NYÍLT LEVÉL: Előd László válasza Katona Pál "Egy közlemény kiegészítése" című elektronikusan terjesztett írására. (Az alábbiakban a teljes írást is, eredetiben, közlöm) Nem állhatom meg, hogy néhány keresetlen szó erejéig ne szóljak az „egy közlemény kiegészítése" írásodhoz, mely közlemény egy olyan gyűlés és megbeszélés eredménye volt, melyen Te meghívásod hiányában nem vehettél részt, s így bizony a 'savanyú szőlő' erjedő szagát hordja magán. Többszöri olvasás után arra a következtetésre jutottam, hogy valójában egyetlen félmondatod csupán mellyel egyet tudok érteni: „az évtizedeken át előadott és az emigráció szívében fontos helyet elfoglaló Székely Himnusz", bár nem 'előadott', hanem 'közösen énekelt' lenne a helyesebb meghatározás. (Óss Enikő általam szervezett idei márciusi Könyvbemutatóján is elhangzott, azaz a Székely Himnusszal nyitottunk majd a Szózattal zártunk.) Úgy tűnik, írásod féligazságok, innuendók, feltételezések és előítéletek keverékén alapszik, tehát nem egy tényekkel foglalkozó eszmefuttatás. Ezen túlmenően írásod zavaros, mert összemosol benne nem együvé tartozó gondolatokat: a 2010 április 9-i Magyar Hírlap cikket – melynek én is egyik aláírója vagyok --valamiféle torz értelmezés alapján összekapcsolod a majdnem két évvel ezelőtti március 15-i ünnepség egyik olyan eseményével melyről nem sokat tudsz mint írásod tanúsítja. Mindebbe belecsúsztatod Kovács Klaudia tavaly októberi megtagadását annak, hogy a „Lyukas Zászlót" a Los Angeles-i Fő-Konzulátus, A Magyar Ház és az Arany János Kultúr-Kör -- melynek elnöke vagyok -- közösen bemutassa, (mert szerinte sem Bokor Balázsnak, sem Pereházy Miklósnak nincs integritása, bár részéről ez diszkrimináció) főleg miután az előzetes megbeszélések alapján az előzetes hirdetéseket megtettük, -- s ennek én voltam a szervezője. Nincs annál rosszabb és közösség-rombolóbb tevékenység, mint amikor valaki fél-információk alapján demagóg kijelentéseket, írásokat tesz közzé. Nem tudom, honnét veszed a bátorságot, hogy 'etika íratlan törvényei'-t idézve több mint 54, főként Nálad idősebb s némely, ismeretekben talán gazdagabb személyt, köztük engem is kioktass. Lehet, hogy nemesnek érzed Magad a „"nemes" egyszerűséggel "ex-kommunista trójai faló"- megjegyzésedért, de érdekes lenne egy tanulmányodat arról olvasni, hogyan határozod meg az 'ex-kommunista' vagy a 'kommunista' jelzőt, mert attól tartok, üres és meg nem alapozott rosszindulatú címkeként használod csupán. Nem tudom azt sem, mi predestinál Téged arra, hogy megkérdőjelezd 54 magasan kvalifikált aláíró gondolatait, azok egységét. Milyen jogon próbálsz megszólalni mint az emigráció szószólója? Ugyanakkor záró soraiddal: „Ezért a jövőben bizony nem árt meggondolni, hogy nevükkel és aláírásukkal az érem melyik oldala mellett tesznek hitet" mintha fenyegetően a szólásszabadságunkat javasolnád megcsonkítani. Részemről nem kivánlak kioktatni, de ha bármikor el akarsz beszélgetni velem, megpróbálnék időt találni arra. Néhány idevonatkozó háttér anyagot ha érdekel, elolvashatnál a blog-oldalamon. Címe: Http://Arpad1.Blogspot.Com Az alábbiakban pedig idézem Kovács Klaudia saját bemutatkozását, melyben kifejezi „nemzeti elkötelezettségét és művészi/magyar integritását" azon túlmenően, hogy a főérték nála úgy tűnik elsősorban az önimádó (narcissistic) Kovács Klaudia, azután pedig a pénz, a pénz, a pénz... és gondolatait melyekkel elintézi az összmagyarság őt nem támogató részét. Persze ha Te mindezek ellenére Isteníteni akarod őt, ez a Te választásod.
===================================== „Egy közlemény kiegészítése Az Amerikai Magyar Hirlap 2010. áprilisi 9.-i számában napvilágot látott egy közlemény, amely a Los Angeles-i magyar kulturális élet egy kritikus ütközési pontjának elszabadult energiáit próbálta épitő szándekkal pozitív irányba terelni - e sorok írója szerint azonban csak félsikerrel. Ha a konfliktust megoldani kívánók szándéka komoly, akkor annak összes résztvevőjét illik néven nevezni, vagy pedig egyiket sem - márcsak az újságírói etika íratlan törvényei szerint is. Bokor Balázs kulturális "keresztapasága" az emigráció számára mindenképpen egy régen várt jelenség; ugyanakkor egy kétélű kard is, amely nemcsak egy irányba vág. Szerénytelenség nélkül mondható, hogy Los Angelesben a főkonzul érkezése előtt is volt komoly magyar kulturális élet s a főkonzul távozása után is lesz! Ez természetesen semmit sem von le tevékenységének áldásaiból. Ugyanakkor ha ennek a jelenlétnek az ára, hogy az évtizedeken át előadott és az emigráció szívében fontos helyet elfoglaló Székely Himnuszt kihagyjuk minden olyan műsorból, amelynek a főkonzulátus társszervezője, akkor meggondolandó e hozzájárulás elfogadása. A Székely Himnusz elhagyása a felszínen formainak is elkőnyvelhető, ugyanakkor - torpedó módjára - a nemzeti érzés egységformáló erejét szubverzív módon gyengíti. Ezt igazolta, illetve erre reagált a - "kuruc mentalitású" - közönség amikor egy ünnepségen - a hivatalos program ellenére - azt elénekelték. Kétszer is! Nem csak azért, mert ez a himnusz a székelyeké, hanem azért is mert a mű egyben a Trianonban elszakított magyarok irányába érzett szolidaritás megnyilvánulása. A fenti hozzáállásból kifolyólag mondhatnánk azt is, hogy a főkonzul, a konzulátus és a kormány amelytől a mandátumukat és protokoll utasításaikat kapták nem Nagy-Magyarországban gondolkodik, s nem nemzeti. Az emigráció viszont kimondottan és elkötelezetten az! És itt van a kutya elásva. E sorok írója - pontosan a fenti okok miatt - két korábbi elektronikus körlevélben is "nemes" egyszerűséggel "ex-kommunista trójai faló"-nak nevezte a főkonzul urat, amely szavak somogyi stílusáért ezúton kér elnézést Bokor Balázstól. Feltételezhető, hogy "A lyukas zászló" c. filmet s annak fő alkotóját, Kovács Klaudiát, nemzeti elkötelezettsége és művészi/magyar integritása gátolta meg a konzuli kulturális holdudvarba való beilleszkedésben illetve ezen ok miatt került a művész e jeles külképviselet "persona non grata" listájára. Ehhez nyilvánvalóan hozzájárult a kiváló rendezőnő egy-két kendőzetlen s meglehetősen határozott megnyilvánulása Bokor Balázs személyét illetően, akit találkozásunkkor mint kultúrembert volt szerencsém közelebbről megismerni. Vélt vagy valós sérelmei ellenére a főkonzul nyitott "A lyukas zászló" c. film jövőbeni patronálására - bizonyítva ezzel, hogy esetlegesen személyes érzései ellenére is képes arra, hogy a köz érdekében cselekedjék - úgy ahogy azt munkaadója a magyar állam és annak állampolgárai joggal elvárják! Köszönjük az együttműködést, főkonzul úr! Az adott közlemény aláíróinak is köszönjük a jogos aggódást, azzal a kitétellel, hogy - mint az evangéliumi Krisztusi tallérnak - Katona Pál" |
5.14.2010
Katona Pál: EGY KÖZLEMÉNY KIEGÉSZÍTÉSE
4.05.2010
KÖZLEMÉNY A MAGYAROK ÖSSZEFOGÁSÁRÓL
A Los Angeles-i magyar közélet éppen olyan sokszínű, mint az egész amerikai magyarság. Különböző nemzedékek, eltérő politikai felfogások, más-más bevándorlási motivációk, életcélbeli differenciák vannak jelen. Egy lehet és egy kell, hogy mindezt összekösse: ez a magyar identitástudat, magyarságunk megőrzése. A sokszínűség azt is jelentette, hogy az egymástól különböző vélemények sokáig nem tudtak egymáshoz közeledni, a véleménykülönbség gyakori ellentéteket szült, érzelemkitöréseken alapuló vitákat, a kompromisszum hiányát eredményezte. Közösségünk meghatározó és józan személyiségei rengeteg energiát fektettek bele abba, hogy mindez feloldható legyen. A Los Angeles-i magyar közösség mára jelentős változáson ment át. Tagjai korábban nem látott mértékben keresik egymás társaságát, a magyar közösségen alapuló összetartást, összefogást igénylik. Ezzel a magyar identitástudat fenntartásának szép példáját mutatják Amerika-szerte a magyar közösségeknek. Büszkének kell erre lennünk! Az elmúlt három évben ehhez a komoly fejlődéshez alapvetően hozzájárult Bokor Balázs főkonzul, aki önzetlen módon, a helyi magyarság érdekeit is maradéktalanul szem előtt tartva munkálkodott a korábban nem látott eredmények eléréséért. Az általa kezdeményezett, „Merre tart a nyugati parti magyar közélet" konferencia pontosan ebben az irányban kíván továbbhaladni. Olyan közös cselekvési lehetőségeket kíván felvázolni, amelyek megvalósításáért a helyi amerikai magyar közösség és a szülőföld illetékeseinek együtt kell tevékenykedniük. Pontosan ezért nem engedhetjük meg azt, hogy a sok energiával és küszködéssel kialakított helyi egyetértést, közös tenni akarást bárki önös célból veszélyeztesse. Elég a régi mentalitásból! Összefogással lépünk fel bárkinek a felelőtlen vádaskodásaival szemben, a még törékeny egyetértés, a szellemi egyensúly megzavarása ellen! Csak azt tudjuk és akarjuk támogatni, aki a közös érdekeink szolgálatában a közösség akaratával egyezően kíván velünk együtt tartani. *** Los Angeles, 2010 áprilisa *** A fenti közleménnyel egyetértők egy részének a nevei a következők: *** Antal Timea Dr Frank de Balogh, Los Angeles megyei biztos, a szociális bizottság elnöke Bartha András lelkész Bán György, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Fegyelmi Bizottságának elnöke Bunyik Béla, a Bunyik Entertainment elnöke, az L.A.-i Magyar Filmfesztivál elnöke Balogh Sipos Éva, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Bán Edit, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Báthory Andrea, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Dr Bokor Tibor orvos Borbély Melinda, a UCLA magyar nyelv- és irodalom oktatója Paul Cliff, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Csőke István, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Dobrányi Gábor fotóművész Steve Dondo, a Jonathan Club volt főmérnöke Előd László, az Arany János Kultúrkör elnöke Erdélyi Péter mérnök Fábián Zomora Péter lemezlovas Finta Ilona Wanda, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Dr Andrew Friedman ügyvéd, Los Angeles városi biztos Dr Frigyes Dezső ügyvéd Dr Gidófalvi Zoltán, a San Diego-i Magyar Ház elnöke Dr Győri Róbert, a William Fox Filmclub elnöke Gyurák Andrea Dr Harsányi Lajos, a Los Angeles-i Szabadságharcos Szövetség elnöke Herskovits Tamás biztosítási bróker Judy Hoffman galériatulajdonos Hules Endre, Író-Rendező-Színművész Ivann Judit, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Kamarás Iván színművész Kelemen Péter mesterszakács Király Gábor festőművész Kolek Pál Dr Mattie Klare, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Kohl Zsuzsa, a Duna Travel tulajdonosa Dr Kondorosi Attila üzletember Steve Kovary adószakértő Leszkay György filmrendező Matsik György lapkiadó-főszerkesztő Matte Éva, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Nt Novák József baptista lelkész Dr Ösapay György, a Remember Hungary főtitkára Perehazy Miklós, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház elnöke Piroch Gábor kaszkadőr-színész-író Pollák György üzletember Oscar Ross üzletember Sárvári Álmos, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház alelnöke Sapszon Bálint zeneművész-zeneszerző Shackelford Timea, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Tom Schachinger, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Szkopál Béla Dr Tőkés László professzor, USC Varsányi Csaba, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Varsányi Lívia, a Kárpátok Néptáncegyüttes vezetője Zsigmond Vilmos, Oscar-díjas operatőr |
3.26.2010
ELŐD LÁSZLÓ 1956-os SZABADSÁGHARCOS NYILATKOZATA:
KOVÁCS KLAUDIA, DE MOST MÁR ELÉG!!! Bár Kovács Klaudia nem érdemli meg azt a nyilvánosságot melyet igaztalan kijelentéseivel kierőszakol, mint 1956-os Szabadságharcos, szeretném magamat a leghatározottabban elhatárolni mind Kovács Klaudiától, mind az általa készített „dokumentum film"től, a Lyukas Zászlótól. Ahogy nyílt leveleiben rágalmaz és hazudik, ugyanúgy csusztat a filmben, tudományosan meg nem alapozott s „tények"-nek feltüntetett kijelentéseiben. Mind a filmen kívüli és a filmen belüli magatartásával megvonja önmagától is és a filmtől is a hitelesség érzését. 1956 szellemisége és szentsége nemzedékemnek egy életreszóló emlék, tény, élmény. Amikor Kovács Klaudia hazugságaival propagálja e filmet, 1956 szent szellemének s halottainak tapossa sárba a becsületét és sokak megrövidült, feláldozott hősi életét tiporja el. Ezt, mint 56-os szabadságharcos -- s egyre kevesebben vagyunk -- nem hagyhatom szó nélkül. ELÉG volt Klaudia. Elég volt a hazugságokból s félrevezetésből. Egy dokumentum film alap követelménye az, hogy annak minden szava tudományosan leellenőrzött, bizonyítható tényen alapul. Ez a tudományos feldolgozás nem vált valóra e film esetében, sőt, akik segíthettek volna, elzárkóztak. Itt csak egy tényt szeretnék bemutatni: Állításod, hogy a Los Angelesi Magyar Főkonzulátus megtagadta segítségét filmednek, s hogy elzárkózott annak támogatásától, szemenszedett hazugság az összes többi rágalmaddal együtt. Röviden: 2009 október 11-re szerveztük a film bemutatását hármas rendezésben: A Főkonzulátus, a Los Angelesi Magyar Ház és az Arany János Kultúr Kör. A tárgyalásokat én vezettem Veled a hármas csoportunk nevében, e-mailen. Az erre vonatkozó teljes levelezés megvan. Bokor Balázs Főkonzul úrral és Pereházi Miklós úrral többszöri nézeteltéréseitekben hamisan vádoltad őket. Mégis, ezekután vállalkoztam a békítő szerepére, hogy egy 56-al foglalkozó, részben dokumentum részben játék film előadását velük együtt megszervezzek. A film bérlését kértem Töled, abba beleegyeztél. Amikor megtudtad tőlem, hogy Bokor Balázs – Pereházi Miklós és Előd László közös rendezéséről van szó, megtagadtad a film bérbeadását azzal az indokkal, hogy szerinted sem Perházi Miklósnak sem Bokor Balázsnak nincs integritása. Javasoltad, hogy keressek új venut. Ezekután ezt sértésként visszautasítottam, és minden további jövőbeni együtműködést veled megtagadtam diszkriminációs magatartásod miatt. A háttéranyagot a fenti kijelentéseim igazolására a hétvégén a legszélesebb körökben teszem közzé. leloed@Gmail.Com ===================================== |
BOKOR BALÁZS NYÍLT LEVELE KOVÁCS KLAUDIA KAPCSÁN
Híres színészünk, Kamarás Iván nemrégiben fejezte be filmjét, amelyben az általa felkért személyek kedvenc verseiket szavalják el. Én a „Még nem elég" című verset mondtam el. Kovács Klaudia úgy látszik, hogy nagyon félreértette a verset, nem rá gondoltam. Vele bizony elég! Az elmúlt két évben immár szinte menetrendszerűen jelenik meg kígyót-békát rám szóró írásaival. Teszi mindezt akkor, amikor éppen megint egy kis sajtónyilvánosságot, ingyen propagandát akar magának. Talán már egy kötetnyi anyag is összejöhetne! Legutoljára a 2010. március 24-én kiadott, „Immáron magyar alkotásnak számíthat „A lyukas zászló" című legsikeresebb '56-os dokumentumfilm, amit a Los Angeles-i Főkonzulátus és annak főkonzulja ismét és többedszerre diszkriminál" című sajtótájékoztatóval szeretne babérokat szerezni. Mostanáig nem tartottam méltónak, hogy a korábban megjelent kinyilatkoztatásaira reagáljak, de most már szólnom kell. Elég a félrevezetésből, a megtévesztésből! Nem tudom, hogy ez a fiatal hölgy milyen nyelven fogalmazza meg eredeti gondolatait, de a szótára kicsit furcsa… Az ő szótárában a karrierdiplomata, aki szakmai alapossággal képviseli országát, szolgálata során valamennyi magyar kormány idején közmegelégedésre dolgozott, és ráadásul még véletlenül az Antall- és az Orbán-kormány nevezte ki mindkét korábbi nagyköveti posztjára, azt jelenti neki, hogy kommunista… Az ő szótárában az, ha valaki nem kap meghívást zártkörű rendezvényre, csak a nyíltakra, az a kitiltást jelenti… Az ő szótárában, ha a Főkonzulátus hivatalosan képviselteti magát egy filmvetítésen és támogat egy filmet, az bojkottálást jelent… Az ő szótárában, ha egy főkonzul írásban gratulál neki filmje fesztiválnyerő sikeréhez és írásban ajánlja fel segítségét, az mindenáron való akadályozást jelent… Az ő szótárában, ha saját maga nem ajánlja fel filmjét, nem javasolja valamilyen programra, nem kéri a másik közreműködését, az a másik fél elutasító magatartását jelenti… Az ő szótárában, ha elutasítja a másik fél konkrét ajánlatát filmje bemutatására, az a másik fél diszkriminatív magatartását jelenti… És így tovább! Nos, ez azt mutatja, hogy talán nem egy nyelven beszélünk. Az én szótáramban az ország szolgálata azt jelenti, hogy mindent megteszek érte, hogy képviseljem és javítsam helyzetét. Az én szótáramban a magyar azt jelenti, hogy mindenki az, aki annak vallja magát és legyen végre összefogás! Az én szótáramban 1956 azt jelenti, hogy végre adjuk meg a neki járó maradéktalan tiszteletet. Az én szótáramban egy film sikere magáért beszél, nem kell fölöslegesen bizonygatni azt. Az én szótáramban a közös cselekvés igénye a követelmény, csak legyen hozzá partner! Így aztán lehet egy nyelven beszélni! Kovács Klaudia március 24-én megint kommunistázott! Ez egy sima becsületsértés, amit a legmesszemenőbben visszautasítok! Igaz, már megszoktam, Klaudia ezt folyamatosan tette eddig is! Nem kellene, Klaudia! Elég! Ezt a történelmünk egyik legszimbolikusabb eseményéről szóló filmet, „A lyukas zászló"-t nem kellene ilyen olcsó, hatásvadász környezetbe helyezni. Önnek semmi sem szent? Az `56 emlékét megörökítő filmet képes így lealacsonyítani? Két éve tartó, folyamatos, diszkriminatív és így jogsértő magatartást tanúsít a Főkonzulátus? Hátrányos megkülönböztetés éri? Miben? Nem volt olyan magyar gyártású vagy magyar vonatkozású film, amit ne karoltunk volna fel, ha az alkotók megkerestek bennünket és támogatásunkat kérték. Klaudia! Ön mikor kereste meg a Főkonzulátust, mikor javasolta akár csak egyszer is, hogy valamilyen rendezvényünkön mutassuk be a filmet? Egy kis történetre meg nem árt mindenkit emlékeztetni! 2009 őszét írtuk, amikor az Arany János Kör, a Főkonzulátus és az Egyesült Magyar Ház közösen azt javasolta Önnek, hogy az október 23-iki ünnepre való megemlékezés alkalmából mutassuk be „A lyukas zászló"-t az Egyesült Magyar Házban. Ön válaszul írásban jelezte, hogy olyan személyekkel, mint a Magyar Ház vagy a Főkonzulátus vezetője – akiknek „nincs becsülete" – nem hajlandó együttműködni és nem engedi a filmet levetíteni… Remélem, hogy erre emlékszik Ön is. Igaza van! Ez diszkrimináció, ez nem egyenlő elbánás! Csak az a bibi, hogy mindez nem részünkről jelenik meg, hanem az Ön részéről! Szép alkalom lett volna, hogy a Los Angeles-i magyarság együtt megnézhette volna „A lyukas zászló"-t! Méltó lett volna `56 emlékének! Sajnos, Ön megvonta ezt a lehetőséget az `56-ra emlékezőktől! Rólam írta ezt: „gátolja a filmnek a magyar emberekhez való eljutását, annak terjedését és ezáltal jelentős károkat okoz a terjesztésben is". Nem inkább Önre illik ez? Igen, ám! De, ha bemutathattuk volna „A lyukas zászló"-t a Főkonzulátus szervezésében, akkor nem lenne Önnek mit hajtogatnia, mit vádaskodnia. Még az Ön egyik jó barátját, fő támogatóját is felháborította az eset. „Minősíthetetlen állásfoglalásnak" mondta, és hozzátette, hogy „kár, mert mindannyian nagyra értékeljük a filmet, de természetesen valahol meg kell húzni a határvonalat". Végül pedig egyenesen kijelentette: „mindaz, hogy te állandóan másokat vádolsz ahelyett, hogy esetenként csak magadat okolnád arra a következtetésre juttatott engem, hogy a jövőben nem kívánok veled semmilyen módon együttműködni"!!! És ha mindez nem lett volna elég, akkor ezzel zárta mondandóját:"az meg végképpen nem fair, hogy mennyire kihasználtad a magyar közösség több tagjának a jó szándékát, akik együttműködése nélkül sohasem tudtad volna befejezni a filmedet". Mindezt azért tudom, mert a levelet másolatban az érintettségem révén én is megkaptam. Na, de mindezt mások is tudhatják, hiszen az Ön tevékenységét perek kísérték egyes társalkotókkal, nem egyszer volt tele újság a filmet körülvevő méltatlan vitáiról. … Önt úgy látszik, hogy több dologra kell még emlékeztetni! Íme, még egy! Ha jól vissza tudom idézni emlékeimet, akkor bizony látom Önt, ahogyan a Főkonzuli rezidencia klubházában adott filmes fogadásomon, 2009 novemberében jóízűen falatozgat a sok finom magyar ételből. Láttam, hogy jól érezte magát partnerével együtt nálam! Így is van ez jól, hiszen nem tudom felsorolni azoknak az alkalmaknak a számát, amire meghívást kapott tőlem, de nem jött el. Ki lenne tiltva hazájának főkonzulátusáról? Nekem nem úgy tűnik! Persze egyszer, 2008-ban valóban megkértem, hogy egy konkrét meghívásomat tekintse tárgytalannak. De gondolom ez azért nem kitiltás! És biztosan meg is érti, hogy azon a zártkörű rendezvényen nem szerettem volna Önnel együtt lenni, aki éppen aznap jelentett fel alaptalanul a Magyar Köztársaság elnökénél! Magas közjogi méltóságot nem szokás sajnálni, ám én mégis megsajnáltam az „én elnökömet". Ön képes volt a Magyar Köztársaság elnökének 10 napos határidőt szabni levelében az Ön feljelentésének kivizsgálására! Ön első lett, ilyet más biztosan nem csinált! Na, de már így is túl sokat foglalkoztam e témával! Talán még egy apróság mégis ide kívánkozik… A március 24-iki sajtótájékoztató szövege után, mintegy annak aláíróiként felsorol néhány nevet. Nem is akárkiket! Zsigmond Vilmos Oscar-díjas büszkeségünket, a néhai Kovács Lászlót, Hules Endrét, Honti Zoltánt és „A lyukas zászló" több más alkotóját. Magát szerényen az utolsó helyre teszi a felsorolásban. Kíváncsi lettem, hogy ezek a kiváló emberek vajon tudtak-e arról, hogy a Főkonzulátus folyamatosan diszkriminálja „A lyukas zászló"-t és így őket is? Vajon tudtak-e erről a sajtótájékoztatóról, amelyben egyebek között engem ócsárolnak? Vajon engedték-e, hogy nevüket ilyen olcsó ármánykodáshoz felhasználják? Nem voltam rest és megkerestem a mai napon őket! És csodák-csodájára Zsigmond Vilmos, Hules Endre, Honti Zoltán megdöbbent! Szóban vagy írásban azonnal elhatárolódtak a sajtótájékoztatótól és az én ócsárlásomtól. Bizony a nevüket nem kellett volna a tudtuk nélkül nyomatékul felhasználni. Szegény néhai Kovács László is valószínűleg háborog ott fenn, a mennyben! Ez bizony egy övön aluli ütés volt velük szemben… Most már azonban tényleg befejezem! És többet nem is fogok a témával foglalkozni. De most az egyszer meg kellett tennem. Édesanyámtól ugyanis nem hallottam panaszt arra, hogy nem érti a szavamat. Ugyanis nem vagyok néma gyerek! Most szóltam! Bokor Balázs | |||
A Főkonzulátus visszautasítja...
A Magyar Köztársaság Los Angeles-i Főkonzulátusának közleménye Kovács Klaudia 2010. március 24-én, a sajtóhoz, „Immáron magyar alkotásnak számíthat A lyukas zászló című legsikeresebb '56-os dokumentumfilm, amit a Los Angeles-i Főkonzulátus és annak főkonzulja ismét és többedszerre diszkriminál" címmel eljuttatott tájékoztatója kapcsán. A Főkonzulátus a leghatározottabban visszautasítja azt a valótlan állítást, amely szerint a Külképviselet nem jogállami módon vagy egy bizonyos ideológia mentén működne. A Főkonzulátus ügyvitelében értéksemleges módon jár el, a Főkonzulátus többségét adó központi kiküldöttek – köztük Bokor Balázs főkonzul is – valamennyien köztisztviselők, akik a rájuk vonatkozó jogszabályok szövege és szelleme szerint járnak el. A Főkonzulátus a leghatározottabban visszautasítja azt a valótlan állítást, amely szerint a Főkonzulátus és a főkonzul folyamatos, diszkriminatív és jogsértő magatartást tanúsít a film kapcsán. Bokor Balázs főkonzul a Külképviselet és a maga nevében többször is gratulált Kovács Klaudiának „A lyukas zászló" több fórumon elért sikereihez, majd az Egyesült Magyar Házzal és az Arany János Körrel együtt felajánlotta, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 53. évfordulója alkalmából a Los Angeles-i magyarok által rendezett ünnepségsorozat felvezetőjeként a film kerüljön bemutatásra. Kovács Klaudia ezt írásban utasította vissza arra hivatkozva, hogy sem Bokor Balázs főkonzul, sem Pereházy Miklós a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház elnöke nem méltó az együttműködésre. A Főkonzulátus az Egyesült Magyar Házzal együtt mélységesen sajnálja, hogy Kovács Klaudia megvonta az 1956-ra emlékező helyi magyarságtól azt a lehetőséget, hogy a „legsikeresebb `56-os dokumentumfilmet" megtekinthessék. A film premierjére az Amerikai Filmintézet AFI FEST nevet viselő rangos nemzetközi seregszemléjén, a hollywoodi ArcLight Színházban került sor 2007. november 10-én. A vetítésen képviseltette magát a Los Angeles-i Főkonzulátus, az eseményről széles körben adott hírt saját csatornáin keresztül többek között a magyar sajtónak is.. Kovács Klaudia az amerikai magyarság széles körét kereste meg annak idején „A lyukas zászló" forgatásának ötletével. Eredeti tervét nem tudta megvalósítani, a film nem készült el az 1956-os forradalom 50. évfordulójára. A Los Angeles-i Főkonzulátus – a bizalmat mintegy megelőlegezve – Kovács Klaudiának az ötvenedik évforduló alkalmából '56-os emlékérem odaítélését javasolta. A Főkonzulátus Kovács Klaudia állításával ellentétben többször is szerepeltette kulturális eseményeinek felsorolásakor a filmet, tájékoztatóiban többször adott hírt annak vetítéseiről, sikereiről. Így pl. a „Hungarian Culture also on the West Coast" című 2009. január-márciusi programokat bemutató programfüzetében. A filmet a magyar bencések alapította Woodside-i Perjelségen mutatták volna be elsősorban a San Francisco környékén élő magyarság képviselői számára. A programfüzet mellett erről a Főkonzulátus teljes e-mail listája is tájékoztatást kapott. A vetítést végül Kovács Klaudia lemondta röviddel az esemény előtt. A Kovács Klaudia-féle sajtóközleményben említett Magyar Filmnapra azért nem kapott meghívást „A lyukas zászló", sőt egyetlen más film sem, mert ilyen rendezvényt a Főkonzulátus nem szervezett. Az 1. Los Angeles-i Dokumentum- és Rövidfilm Fesztiválon olyan alkotások szerepelnek, amelyeket alkotóik ingyen és maguk ajánlottak fel bemutatásra A fesztivált a Főkonzulátus a Los Angeles-i Egyesült Magyar Házzal, a William Fox Magyar Filmklubbal és a Bunyik Entertainment-tel együtt közösen szervezi. Kovács Klaudia nem kereste meg a szervezőket, hogy filmje bemutatásra kerüljön a márciusi fesztiválon, mint ahogyan soha korábban sem kezdeményezte filmje bemutatását a főkonzulátus által. A Főkonzulátus visszautasítja Kovács Klaudia azon valótlan állítását is, amely szerint a főkonzulátusról ki van tiltva. A Főkonzulátusról nem lehet senkit sem kitiltani. A Főkonzulátust félfogadási időben bármely magyar vagy nem magyar állampolgárságú személy felkeresheti. Más időpontban előzetes egyeztetés alapján kerülhet sor találkozóra. Kovács Klaudia rendszeresen meghívást kap a Főkonzulátus rendezvényeire, amelyeken többször is részt szokott venni. Az egyik ilyen alkalom például a 9. Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál megnyitója alkalmából a főkonzuli rezidencia klubházában adott fogadás volt. A Főkonzulátus „A lyukas zászló" című filmet fontos alkotásnak tartja és a jövőben is azt kívánja, hogy minél több sikert érjen el. Egyszersmind célszerűnek tartaná, ha a fölösleges, kicsinyes és alaptalan vádaskodások nem vonnák el a közvélemény figyelmét a filmről. 1956 emlékének megtartása erre kötelez mindannyiunkat, így Kovács Klaudiát is. A Főkonzulátus ezt a mesterségesen „létrehozott" ügyet a maga részéről lezártnak tekinti. Los Angeles, 2010. március 24. ================================ #end |
Kovács Klaudia Sajtótájékoztatója
Sajtótájékoztató 2010. március 24. AZONNALI PUBLIKÁLÁS CÉLJÁBÓL Immáron magyar alkotásnak számíthat A lyukas zászló címû legsikeresebb '56-os dokumentumfilm, amit a Los Angeles-i Fôkonzulátus és annak fôkonzulja ismét és többedszerre diszkriminál Magyarországon a legsikeresebb '56-os dokumentumfilmet A lyukas zászló címû filmet sokáig külföldi alkotásként kezelték, ezért a mû produkciós irodája a Magyar Filmirodánál kérvényezte az ügy elbírálását. Magyarországon a 2004-ben kihirdetett Filmtörvény van hatályban, amely azokra a filmekre vonatkozik, amelyeknek az elsô forgatási napja 2004-ben vagy azután volt. Jelenleg olyan jogi szabályozás nincs érvényben, amely azokról a filmalkotásokról is rendelkezne, amelyeknek elsô forgatási napja 2004 elôtt volt. Az említett dokumentumfilm munkálatai 1998-ban kezdôdtek el, ezért "A filmalkotás besorolását nem lehet elvégezni." Amennyiben a fenti szabályozásban nem lenne joghézag a Magyar Filmiroda szerint "A lyukas zászló c. filmalkotás MAGYAR FILMALKOTAS kategóriának felelne meg." A produkció nem tehet a magyar jogi szabályozás hiányosságairól, ezért a film jogászai szerint a nyolcszoros díjnyertes alkotást Magyarországon nem érheti jogsérelem. A lyukas zászló címû film, és annak magyar állampolgárságú alkotói és támogatói élni kívánnak a Magyar Köztársaság Alkotmánya* illetve az egyenlô bánásmódról és az esélyegyenlôség elômozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény ** biztosította jogaikkal. A produkció ezért is tiltakozik nyilvánosan, és hívja fel a sajtó, valamint a lakosság figyelmet a Los Angeles-i Magyar Fôkonzulátus és fôkonzul két éve tartó, folyamatos, diszkriminatív és ezáltal jogsértô magatartására. A Fôkonzulátus a fôszervezôje az ezen a héten megrendezésre kerülô 1. Los Angelesi Magyar Dokumentum- és Rövidfilm Fesztiválnak mely "a magyar dokumentumfilmes eredményeket kívánja népszerûsíteni" és a "Magyarországon vagy Észak-Amerikában élô magyar rendezôk 28 alkotását mutatja be." Az intézmény programja szerint a bemutatásra kerülô filmek közül egyetlen egy sem rendelkezik több szakmai- és közönségdíjjal, Oscar-verseny részvétellel, multi-kontinentális forgalmazással mint A lyukas zászló címû alkotás. A közelmúltban - ismét csak az adott külképviselet szervezésében - került megrendezésre a Magyar Filmnap, melyre szintén nem kapott meghívást az említett '56-s dokumentumfilm. Ezenkívül a Fôkonzulátus minden filmes és kulturális programjából, rendezvényébôl, nyomtatott és internetes tájékoztatójából kihagyja A lyukas zászló címû alkotást. Ezáltal gátolja a filmnek a magyar emberekhez való eljutását, annak terjedését és ezáltal jelentôs károkat okoz a terjesztésben is. A fôalkotót a fôkonzul a Fôkonzulátusról kitiltatta. Ezzel szemben más mûveket, alkotókat rendszeresen meghív, azokat széles körben propagálja, támogatja. Érdekesség, hogy a - kommunista múlttal bíró - fôkonzul a Fôkonzulátus csatornáin keresztül népszerûsíti a saját könyvét. Fontos tudni, hogy az évek során a produkciónak kifejezetten pozitív volt a kapcsolata a legtöbb magyar külképviselettel - fôleg az MSZP-SZDSZ kormányzat elôtti érában... A film stáblistáján a mû készítôi 11 nagykövetségnek és konzulátusnak, illetve 16 nagykövetnek, fôkonzulnak, konzulnak és tiszteletbeli konzulnak fejezték ki hálájukat azért, mert aktívan segítették a film létrejöttét. Azonban - a továbbra is sûrûn elôforduló - a kommunizmus jogállamiságának hiányát továbbvivô gyakorlat miatt a produkció széleskörû nemzetközi kapcsolatai és támogatói réven is határozottan szorgalmazza a kommunista háttérrel és múlttal rendelkezô egyének közéletbôl való kizárását. ********** *70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen ... politikai vagy más vélemény... vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül." (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. **A 2003. évi CXXV. törvény az egyenlô bánásmódról és az esélyegyenlôség elômozdításáról többek között a következôket mondja ki: 4. § Az egyenlô bánásmód követelményét a) a magyar állam, c) a hatósági jogkört gyakorló szervezetek, f) a közszolgáltatást végzô szervezetek jogviszonyaik létesítése során, jogviszonyaikban, eljárásaik és intézkedéseik során kötelesek megtartani. 8. § Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minôsül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt ... j) politikai vagy más véleménye miatt részesül kedvezôtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levô személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne. Zsigmond Vilmos - Executive Producer Kovács László - Operatőr, Executive Producer ===================================== Tudomásom szerint, a Kovács Klaudia neve felett szereplők, -- főként néhai Kovács László -- nem járult hozzá ehez a sajtótájékoztatóhoz. ============================================ |
TÁJÉKOZTATÓ
A Magyar Köztársaság Los Angeles-i Főkonzulátusa minden erejével támogatja a magyar filmművészeket, filmalkotókat, a filmipart, és ezt kiemelkedően fontos feladatának tartja. A Főkonzulátus a kezdetektől támogatta a Bunyik Béla szervezte Los Angeles-i Magyar Film Fesztivált. Az elmúlt évben az állami támogatás elmaradása miatt fennállt annak a veszélye, hogy elmarad a 9. Filmfesztivál. A rendkívül sikeres Los Angeles-i magyar filmmustra megrendezését végül a Külképviselet tudta elősegíteni. A Külképviselet 2007-ben emlékszemináriumot, illetve 2008-ban megemlékezést szervezett az elhunyt Kovács László és Mikó József operatőrök emlékére. Kovács László és Mikó József a jelenleg Magyarországon forgató Zsigmond Vilmossal együtt filmfelvételeket készített az 1956-os forradalom idején, majd a filmeket Nyugatra menekítették életük kockáztatásával. A Főkonzulátus folyamatosan támogatta a Raleigh Studios budapesti beruházását, amelynek eredményekén Európa egyik legnagyobb és legkorszerűbb stúdiója kezdi meg működését az idén májustól. Az üzletfelek a beruházást megelőzően a főkonzuli rezidencián írták alá a szándéknyilatkozatot, azóta pedig a Külképviselet folyamatosan együttműködik a Raleigh Studios vezetésével. A „Magyar kultúra a Nyugati parton is" nevet viselő főkonzulátusi programsorozat keretében mintegy száz magyar vagy magyar vonatkozású film vetítését szervezte, támogatta vagy népszerűsítette a főkonzulátus több helyszínen is. Ezek közül a vetítések közül kiemelkedik a 8. és a 9. Los Angeles-i Magyar Film Fesztivál, a Los Angeles Megyei Művészeti Múzeumban (LACMA) szervezett Jancsó-retrospektív sorozat, vagy a Los Angeles-i Kalifornia Egyetem (UCLA) Film- és Televíziós Archívumával közösen szervezett, a kommunizmus bukását bemutató filmszemle. Nincs olyan film, amellyel alkotója megkereste a Főkonzulátust és ne került volna bemutatásra. A Főkonzulátus – az alkotókkal szoros együttműködésben – minden lehetséges módon hozzájárult ahhoz, hogy a magyar filmtörténet és az operatőri hivatás két kiemelkedő személyiségéről készült filmet (No subtitles neccessary: László and Vilmos) minél szélesebb körben megismerjék. A Főkonzulátus folyamatosan kapcsolatot tart különböző, köztük a Palm Springs-i, ojai, Newport Beach-i filmfesztiválok szervezőivel. E kapcsolat eredményeképpen több magyar film is bemutatkozhatott ezeken az egyre nagyobb hírnevet szerző fórumokon. E mellett a Külképviselet lehetőségeihez mért segítséget nyújtott az Oscar-díjra (pl. Iszka utazása, Kaméleon), vagy a Golden Globe-díjra (Made in Hungaria, Kaméleon) jelölt magyar filmek Los Angeles-i bemutatkozásához. A Főkonzulátus fenti tevékenységéért számtalan magyar filmes szakember mondott köszönetet. A magyar diplomáciai testületből Bokor Balázs főkonzul azon pár személy közé tartozik, akik aláírták a magyar filmeket oly gyakran bemutató Duna Televízió megmentéséért kiadott petíciót. K.G. ====================================== | |||
8.23.2008
Az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos
és sokszoros díjnyertes néhai
Kovács László közreműködésével
és a külföldi magyarság széleskörű összefogásával készült
'56-os dokumentumfilm
"TORN FROM THE FLAG"
'A lyukas zászló'
Oscar verseny elővetítése
az ArcLight Cinemas - Hollywood moziban
6360 West Sunset Boulevard (& Vine)
Los Angeles, CA 90028
323.464.4226
Jegyvétel a helyszínen vagy az interneten
http://www.arclightcinemas.com/
Augusztus 22-28
naponta du. 12:05-kor és 2:35-kor
"A magyar felkelés legalaposabb krónikája,
ami eddigvalaha filmen látható volt." - Hollywood Reporter
"Nagyszerű dokumentumfilm-triller." - LA Weekly
Kontaktus: Kovacs Klaudia - klaudiakovacs@msn.com
Ez a film részleteket mutat az 1956-os olimpiai vizilabda mérkőzésről, Melbourneből,
amikor a magyarok az oroszokat legyőzték az arany éremért.
Ezen a héten játszik a mai magyar vizilabda csapat az aranyéremért Bejingben
az USA válogatott ellen.
Kérlek terjesszétek és szóljatok barátoknak és ismerősöknek.
A film érthető az angol nyelvű és a magyar nyelvű közönség számára.
Köszönettel,
Előd Laci
7.08.2007
Tanka László: Kész A lyukas zászló
* * *
Jómagam alig két esztendős voltam 1956-ban, így személyes benyomásom nem lehetett a forradalomról, sőt évtizedeken át nem is hallhattam róla. Később aztán annál nagyobb érdeklődéssel fordultam történelmünk e jeles eseménye felé, s amit és akit csak elérhettem ez ügyben, meghallgattam, elolvastam, megnéztem - és próbáltam összerakni magamnak, mi és hogyan történhetett valójában ? Nos, a sok-sok forrás közül, az egyik legfontosabb élményt nyújtotta számomra Kovács Klaudia filmjének megtekintése.
Tudom, hogy ő sem élte át ezt az időszakot, de őt is hajtotta az igazságkeresés vágya, ezért már az ötlet kezdetétől különös figyelemmel kísértem, hogyan sikerül majd megvalósítania nagyszabású tervét? Tudom, hogy milyen kitartóan járta a világot projekt-ötletével, gyűjtötte a személyes ismereteket, rakta össze a film tartalmi és formai vázait, kereste a személyes résztvevőket, a kulcsszereplőket, azokat, akik „filmszerűen” el is tudják élményeiket mondani. Talán négy-öt éven keresztül is érlelte ötletét, hogy méltóképpen el tudja készíteni az ’56-os magyar forradalom és szabadságharc emigrációs ifjú nemzedékének szemszögéből ezt a filmet. És nem utolsó sorban, összetoborozta a neves alkotói gárdát, akik megtisztelték közreműködésükkel Kovács Klaudia elképzelését, s művészi tudásukkal hozzájárultak a megvalósításhoz.
Mindez azonban még mindig kevés lett volna ahhoz, hogy a mai média-világban megszülethessen egy filmötlet. Sok pénzre is szükség volt /van/. Ő nem restellt kérni, adományozó rendezvényeket szervezni szerte a világban, mert tisztában volt azzal, ha nem sikerül megteremtenie a kellő anyagi hátteret elképzeléseihez, akkor minden csak álom marad.
Sokan nem is hittek abban, hogy ennek a fiatal lánynak sikerül megcsinálnia az 56-os témakör egyik legjelentősebb dokumentumfilmjét. De ő lankadatlan szervezési munkával éveken át dolgozott a film tartalmi, formai, személyi és a finanszírozási feltételeinek megteremtésén: mintegy kétezer ember működött közre valamilyen formában, akár személyesen, akár anyagi, szellemi támogatásával a film létrejöttében!
Tehát sikerült. Kész a film.
Szerencsém volt ez év május elején Hollywoodban, szinte az elsők között megnézni A lyukas zászló című filmet, s megvallom őszintén, lenyűgözött. Már a kezdő képsorok, a zenei aláfestés, a szereplők történeteinek pergő ritmusa magával ragadott - s nem is engedett el a film végéig.
Érdekesebbnél érdekesebb interjúk füzére beszéli el a történéseket és rengeteg eredeti, ritkán vagy alig látható filmrészletek illusztrálják a mondandókat. Az 56-os események szereplői a legszélesebb körben megszólalnak, az utcai harcosoktól, diákoktól kezdve a diplomáciai szervezetek képviselőin át a történészekig és a nemzetközi közéletet meghatározó személyiségekig mindenki elmondja a maga történetét.
Nem a történelemkönyvet mondják föl, hanem a személyes élményeiket, vagy véleményüket s olyan mély átéléssel, mintha nemrég történt volna minden. Tudom, hogy némelyik interjúnak a négy-öt órás „alapanyagából” került be az a néhány perc…
A film szinte minden mai modern szakmai fogást alkalmaz. Most, amikor a televízió és a számítógép tölti ki az emberek életét, iszonyatos információs dömping áramlik ránk mindenhonnan, nagyon fontos a szelekció. Ahhoz, tehát, hogy az emberek két órát eltöltsenek egy dokumentumfilmmel, bizony nagyon érdekesre kell csinálni. Kovács Klaudia és csapata, Kovács Lászlóval, Zsigmond Vilmossal, George Adams-szel, Hules Endrével, Honti Zoltánnal –és másokkal együtt nagyon érdekesre csinálta ezt a filmet! Már-már mintegy egy játékfilmben, úgy várjuk a következő képsorokat, a sztorikat, szurkolunk a hősöknek, a szereplőknek, s olykor velük könnyezünk. Merthogy a száműzöttek által a személyes tragédiák sora is felelevenítődik előttünk, s ezen az érzelmi szálon keresztül még közelebb jutunk ’56 valóságához.
Kiknek szól ez a film? Az emigrációnak? Az otthonmaradottaknak? Az ifjúságnak? Az idősebb nemzedéknek?
Azt hiszem, mindenkinek.
Mindenkinek, akinek egy kicsit is fontos, hogy közelmúltunk világtörténelmi jelentőségű eseményét, hátterét és szereplőit megismerjék. És ne csak megismerjék, hanem egy kis erőt is merítsenek belőle. S tudjanak arról, hogy valamikor, valakik, talán diákok, fiatal munkások, egyszerű emberek megmutatták a világnak, hogy ez a kis nép, itt a Kárpát-medencében szabadon akar élni. Bármi áron is.
És a mindenkori hatalom által, gyakran igény szerint manipulált, hézagos történelmi ismereteink „zászlós lyukjait” ez a film, képletesen szólva befoltozta - noha korántsem teljes még ennek a történelmi hiányosságnak a pótlása. Még sok Kovács Klaudiára és sok hasonló filmre, műre van szükség ahhoz, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc elfoglalja méltó helyét a magyar és a világtörténelemben.
*
7.07.2007
TORN FROM THE FLAG comment by: Anna Lynn Reeves
After seeing the film, these are the initial words that came to my mind: FAIR, BALANCED AND EXTREMELY PROFESSIONALLY DONE!
It is very hard not to be biased about this subject matter especially when almost all involved making this film are or were affected by that era. I am not just referring to the Freedom Fighters in 1956; I am also talking about those who were raised under Communism. One might think that this film could present an excellent opportunity for venting, for hatred and everything that comes with that point of view; however, the film avoids it. It shows both sides and gives a great historical recap of events before, during, and after 1956. The film would stand in history and could be shown to future generations, as it is without bias or distortion about what happened. For that, the filmmakers should be proud of themselves.
The film’s style may give you the feel of a History Channel program. I think that might be the case because of the outstanding production value and excellent professional work that we see on those TV programs. Today’s documentary style is predominantly personal stories, sometimes shot with a skeleton crew and shaky camera. Because this film’s professional look, one might think of television. Make no mistake, this is a feature documentary that would stand in competition with others in film festivals and would have a great chance to rise above them.
The technical aspect: I would pay attention to the fantastic sound editing! Also, the cinematographer’s choice of showing the participants’ faces in shadow is actually a fantastic choice. It makes it look interesting, because we listen to their voice more so than watching the face that tells us the story or comments. The use of music is almost an extra character in the film; the choices are superb.
Overall, I liked the film. As a Hungarian, I imagine it likely speaks to me more than it might to a non- Hungarian. However, non-Hungarian can use these historical events as a comparison to current events. The documentary films we see nowadays, such as Michael Moore’s Roger and Me or Morgan Spurlock’s Super Size Me, started a trend: take on gigantic corporations and fight them like Don Quixote. This film shows and states that this small country,
Anna Lynn Reeves