NEW RELEASE Álláspont

Stefka István: Álláspont Magyarország Magyar Hírlap 2009. Szeptember 14. Húsz éve nyitottuk meg a határokat a német menekültek előtt. A szomszédos szocialista államok közül ezt senki sem merte volna megtenni. Rettegtek a szovjet lépéstől, meg aztán Csehszlovákia és AZ NDK vezetői – Gustáv Husák, Erich Honecker – maguk is ortodox kommunisták voltak. Ekkor még Ceausescu, a faluromboló a Romániából hozzánk menekülők visszatoloncolását kérte a Magyar kormánytól. Válaszképpen a Magyar miniszterelnök, Németh Miklós gyorsan aláírta a menekültekről szóló genfi egyezményt, amely nem adott lehetőséget a visszatoloncolásra. Talán ezek a hónapok voltak 1989-ben AZ elsők és utolsók, amikor a Magyar kommunisták képesek voltak figyelembe venni Magyarország érdekeit. Igaz, közben hatalmas tömegdemonstrációk mozdították ki AZ MSZMP-t az állóvízből, mint például AZ erdélyi falurombolás vagy a nagymarosi vízlépcső elleni megmozdulások, főként pedig Nagy Imre és forradalmár társainak újratemetése. Magyarország nem először mutatott bátorságról példát a világnak, amikor a vasfüggöny lebontásával, majd a Magyar határnyitással sok tízezer keletnémet előtt megnyílhatott a szabadság kapuja. A CNN hírtelevízió szeptember 10-én fő műsoridőben, majd többszöri ismétléssel dokumentumfilmet vetített a határnyitásról, amely tulajdonképpen AZ első lépés volt a berlini fal ledöntéséhez. Párizsban Trabant-felvonulással emlékeztek, Varsóban kajakversennyel tisztelegtek a történelmi évforduló előtt, Berlinben, Bécsben szintén megemlékeztek a sorsfordító eseményről. Budapesten kormányzati szinten nem, csupán a Konrad Adenauer Alapítvány által szervezett konferencián szóltak a huszadik évfordulóról. Ennek kapcsán Orbán Viktor kijelentette, hogy vannak olyanok, akik meg akarják szépíteni a kommunizmus emlékét, erősíteni akarják a nosztalgiát iránta, holott „hamarosan szükség lesz Magyarország újjáépítésére, hasonlóan Németország háború utáni újjáépítéséhez". Persze nemcsak erre lesz szükség. Fontos feladat lesz a lelkek, a hit, AZ önbizalom megerősítése, a történelmi múlt tisztázása és AZ identitástudat újbóli felépítése is. Nem árt arra sem emlékeztetni, hogy AZ azelőtti évtizedekben aki át akart szökni Nyugatra, azt vagy lelőtték, vagy évekre börtönbe került, lakását elvették, priusza a jövőjét negatívan befolyásolta. Ez is Magyarország – volt. Aztán amire büszkék lehetnénk, azt a jelenlegi MSZP-s, SZDSZ-es hatalom és a hozzájuk hű média elhallgatja, jelentőségét tompítja, mint ahogy ennek a huszadik évfordulónak AZ elkenésében is tapasztalhattuk. Szeretnék, ha Kovács László volt szocialista elnök útmutatását követné Magyarország, azaz merjünk kicsik lenni. Ezt nekik hagyjuk, töröljék csak a port, sepregessék a szemetet Bajnaiék a magyargyűlölő szlovák Slotáék, Ficóék előtt. A magyarországi egyoldalú határnyitás jelentőségét nagyobbítja, hogy a napokban megjelent egy írás AZ egyik legjelentősebb Brit napilapban, a Timesban a húsz évvel ezelőtti német újraegyesítésről és a kommunista csatlós országok további sorsáról. Ebben a szerző leírja, hogy Thatcher Brit miniszterelnök biztosította a szovjet pártfőtitkárt, Gorbacsovot arról, hogy a nyugati országok elnézőek lesznek, ha a Szovjetunió megteszi a kellő lépéseket. Elképzelhetjük, mire gondolt. Magyarán Margaret Thatcher ellene volt a német újraegyesítésnek, és nem volt ínyére nyilvánvalóan a Magyar határnyitás. Nem ez AZ első eset, amikor a Nyugat cserbenhagyta Európa közép-keleti felén élő nemzeteit. Nem kell emlékeztetnem AZ 1956-OS Magyar forradalom és szabadságharc hősies ellenállására. Akkor is magára hagytak a szabad népek egy, a szabadságáért vívó népet. De hát a Brit miniszterelnök igyekezete nem jött be, mert Gorbacsov akkor már nem akarta megakadályozni a német és a kelet-európai átalakulást, aminek élére Magyarország állt. De Magyarország volt AZ is, amit Horthy Miklós kormányzott hetven évvel ezelőtt, és a náci Németországgal szemben befogadta a lengyel menekültek tízezreit. Ez a kiállás, segítségnyújtás – szintén a világ egyik legnagyobb katonai hatalmával szemben – nem jöhetett volna létre, ha a hétköznapi Magyar emberek százezrei, a közhivatalnokok százai nem támogatták volna közvetlenül a lengyel katonatisztek családjait, a lengyel menekülteket. Ugyanígy sokan kerestek menedéket nálunk Csehszlovákiából, Romániából, még Franciaországból is, a fasiszta Németország zsidóüldözésétől menekülve. Ez a Magyarország akkor is a humanizmusáról adott tanúságot. A mai Magyar kormányzat, a baloldali defenzív politizálásához hűen, ezt a jelentős évfordulót sem használta ki országunk népszerűsítéséhez. Pedig ezek a példák önmagukért beszélnek. Ezért kell visszautasítanunk minden olyan szélsőbaloldali és liberális vádat, ami egy nemzetet egészében antiszemitizmussal, rasszizmussal, avagy idegengyűlölettel vádolja. Ez politikai banditizmust takar, a magyarokat és Magyarországot akarja lejáratni. A MI Magyarországunk népének többsége nemcsak sorsfordító időkben volt erkölcsileg magasrendű, hanem a hétköznapokban is. Humanista alapokon áll, és mindig is a civilizált európai értékrendet követte. ***