitáiról. … Önt úgy látszik, hogy több dologra kell még emlékeztetni! Íme, még egy! Ha jól vissza tudom idézni emlékeimet, akkor bizony látom Önt, ahogyan a Főkonzuli rezidencia klubházában adott filmes fogadásomon, 2009 novemberében jóízűen falatozgat a sok finom magyar ételből. Láttam, hogy jól érezte magát partnerével együtt nálam! Így is van ez jól, hiszen nem tudom felsorolni azoknak az alkalmaknak a számát, amire meghívást kapott tőlem, de nem jött el. Ki lenne tiltva hazájának főkonzulátusáról? Nekem nem úgy tűnik! Persze egyszer, 2008-ban valóban megkértem, hogy egy konkrét meghívásomat tekintse tárgytalannak. De gondolom ez azért nem kitiltás! És biztosan meg is érti, hogy azon a zártkörű rendezvényen nem szerettem volna Önnel együtt lenni, aki éppen aznap jelentett fel alaptalanul a Magyar Köztársaság elnökénél! Magas közjogi méltóságot nem szokás sajnálni, ám én mégis megsajnáltam az „én elnökömet". Ön képes volt a Magyar Köztársaság elnökének 10 napos határidőt szabni levelében az Ön feljelentésének kivizsgálására! Ön első lett, ilyet más biztosan nem csinált! Na, de már így is túl sokat foglalkoztam e témával! Talán még egy apróság mégis ide kívánkozik… A március 24-iki sajtótájékoztató szövege után, mintegy annak aláíróiként felsorol néhány nevet. Nem is akárkiket! Zsigmond Vilmos Oscar-díjas büszkeségünket, a néhai Kovács Lászlót, Hules Endrét, Honti Zoltánt és „A lyukas zászló" több más alkotóját. Magát szerényen az utolsó helyre teszi a felsorolásban. Kíváncsi lettem, hogy ezek a kiváló emberek vajon tudtak-e arról, hogy a Főkonzulátus folyamatosan diszkriminálja „A lyukas zászló"-t és így őket is? Vajon tudtak-e erről a sajtótájékoztatóról, amelyben egyebek között engem ócsárolnak? Vajon engedték-e, hogy nevüket ilyen olcsó ármánykodáshoz felhasználják? Nem voltam rest és megkerestem a mai napon őket! És csodák-csodájára Zsigmond Vilmos, Hules Endre, Honti Zoltán megdöbbent! Szóban vagy írásban azonnal elhatárolódtak a sajtótájékoztatótól és az én ócsárlásomtól. Bizony a nevüket nem kellett volna a tudtuk nélkül nyomatékul felhasználni. Szegény néhai Kovács László is valószínűleg háborog ott fenn, a mennyben! Ez bizony egy övön aluli ütés volt velük szemben… Most már azonban tényleg befejezem! És többet nem is fogok a témával foglalkozni. De most az egyszer meg kellett tennem. Édesanyámtól ugyanis nem hallottam panaszt arra, hogy nem érti a szavamat. Ugyanis nem vagyok néma gyerek! Most szóltam! Bokor Balázs