Orbán Viktor Címe

Akit érdekel, Orbán Viktor e-mail címe : orbanviktor@orbanviktor.hu; WEB-Oldala : http://www.orbanviktor.hu Levelezési cím ?: Képviselői Irodaház, 1357 Budapest, Széchenyi Rakpart 19 A "Facebooks"-on nehezen található

Orbán szerint forradalom történt a szavazófülkékben

A Fidesz elnöke világsikerhez hasonlította a szövetség választási győzelmét. Feldolgozta: SzZ Forrás: MTI 2010.04.25. vasárnap 21:25 A csúcstámadás sikerült, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt a magyar parlamenti mandátumok 68 százalékát szerezte meg - jelentette be Orbán Viktor, a Fidesz-KDNP listavezetője vasárnap este. A Fidesz elnöke - akit "megnyertük, megnyertük" skandálással fogadtak a pártszövetség szimpatizánsai a Vörösmarty téren - világsikerhez hasonlította a szövetség választási győzelmét. Orbán Viktor kijelentette, vasárnaptól Magyarország politikai és gazdasági rendszerét nemzeti együttműködés rendszerének hívják, "és ezzel a rendszerrel Magyarországot közösen újra fogjuk építeni, és erőssé fogjuk tenni". Szavait hangos üdvrivalgás fogadta. Szerinte ez egy olyan rendszer lesz, "amelyben egymást fogjuk segíteni, és egymást fogjuk bíztatni, hogy merjünk nagy célokat kitűzni, és azokért közösen dolgozni". Ebben az új rendszerben az oligarchák régi szabályai érvényüket vesztik - hangsúlyozta. Mától Magyarországon a magyar emberek érdeke az első, mától Magyarországon a nemzeti együttműködés lesz mindennek a mércéje - húzta alá. Mint fogalmazott, a nemzeti együttműködés rendszere mindenki számára lehetőség, és mindenki felé elvárás, aki Magyarországon él, dolgozik és vállalkozik, "és természetesen a nemzeti együttműködés teljes jogú részesei a határon túl élő magyarok is". Ez a rendszer - folytatta - új szabályok szerint működik majd, olyanok szerint, amelyeket az emberek már régóta várnak, követelnek. Orbán Viktor azt mondta, a kormány irányításával az állam feladata lesz a szabályok jogszabályba öntése, betartása, betartatása. "A magáncélokat szolgáló politika napjai ma leáldoztak, és nem fogjuk hagyni, hogy még egyszer visszatérjenek" - hangsúlyozta. A Fidesz elnöke hozzátette, a nemzeti együttműködés rendszerében a győztesnek nem igaza van, hanem feladata. Sikernek csak az számít, ami az egész közösség számára siker - jegyezte meg. Beszéde elején - szavait többször is üdvrivalgás és "ria, ria, Hungária", "megnyertük, megnyertük" felkiáltások szakítottak meg - bejelentette, a "vasárnapi oxigénpalack nélküli csúcstámadás" sikerült, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt a magyar parlamenti mandátumok 68 százalékát szerezte meg. Magyarország megerősítette a demokrácia melletti elkötelezettségét, helyét Európában és az Európai Unióban - fejtette ki a több ezer szimpatizáns előtt, köszönetet mondva minden magyar embernek, de különösen azoknak, akik nyolc éven keresztül kitartottak a Fidesz, a KDNP és a polgári körök mozgalma mellett. A csúcsra ugyan Magyarország ért fel - folytatta - minden egyes polgárával együtt, de a nyolc éven keresztül kitartók mentek elöl, ők vitték, és ők tűzték ki vasárnap a csúcsra zászlót. Véleménye szerint nem egyszerűen arról van szó, hogy Magyarországon megtörtént a hatodik szabad választás, hanem sokkal nagyobb dolog történt: vasárnap "forradalom történt a szavazófülkékben". Szerinte a magyarok bebizonyították, hogy van értelme a hinni a demokráciában. "Demokratikus keretek között olyan nagy horderejű változást tudunk véghezvinni, amelyet régen csak a forradalmak nyújthattak egy országnak" - mondta, hozzátéve: vasárnap Magyarországon beteljesedett egy történelmi tanulság, húsz év tanulsága, a rendszerváltás nagy tanulsága, amely úgy hangzik, rendszert váltani nem lehet, rendszert csak megbuktatni, megdönteni lehet. "Megdönteni és újat alapítani helyette, és ma ez történt" - fogalmazott Orbán Viktor. Kijelentette, a magyarok megbuktatták a hatalommal visszaélő oligarchák rendszerét, és helyette új rendszert alapítottak; ez pedig a nemzeti együttműködés rendszere. "Két hete elkezdtünk egy mondatot, és ma felkiáltójelet tettünk végére. Ma újra mertünk nagyok lenni, átléptük a saját árnyékunkat" - közölte. Zárásként azt mondta: szerényen és alázattal azt üzenik Magyarország polgárainak, hogy megértették és diadalra vitték a magyarok történelmi álmát. "Győzedelmeskedjék a te akaratod" - fogalmazott. Orbán Viktor a "hajrá Magyarország, hajrá magyarok!" fordulattal zárta beszédét, majd a jelen lévők elénekelték a Himnuszt és a székely himnuszt. 

Dr. Nagy Károly: TAVASZI REMÉNYEK, GONDOK…

Dr. Nagy Károly szociológia professzorral, az Anyanyelvi Konferencia amerikai társelnökével beszélgetett Cservenka Judit, a Nyelvünk és Kultúránk főszerkesztője. Elhangzott a budapesti Kossuth Rádió „Vasárnapi újság" című műsorában, 2010. január 10-én. Az alábbi írás ennek a beszélgetésnek a kiegészített, módosított változata, melyet a Bécsi Napló 2010 március-áprilisi száma is közölt. Nagy Károly legújabb könyve: Amerikai magyar szigetvilágban, Nap Kiadó, 2009. Választások előtt áll Magyarország 2010 tavaszán – és ez a jó hír. A jelek szerint korszakváltó cenzúra lehet, szinte egy újabb rendszerváltoztatást eredményezhet ez az országos politikai akaratnyilvánítás. De persze mély lélegzetet kell vegyen minden reménykedő, mert a szavazások után biztos, hogy nem örömünnepnapok következnek majd, hanem óriási erőfeszítéseket, összeszorított fogú türelmet, önfegyelmet, elszánt jó szándékot és nemzetszeretetet megkövetelő újjáépítés, rekonstrukció napjai, évei fogják csak ismét „emelkedő nemzetté" helyreállítani súlyosan károsított Magyarországunkat. 2009. szeptember 3-tól december 20-ig ismét a Debreceni Egyetemen és a budapesti ELTE-n tanítottam angolul az „Introduction to American Sociology" – „Bevezetés az amerikai szociológiába" című kurzusomat, mint korábbi években is. Mindkét egyetemen és általában szülőhazámban reményt keltő tapasztalataim voltak a nyitott, érdeklődő ifjúságról, a világszínvonalon kutató, tanító kollégáimról, a magyar értelmiség számos felelősen gondolkodó, író, publikáló köreiről, folyóiratairól, konferenciáiról, műhelyeiről, fórumairól. Rossz tapasztalatok főleg a politika, a hatalomgyakorlás területéről érintettek. Iszonyatos a korrupció, szinte mindennap lehet olyan cikkeket olvasni, hogy valakit már megint ezen-azon kaptak rajta, egy másik ember ennyit-annyit vágott zsebre illegálisan és így tovább. A milliárdos nagyságrendű visszaéléseknek, csalásoknak Amerikában gyakorta van jelentős jogi következménye – Madoff, meg az Enron-főnökök börtönben ülnek – Magyarországon kevésbé. A politika tehetetlensége is lehangoló például olyan esetekben, amikor az államfőt egy másik EU-tagállam egész egyszerűen nem engedi be az országába, és a magyar kormány ezzel nem nagyon tud mit kezdeni. Olyan esetek, amikor Szlovákia meghozza azt a nyelvtörvényét, amely meg fogja büntetni azt az embert, aki nem szlovákul beszél egy másik magyar emberhez az ezer év óta saját hazájában, és a magyar kormány tehetetlekedik a tétlenkedő EU-struktúrához hasonlóan. Vagy az ukrán kormány olyan határozatot hoz, hogy szeptemberben már nem fog magyar nyelvű tankönyveket nyomtatni. Ezek ellen a negatívan diszkriminatív jelenségek ellen demokratikus országokban, EU-tagállamokban egész egyszerűen nem tudnak eléggé hatásosan védelmére kelni a nemzettársaiknak, a kisebbségi magyar közösségeknek. A magyaroszági „annus mirabilis" húsz évvel ezelőtti rendszerváltoztatása révén óriási esélyek birtokába jutottunk. Igen ám, de ezeket az esélyeket nem úgy használjuk, mint amivel a magunk képére és hasonlatosságára, a magunk magyar sorskérdéseinek, problémáinak, igényeinek megoldására, előbbre vitelére teremthetnénk társadalmunkat, hanem utánozni kívánunk másféle rendszereket, másféle társadalmakat, és gyakorta olyan modelleket veszünk át, amelyeket azok a társadalmak már régen meg is haladtak. Ezen az USA-féle vadkapitalizmus-szerűségen, amelyet Magyarországon igyekeznek jelenleg meghonosítani, Amerika már elég régóta túl van. Például éppen most kísérli megreformálni egészségügyi rendszerét. Az USA-ban az egészségügy profittermelő üzlet, ahol ezért pl. manapság 45 millió embernek nincs betegbiztosítása. Egyesek Magyarországon privatizálni óhajtják az egészségügyet, de ezzel esetleg belemegyünk egy olyan kátyúba, amelyet majd megint meg kell reformálni. A szegénységgel hasonló a helyzet. A magyar népi mozgalom íróitól olvastuk annak idején, hogy hárommillió koldus országa voltunk. Igen ám, de mit látunk ma? Óriási a szegénység, a munkanélküliség, és nem csak a gazdasági világválság miatt. Ismét súlyosan hátrányos helyzetű gyerekek, fiatalok, öregek élnek mély szegénységben Magyarországon millió számra, és nem látszik határozott kormányakarat, kormányszándék e tragikus helyzet orvoslására. Még a szociológusok közül is nagyon kevesen foglalkoznak ezzel a tömeges emberi szenvedést okozó problémával, tisztelet néhány kivételnek, mint például Ferge Zsuzsa. Amerikában a haszonelv erősebb, mint a szociális biztonság biztosításának az elve. Nem válna javunkra ennek a modellnek a szolgai utánzása, Magyarországon is általánossá tétele. A jelenlegi kormány azzal is súlyos károkat okozott, hogy megszüntetett nemzeti érdekű alapítványokat – a Teleki, az Illyés, a Madách, az ARP Alapítványt többek közt – és bezárt, eladott fontos közszolgáltató intézményeket, kórházakat – még a világhírű pszichiátriai intézetet is –, postahivatalokat, iskolákat, vidéki rendőrőrsöket. Nem a tragikus és veszélyes népességcsökkenés miatt, aminek megállítása, netán megfordítása szándékáról ugyancsak nem tapasztalható jelenleg jelentős kormányprogram. Mert hiszen a parlamenti képviselők nagy része sajnos nem a szavazó polgároknak felelős, hanem pártjának szigorúan elkötelezett képviselője – pénzbüntetéssel sújtják, ha „átszavaz". Ezt a „pártlistás" rendszert mindenképp meg kell változtatnia a demokratikussá fejlődni szándékozó Magyarországnak. „Tékozló országunkban" az sem kívánatos állapot, hogy nagyon kevesen, és nagyon keveset tudnak a Kárpát-medencében a nyugati magyarságról, és ennek nem a nyugati magyarság az oka, mert hiszen Borbándi Gyulától kezdve Várdy Béláig igen jelentős a róluk, rólunk megjelent kötetek bibliográfiája. Holott ez a nemzetrész olyan erőforrás, amely történelmileg egyedi, ez az erőforrás készenlétet teremtett magában arra, hogy szolgálatára legyen a többi magyar nemzetrésznek. Ezt megszólítani, ezzel okosan élni, erről hírt adni, ez viszont magyarországi feladat. Hiszen Amerikában például még a mai napig is működik tizenhét városban mintegy 20 hétvégi magyar iskola, tizenhárom városban 22 magyar cserkészcsapat. Magyar istentiszteleteket 56 város 58 református templomában, misét 20 város 21 római és görög katolikus templomában hallgatnak vasárnaponként. De ráadásul még valami más is történt, ami egyedi a történelmünkben. Mi nyugaton úgy éreztük, hogy volt négy-öt olyan magyar sorskérdés, amit Közép-Európában nem lehetett megtárgyalni a diktatúrák miatt, de viszont szükségesnek véltük, hogy ezekről szó legyen, és szükséges ezek érdekében szószólókká válnunk. Afféle küldetéstudatot próbáltunk kialakítani magunkban és egymásban, hogy az 56-os forradalom és általában a magyarság valóságait közvetíteni tudjuk nyugati országoknak: Trianon nyomorát, a kisebbségi magyarság sorsát, a szovjet megszállás rendőrállamában a demokratikus társadalmi berendezkedés hiányát, az egypártrendszer anomáliáit. Tehát nem csak a magyar nyelv és kultúra megtartása lett a célunk, hanem mindmáig az is, hogy segítsük a többi magyar nemzetrészt abban, hogy a gondjait megismerjék felelős helyeken, Brüsszeltől kezdve Washingtonig, Londontól Párizsig, Ausztráliától Dél-Amerikáig. A szlovákiai nyelvtörvények és az ukrán nyelvszabályozások ügyében például jelen pillanatban is kitartóan lobbizik a Magyar Emberi Jogok Alapítványa Hámos László vezetésével, meg az Amerikai Magyar Koalíció, és számos más amerikai magyar szervezet, egyesület segítségével, hogy amerikai kongresszusi képviselőket, szenátorokat rávegyen nyomásrendszerek létrehozására ezekkel az országokkal szemben, érjék el, hogy azok vonják vissza ezeket a jogtipró intézkedéseket. Ez a küldetéses gondolkodás, magyarságszolgálati munka célt is adott annak, hogy miért tartsák meg magyar nyelvüket és kultúrájukat nyugati országokban gyermekeink, fiataljaink, polgártársaink. Azért tartsák meg, hogy két-, vagy többnyelvű szószólójává válhassanak a magyar nemzetrészek érdekeinek, gondjainak. Csak arra tudom biztatni a kollégáimat is, hogy adjanak hírt a nyugati magyarságról, amikor alkalmanként meghívjuk őket előadásokra. Amikor hazaérnek, írjanak a tapasztalataikról, tudatosítsák az otthoni közvélemény számára is, hogy ott mi folyik és miért. Amíg ez még van. Mert az az élet ténye, hogy fogyunk. Fogy a nyugati magyarság. Két dolgot kell ehhez hozzátenni. Az egyik az, hogy hála istennek fogy, mert ez azt jelenti, hogy nincsenek újabb tragédiák miatti kivándorlóhullámok. A másik pedig az, hogy csak mennyiségében fogy, minőségében kevésbé. És Berzsenyitől azt is tudjuk, hogy „Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat". A minőség jelen van, és a készenlét is jelen van, ezzel, amíg megvan, jó lenne úgy élni, hogy ez a készenlét szép, jó gyümölcsöket teremjen a Kárpát-medencében is.

KÖZLEMÉNY A MAGYAROK ÖSSZEFOGÁSÁRÓL

A Los Angeles-i magyar közélet éppen olyan sokszínű, mint az egész amerikai magyarság. Különböző nemzedékek, eltérő politikai felfogások, más-más bevándorlási motivációk, életcélbeli differenciák vannak jelen. Egy lehet és egy kell, hogy mindezt összekösse: ez a magyar identitástudat, magyarságunk megőrzése. A sokszínűség azt is jelentette, hogy az egymástól különböző vélemények sokáig nem tudtak egymáshoz közeledni, a véleménykülönbség gyakori ellentéteket szült, érzelemkitöréseken alapuló vitákat, a kompromisszum hiányát eredményezte. Közösségünk meghatározó és józan személyiségei rengeteg energiát fektettek bele abba, hogy mindez feloldható legyen. A Los Angeles-i magyar közösség mára jelentős változáson ment át. Tagjai korábban nem látott mértékben keresik egymás társaságát, a magyar közösségen alapuló összetartást, összefogást igénylik. Ezzel a magyar identitástudat fenntartásának szép példáját mutatják Amerika-szerte a magyar közösségeknek. Büszkének kell erre lennünk! Az elmúlt három évben ehhez a komoly fejlődéshez alapvetően hozzájárult Bokor Balázs főkonzul, aki önzetlen módon, a helyi magyarság érdekeit is maradéktalanul szem előtt tartva munkálkodott a korábban nem látott eredmények eléréséért. Az általa kezdeményezett, „Merre tart a nyugati parti magyar közélet" konferencia pontosan ebben az irányban kíván továbbhaladni. Olyan közös cselekvési lehetőségeket kíván felvázolni, amelyek megvalósításáért a helyi amerikai magyar közösség és a szülőföld illetékeseinek együtt kell tevékenykedniük. Pontosan ezért nem engedhetjük meg azt, hogy a sok energiával és küszködéssel kialakított helyi egyetértést, közös tenni akarást bárki önös célból veszélyeztesse. Elég a régi mentalitásból! Összefogással lépünk fel bárkinek a felelőtlen vádaskodásaival szemben, a még törékeny egyetértés, a szellemi egyensúly megzavarása ellen! Csak azt tudjuk és akarjuk támogatni, aki a közös érdekeink szolgálatában a közösség akaratával egyezően kíván velünk együtt tartani. *** Los Angeles, 2010 áprilisa *** A fenti közleménnyel egyetértők egy részének a nevei a következők: *** Antal Timea Dr Frank de Balogh, Los Angeles megyei biztos, a szociális bizottság elnöke Bartha András lelkész Bán György, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Fegyelmi Bizottságának elnöke Bunyik Béla, a Bunyik Entertainment elnöke, az L.A.-i Magyar Filmfesztivál elnöke Balogh Sipos Éva, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Bán Edit, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Báthory Andrea, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Dr Bokor Tibor orvos Borbély Melinda, a UCLA magyar nyelv- és irodalom oktatója Paul Cliff, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Csőke István, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Dobrányi Gábor fotóművész Steve Dondo, a Jonathan Club volt főmérnöke Előd László, az Arany János Kultúrkör elnöke Erdélyi Péter mérnök Fábián Zomora Péter lemezlovas Finta Ilona Wanda, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Dr Andrew Friedman ügyvéd, Los Angeles városi biztos Dr Frigyes Dezső ügyvéd Dr Gidófalvi Zoltán, a San Diego-i Magyar Ház elnöke Dr Győri Róbert, a William Fox Filmclub elnöke Gyurák Andrea Dr Harsányi Lajos, a Los Angeles-i Szabadságharcos Szövetség elnöke Herskovits Tamás biztosítási bróker Judy Hoffman galériatulajdonos Hules Endre, Író-Rendező-Színművész Ivann Judit, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Kamarás Iván színművész Kelemen Péter mesterszakács Király Gábor festőművész Kolek Pál Dr Mattie Klare, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Kohl Zsuzsa, a Duna Travel tulajdonosa Dr Kondorosi Attila üzletember Steve Kovary adószakértő Leszkay György filmrendező Matsik György lapkiadó-főszerkesztő Matte Éva, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Nt Novák József baptista lelkész Dr Ösapay György, a Remember Hungary főtitkára Perehazy Miklós, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház elnöke Piroch Gábor kaszkadőr-színész-író Pollák György üzletember Oscar Ross üzletember Sárvári Álmos, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház alelnöke Sapszon Bálint zeneművész-zeneszerző Shackelford Timea, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Tom Schachinger, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Szkopál Béla Dr Tőkés László professzor, USC Varsányi Csaba, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Varsányi Lívia, a Kárpátok Néptáncegyüttes vezetője Zsigmond Vilmos, Oscar-díjas operatőr

JESZENSZKY Géza: Életrajzom

Életrajzom : JESZENSZKY Géza; e-mail: geza@jeszen.hu 1941. november 10-én születtem Budapesten. Budán, a Tabán mellett élve, barátaimmal az akkor még bombatölcsérekkel teli elvadult parkban indiánosdit játszva, a Gellérthegy sziklafalán mászkálva, a Vár romos pincéit kutatva és rengeteget olvasva lettem a szabad természetnek, a történelemnek, a független gondolkodásnak és a sportoknak elkötelezett ember. A budapesti Toldy Ferenc gimnáziumban érettségiztem 1959-ben, osztályfőnököm és történelemtanárom Antall József, a rendszerváltozás miniszterelnöke volt. Egyetemre két éven keresztül hiába jelentkeztem, mert az 1956-os forradalom első évfordulóján az áldozatokra emlékezve iskolatársaimmal együtt "némán tüntetettem," azaz az iskolai szünetekben csöndben álltunk a folyosón, s ezért az akkori miniszter az egész osztályt eltiltotta a továbbtanulástól. Két éven át fizikai munkás voltam, közben nyelveket tanultam. 1961-ben végül bejutottam az egyetemre és 1966-ban kitüntetéses történelem - angol nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szereztem. Két éven át a Fehérvári úti 12 évfolyamos iskolában tanítottam, majd 1968-ban az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lettem. 1970-ben egyetemi doktori fokozatot nyertem, 1973-ban pedig a könyvtárosi diplomát is megszereztem. A 19. és a 20. század magyar és egyetemes történelmét kutattam, tanulmányokat és könyveket írtam, s ennek köszönhettem, hogy 1976-ban sikerült egyetemi állást kapnom, noha nem voltam hajlandó belépni az akkor az élet minden területét ellenőrző kommunista (Magyar Szocialista Munkás)pártba. Azóta oktatok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem (ma Budapesti Corvinus Egyetem) Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékén különféle külpolitika-történeti tárgyakat, előbb adjunktusi, majd miután 1980-ban „a történelemtudomány kandidátusa" címet elnyertem, 1981-től docensi beosztásban. Az 1960-as évek közepétől, amikor a külföldi utazásokat a hatóságok engedélyezték, autóstoppal, vasúton, gyalogosan bejártam a szomszédos országokat, mint vizsgázott síoktató diákjaimat és turistacsoportokat vittem a hazai és a külföldi hegyekbe, s a nemzetközi tudományos kapcsolatok révén is igen sok barátra tettem szert. 1984-ben Fulbright ösztöndíjat nyertem az Egyesült Államokba, s 1986 végéig a Kaliforniai Egyetemen, Santa Barbarában tanítottam Kelet- és Közép-Európa történetét. Hazatérésem után intenzíven bekapcsolódtam a formálódó ellenzéki mozgalmakba. Ott voltam 1987-ben Lakiteleken, majd a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja lettem (1988), annak külügyi bizottságát vezettem 1989-től, az 1990-es szabad választások után pedig az Antall-kormány külügyminiszterévé neveztek ki. Miniszterként célom a nemzeti érdeken alapuló magyar külpolitika kialakítása, a Varsói Szerződés felszámolása és a közép-európai országok közötti szorosabb politikai és gazdasági együttműködés megteremtése volt, valamint hazánk mielőbbi csatlakoztatása az euro-atlanti integráció intézményeibe. Következetesen felléptem a nemzeti kisebbségek jövőjét biztosító törvények és nemzetközi konvenciók megszületése érdekében. 1994. április 1-jén én nyújtottam be az Európai Uniónak hazánk felvételi kérelmét. A 1994-es választások után ellenzéki országgyűlési képviselő lettem, 1996-tól alapító tagként az újonnan létrejött Magyar Demokrata Néppárt soraiban. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében a magyar Országgyűlést képviseltem mint a magyar delegáció helyettes vezetõje, az európai nem tagországok bizottság tagja, a politikai ügyek, a jogi és emberi jogi, valamint a menekültügyi bizottságok helyettes tagja és mint Moldova felvételének rapportőre. A Közgyűlés demokrata frakciója alelnökévé választott. Szintén tagja voltam a Nyugat-európai Unió Közgyűlésébe megfigyelői státusszal delegált magyar küldöttségnek. 1995 márciusában a Magyar Atlanti Tanács elnökévé választottak, s ebben a minőségemben erőteljesen kivettem a részemet a NATO-tagság ügyében kiírt népszavazási kampányban, attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy a tagság nyújtja a legbiztosabb garanciát a történelmünkből ismert tragédiák, külső agressziók és ellenséges szövetségek ellen. Az 1998-as választások után az Orbán-kormány nagykövete lettem az Amerikai Egyesült Államokban. Nemcsak nagyköveti, de egész külpolitikai működésem egyik alapelve az ókori neves történész, Sallustius mondása, amit megbízólevelem átadásakor idéztem: „Az országok biztonságának legjobb zálogai nem a hadseregek vagy a kincsek, hanem a barátok." 2002. őszén hazatérve, folytattam egyetemi oktatói munkámat a Közgazdasági Egyetemen, ahol rendszeresen angol nyelven is tanítok. Emellett meghívásra kurzusokat tartottam Kolozsvárott a Babes-Bolyai Tudományegyetemen és Varsóban a College of Europe posztgraduális képzésén, 2005. januárjában pedig egy intenzív tanfolyamot tartottam térségünk nemzeti-etnikai konfliktusairól Washington Államban a Pacific Lutheran University-n. 2006-ban habilitált doktori fokozatot szereztem a Budapesti Corvinus Egyetemen, ahol ennek alapján az egyetemi magántanári címet ítélték meg számomra. Több száz tanulmányom, illetve cikkem jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban, heti és napilapokban, négy önálló kötet szerzője, több tucat könyv társszerzője, illetve szerkesztője vagyok. A Rákóczi Szövetség alapító tagja (1988), 2007-től elnökségi tagja vagyok. Hasonló funkciót töltök be a 2006-ban alakult Magyar-Horvát Baráti Körben. Feleségem Jeszenszky (sz. Héjj) Edit matematikus, Antall József nővérének a leánya, nyugdíjazásáig az Országos Széchényi Könyvtár számítástechnikai fejlesztéseivel foglalkozott. 1995-ben a család somlóhegyi szőlőjét visszavásároltuk, ahol egy ideig Zsolt fiunk kiváló borokkal töltötte meg a pincét, jelenleg a szőlő ki van adva művelésre. Réka leányunk angol szakos tanár (csakúgy mint férje, Görög Farkas), 2004. óta általános iskolákban tanít, 2008. májusban született meg első gyermeke. Éltemben mindig fontos szerepet töltött be a sport, a család kedvenc sportja a sízés (ebben segédedzői képesítéssel rendelkezem) és az evezés. Sokan tudják, hogy évtizedek óta dolgozom a börzsönyi Nagy-Hideghegy kiváló síterepeinek a fejlesztésén, sok értetlenséggel küszködve. 2002. decemberében a Magyarországi Kárpát Egyesület elnökévé választott. A jelenleg működő politikai pártok egyikének sem vagyok tagja, politikai nézeteimet - Antall József szellemét őrizve – elsősorban publicisztikai írásokban fejtem ki, valamint a szélesebb körnek is megküldött elektronikus levelezés révén igyekszem józan irányba terelni a közgondolkodást. 2009. április Jeszenszky Géza