NYÍLT LEVÉL: Előd László válasza Katona Pál "Egy közlemény kiegészítése" című elektronikusan terjesztett írására. (Az alábbiakban a teljes írást is, eredetiben, közlöm) Nem állhatom meg, hogy néhány keresetlen szó erejéig ne szóljak az „egy közlemény kiegészítése" írásodhoz, mely közlemény egy olyan gyűlés és megbeszélés eredménye volt, melyen Te meghívásod hiányában nem vehettél részt, s így bizony a 'savanyú szőlő' erjedő szagát hordja magán. Többszöri olvasás után arra a következtetésre jutottam, hogy valójában egyetlen félmondatod csupán mellyel egyet tudok érteni: „az évtizedeken át előadott és az emigráció szívében fontos helyet elfoglaló Székely Himnusz", bár nem 'előadott', hanem 'közösen énekelt' lenne a helyesebb meghatározás. (Óss Enikő általam szervezett idei márciusi Könyvbemutatóján is elhangzott, azaz a Székely Himnusszal nyitottunk majd a Szózattal zártunk.) Úgy tűnik, írásod féligazságok, innuendók, feltételezések és előítéletek keverékén alapszik, tehát nem egy tényekkel foglalkozó eszmefuttatás. Ezen túlmenően írásod zavaros, mert összemosol benne nem együvé tartozó gondolatokat: a 2010 április 9-i Magyar Hírlap cikket – melynek én is egyik aláírója vagyok --valamiféle torz értelmezés alapján összekapcsolod a majdnem két évvel ezelőtti március 15-i ünnepség egyik olyan eseményével melyről nem sokat tudsz mint írásod tanúsítja. Mindebbe belecsúsztatod Kovács Klaudia tavaly októberi megtagadását annak, hogy a „Lyukas Zászlót" a Los Angeles-i Fő-Konzulátus, A Magyar Ház és az Arany János Kultúr-Kör -- melynek elnöke vagyok -- közösen bemutassa, (mert szerinte sem Bokor Balázsnak, sem Pereházy Miklósnak nincs integritása, bár részéről ez diszkrimináció) főleg miután az előzetes megbeszélések alapján az előzetes hirdetéseket megtettük, -- s ennek én voltam a szervezője. Nincs annál rosszabb és közösség-rombolóbb tevékenység, mint amikor valaki fél-információk alapján demagóg kijelentéseket, írásokat tesz közzé. Nem tudom, honnét veszed a bátorságot, hogy 'etika íratlan törvényei'-t idézve több mint 54, főként Nálad idősebb s némely, ismeretekben talán gazdagabb személyt, köztük engem is kioktass. Lehet, hogy nemesnek érzed Magad a „"nemes" egyszerűséggel "ex-kommunista trójai faló"- megjegyzésedért, de érdekes lenne egy tanulmányodat arról olvasni, hogyan határozod meg az 'ex-kommunista' vagy a 'kommunista' jelzőt, mert attól tartok, üres és meg nem alapozott rosszindulatú címkeként használod csupán. Nem tudom azt sem, mi predestinál Téged arra, hogy megkérdőjelezd 54 magasan kvalifikált aláíró gondolatait, azok egységét. Milyen jogon próbálsz megszólalni mint az emigráció szószólója? Ugyanakkor záró soraiddal: „Ezért a jövőben bizony nem árt meggondolni, hogy nevükkel és aláírásukkal az érem melyik oldala mellett tesznek hitet" mintha fenyegetően a szólásszabadságunkat javasolnád megcsonkítani. Részemről nem kivánlak kioktatni, de ha bármikor el akarsz beszélgetni velem, megpróbálnék időt találni arra. Néhány idevonatkozó háttér anyagot ha érdekel, elolvashatnál a blog-oldalamon. Címe: Http://Arpad1.Blogspot.Com Az alábbiakban pedig idézem Kovács Klaudia saját bemutatkozását, melyben kifejezi „nemzeti elkötelezettségét és művészi/magyar integritását" azon túlmenően, hogy a főérték nála úgy tűnik elsősorban az önimádó (narcissistic) Kovács Klaudia, azután pedig a pénz, a pénz, a pénz... és gondolatait melyekkel elintézi az összmagyarság őt nem támogató részét. Persze ha Te mindezek ellenére Isteníteni akarod őt, ez a Te választásod.
===================================== „Egy közlemény kiegészítése Az Amerikai Magyar Hirlap 2010. áprilisi 9.-i számában napvilágot látott egy közlemény, amely a Los Angeles-i magyar kulturális élet egy kritikus ütközési pontjának elszabadult energiáit próbálta épitő szándekkal pozitív irányba terelni - e sorok írója szerint azonban csak félsikerrel. Ha a konfliktust megoldani kívánók szándéka komoly, akkor annak összes résztvevőjét illik néven nevezni, vagy pedig egyiket sem - márcsak az újságírói etika íratlan törvényei szerint is. Bokor Balázs kulturális "keresztapasága" az emigráció számára mindenképpen egy régen várt jelenség; ugyanakkor egy kétélű kard is, amely nemcsak egy irányba vág. Szerénytelenség nélkül mondható, hogy Los Angelesben a főkonzul érkezése előtt is volt komoly magyar kulturális élet s a főkonzul távozása után is lesz! Ez természetesen semmit sem von le tevékenységének áldásaiból. Ugyanakkor ha ennek a jelenlétnek az ára, hogy az évtizedeken át előadott és az emigráció szívében fontos helyet elfoglaló Székely Himnuszt kihagyjuk minden olyan műsorból, amelynek a főkonzulátus társszervezője, akkor meggondolandó e hozzájárulás elfogadása. A Székely Himnusz elhagyása a felszínen formainak is elkőnyvelhető, ugyanakkor - torpedó módjára - a nemzeti érzés egységformáló erejét szubverzív módon gyengíti. Ezt igazolta, illetve erre reagált a - "kuruc mentalitású" - közönség amikor egy ünnepségen - a hivatalos program ellenére - azt elénekelték. Kétszer is! Nem csak azért, mert ez a himnusz a székelyeké, hanem azért is mert a mű egyben a Trianonban elszakított magyarok irányába érzett szolidaritás megnyilvánulása. A fenti hozzáállásból kifolyólag mondhatnánk azt is, hogy a főkonzul, a konzulátus és a kormány amelytől a mandátumukat és protokoll utasításaikat kapták nem Nagy-Magyarországban gondolkodik, s nem nemzeti. Az emigráció viszont kimondottan és elkötelezetten az! És itt van a kutya elásva. E sorok írója - pontosan a fenti okok miatt - két korábbi elektronikus körlevélben is "nemes" egyszerűséggel "ex-kommunista trójai faló"-nak nevezte a főkonzul urat, amely szavak somogyi stílusáért ezúton kér elnézést Bokor Balázstól. Feltételezhető, hogy "A lyukas zászló" c. filmet s annak fő alkotóját, Kovács Klaudiát, nemzeti elkötelezettsége és művészi/magyar integritása gátolta meg a konzuli kulturális holdudvarba való beilleszkedésben illetve ezen ok miatt került a művész e jeles külképviselet "persona non grata" listájára. Ehhez nyilvánvalóan hozzájárult a kiváló rendezőnő egy-két kendőzetlen s meglehetősen határozott megnyilvánulása Bokor Balázs személyét illetően, akit találkozásunkkor mint kultúrembert volt szerencsém közelebbről megismerni. Vélt vagy valós sérelmei ellenére a főkonzul nyitott "A lyukas zászló" c. film jövőbeni patronálására - bizonyítva ezzel, hogy esetlegesen személyes érzései ellenére is képes arra, hogy a köz érdekében cselekedjék - úgy ahogy azt munkaadója a magyar állam és annak állampolgárai joggal elvárják! Köszönjük az együttműködést, főkonzul úr! Az adott közlemény aláíróinak is köszönjük a jogos aggódást, azzal a kitétellel, hogy - mint az evangéliumi Krisztusi tallérnak - Katona Pál" |
5.14.2010
Katona Pál: EGY KÖZLEMÉNY KIEGÉSZÍTÉSE
4.05.2010
KÖZLEMÉNY A MAGYAROK ÖSSZEFOGÁSÁRÓL
A Los Angeles-i magyar közélet éppen olyan sokszínű, mint az egész amerikai magyarság. Különböző nemzedékek, eltérő politikai felfogások, más-más bevándorlási motivációk, életcélbeli differenciák vannak jelen. Egy lehet és egy kell, hogy mindezt összekösse: ez a magyar identitástudat, magyarságunk megőrzése. A sokszínűség azt is jelentette, hogy az egymástól különböző vélemények sokáig nem tudtak egymáshoz közeledni, a véleménykülönbség gyakori ellentéteket szült, érzelemkitöréseken alapuló vitákat, a kompromisszum hiányát eredményezte. Közösségünk meghatározó és józan személyiségei rengeteg energiát fektettek bele abba, hogy mindez feloldható legyen. A Los Angeles-i magyar közösség mára jelentős változáson ment át. Tagjai korábban nem látott mértékben keresik egymás társaságát, a magyar közösségen alapuló összetartást, összefogást igénylik. Ezzel a magyar identitástudat fenntartásának szép példáját mutatják Amerika-szerte a magyar közösségeknek. Büszkének kell erre lennünk! Az elmúlt három évben ehhez a komoly fejlődéshez alapvetően hozzájárult Bokor Balázs főkonzul, aki önzetlen módon, a helyi magyarság érdekeit is maradéktalanul szem előtt tartva munkálkodott a korábban nem látott eredmények eléréséért. Az általa kezdeményezett, „Merre tart a nyugati parti magyar közélet" konferencia pontosan ebben az irányban kíván továbbhaladni. Olyan közös cselekvési lehetőségeket kíván felvázolni, amelyek megvalósításáért a helyi amerikai magyar közösség és a szülőföld illetékeseinek együtt kell tevékenykedniük. Pontosan ezért nem engedhetjük meg azt, hogy a sok energiával és küszködéssel kialakított helyi egyetértést, közös tenni akarást bárki önös célból veszélyeztesse. Elég a régi mentalitásból! Összefogással lépünk fel bárkinek a felelőtlen vádaskodásaival szemben, a még törékeny egyetértés, a szellemi egyensúly megzavarása ellen! Csak azt tudjuk és akarjuk támogatni, aki a közös érdekeink szolgálatában a közösség akaratával egyezően kíván velünk együtt tartani. *** Los Angeles, 2010 áprilisa *** A fenti közleménnyel egyetértők egy részének a nevei a következők: *** Antal Timea Dr Frank de Balogh, Los Angeles megyei biztos, a szociális bizottság elnöke Bartha András lelkész Bán György, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Fegyelmi Bizottságának elnöke Bunyik Béla, a Bunyik Entertainment elnöke, az L.A.-i Magyar Filmfesztivál elnöke Balogh Sipos Éva, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Bán Edit, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Báthory Andrea, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Dr Bokor Tibor orvos Borbély Melinda, a UCLA magyar nyelv- és irodalom oktatója Paul Cliff, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Csőke István, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Dobrányi Gábor fotóművész Steve Dondo, a Jonathan Club volt főmérnöke Előd László, az Arany János Kultúrkör elnöke Erdélyi Péter mérnök Fábián Zomora Péter lemezlovas Finta Ilona Wanda, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Dr Andrew Friedman ügyvéd, Los Angeles városi biztos Dr Frigyes Dezső ügyvéd Dr Gidófalvi Zoltán, a San Diego-i Magyar Ház elnöke Dr Győri Róbert, a William Fox Filmclub elnöke Gyurák Andrea Dr Harsányi Lajos, a Los Angeles-i Szabadságharcos Szövetség elnöke Herskovits Tamás biztosítási bróker Judy Hoffman galériatulajdonos Hules Endre, Író-Rendező-Színművész Ivann Judit, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Kamarás Iván színművész Kelemen Péter mesterszakács Király Gábor festőművész Kolek Pál Dr Mattie Klare, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Kohl Zsuzsa, a Duna Travel tulajdonosa Dr Kondorosi Attila üzletember Steve Kovary adószakértő Leszkay György filmrendező Matsik György lapkiadó-főszerkesztő Matte Éva, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Nt Novák József baptista lelkész Dr Ösapay György, a Remember Hungary főtitkára Perehazy Miklós, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház elnöke Piroch Gábor kaszkadőr-színész-író Pollák György üzletember Oscar Ross üzletember Sárvári Álmos, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház alelnöke Sapszon Bálint zeneművész-zeneszerző Shackelford Timea, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Tom Schachinger, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Szkopál Béla Dr Tőkés László professzor, USC Varsányi Csaba, a Los Angeles-i Egyesült Magyar Ház Igazgatói Tanácsának tagja Varsányi Lívia, a Kárpátok Néptáncegyüttes vezetője Zsigmond Vilmos, Oscar-díjas operatőr |
3.26.2010
BOKOR BALÁZS NYÍLT LEVELE KOVÁCS KLAUDIA KAPCSÁN
Híres színészünk, Kamarás Iván nemrégiben fejezte be filmjét, amelyben az általa felkért személyek kedvenc verseiket szavalják el. Én a „Még nem elég" című verset mondtam el. Kovács Klaudia úgy látszik, hogy nagyon félreértette a verset, nem rá gondoltam. Vele bizony elég! Az elmúlt két évben immár szinte menetrendszerűen jelenik meg kígyót-békát rám szóró írásaival. Teszi mindezt akkor, amikor éppen megint egy kis sajtónyilvánosságot, ingyen propagandát akar magának. Talán már egy kötetnyi anyag is összejöhetne! Legutoljára a 2010. március 24-én kiadott, „Immáron magyar alkotásnak számíthat „A lyukas zászló" című legsikeresebb '56-os dokumentumfilm, amit a Los Angeles-i Főkonzulátus és annak főkonzulja ismét és többedszerre diszkriminál" című sajtótájékoztatóval szeretne babérokat szerezni. Mostanáig nem tartottam méltónak, hogy a korábban megjelent kinyilatkoztatásaira reagáljak, de most már szólnom kell. Elég a félrevezetésből, a megtévesztésből! Nem tudom, hogy ez a fiatal hölgy milyen nyelven fogalmazza meg eredeti gondolatait, de a szótára kicsit furcsa… Az ő szótárában a karrierdiplomata, aki szakmai alapossággal képviseli országát, szolgálata során valamennyi magyar kormány idején közmegelégedésre dolgozott, és ráadásul még véletlenül az Antall- és az Orbán-kormány nevezte ki mindkét korábbi nagyköveti posztjára, azt jelenti neki, hogy kommunista… Az ő szótárában az, ha valaki nem kap meghívást zártkörű rendezvényre, csak a nyíltakra, az a kitiltást jelenti… Az ő szótárában, ha a Főkonzulátus hivatalosan képviselteti magát egy filmvetítésen és támogat egy filmet, az bojkottálást jelent… Az ő szótárában, ha egy főkonzul írásban gratulál neki filmje fesztiválnyerő sikeréhez és írásban ajánlja fel segítségét, az mindenáron való akadályozást jelent… Az ő szótárában, ha saját maga nem ajánlja fel filmjét, nem javasolja valamilyen programra, nem kéri a másik közreműködését, az a másik fél elutasító magatartását jelenti… Az ő szótárában, ha elutasítja a másik fél konkrét ajánlatát filmje bemutatására, az a másik fél diszkriminatív magatartását jelenti… És így tovább! Nos, ez azt mutatja, hogy talán nem egy nyelven beszélünk. Az én szótáramban az ország szolgálata azt jelenti, hogy mindent megteszek érte, hogy képviseljem és javítsam helyzetét. Az én szótáramban a magyar azt jelenti, hogy mindenki az, aki annak vallja magát és legyen végre összefogás! Az én szótáramban 1956 azt jelenti, hogy végre adjuk meg a neki járó maradéktalan tiszteletet. Az én szótáramban egy film sikere magáért beszél, nem kell fölöslegesen bizonygatni azt. Az én szótáramban a közös cselekvés igénye a követelmény, csak legyen hozzá partner! Így aztán lehet egy nyelven beszélni! Kovács Klaudia március 24-én megint kommunistázott! Ez egy sima becsületsértés, amit a legmesszemenőbben visszautasítok! Igaz, már megszoktam, Klaudia ezt folyamatosan tette eddig is! Nem kellene, Klaudia! Elég! Ezt a történelmünk egyik legszimbolikusabb eseményéről szóló filmet, „A lyukas zászló"-t nem kellene ilyen olcsó, hatásvadász környezetbe helyezni. Önnek semmi sem szent? Az `56 emlékét megörökítő filmet képes így lealacsonyítani? Két éve tartó, folyamatos, diszkriminatív és így jogsértő magatartást tanúsít a Főkonzulátus? Hátrányos megkülönböztetés éri? Miben? Nem volt olyan magyar gyártású vagy magyar vonatkozású film, amit ne karoltunk volna fel, ha az alkotók megkerestek bennünket és támogatásunkat kérték. Klaudia! Ön mikor kereste meg a Főkonzulátust, mikor javasolta akár csak egyszer is, hogy valamilyen rendezvényünkön mutassuk be a filmet? Egy kis történetre meg nem árt mindenkit emlékeztetni! 2009 őszét írtuk, amikor az Arany János Kör, a Főkonzulátus és az Egyesült Magyar Ház közösen azt javasolta Önnek, hogy az október 23-iki ünnepre való megemlékezés alkalmából mutassuk be „A lyukas zászló"-t az Egyesült Magyar Házban. Ön válaszul írásban jelezte, hogy olyan személyekkel, mint a Magyar Ház vagy a Főkonzulátus vezetője – akiknek „nincs becsülete" – nem hajlandó együttműködni és nem engedi a filmet levetíteni… Remélem, hogy erre emlékszik Ön is. Igaza van! Ez diszkrimináció, ez nem egyenlő elbánás! Csak az a bibi, hogy mindez nem részünkről jelenik meg, hanem az Ön részéről! Szép alkalom lett volna, hogy a Los Angeles-i magyarság együtt megnézhette volna „A lyukas zászló"-t! Méltó lett volna `56 emlékének! Sajnos, Ön megvonta ezt a lehetőséget az `56-ra emlékezőktől! Rólam írta ezt: „gátolja a filmnek a magyar emberekhez való eljutását, annak terjedését és ezáltal jelentős károkat okoz a terjesztésben is". Nem inkább Önre illik ez? Igen, ám! De, ha bemutathattuk volna „A lyukas zászló"-t a Főkonzulátus szervezésében, akkor nem lenne Önnek mit hajtogatnia, mit vádaskodnia. Még az Ön egyik jó barátját, fő támogatóját is felháborította az eset. „Minősíthetetlen állásfoglalásnak" mondta, és hozzátette, hogy „kár, mert mindannyian nagyra értékeljük a filmet, de természetesen valahol meg kell húzni a határvonalat". Végül pedig egyenesen kijelentette: „mindaz, hogy te állandóan másokat vádolsz ahelyett, hogy esetenként csak magadat okolnád arra a következtetésre juttatott engem, hogy a jövőben nem kívánok veled semmilyen módon együttműködni"!!! És ha mindez nem lett volna elég, akkor ezzel zárta mondandóját:"az meg végképpen nem fair, hogy mennyire kihasználtad a magyar közösség több tagjának a jó szándékát, akik együttműködése nélkül sohasem tudtad volna befejezni a filmedet". Mindezt azért tudom, mert a levelet másolatban az érintettségem révén én is megkaptam. Na, de mindezt mások is tudhatják, hiszen az Ön tevékenységét perek kísérték egyes társalkotókkal, nem egyszer volt tele újság a filmet körülvevő méltatlan vitáiról. … Önt úgy látszik, hogy több dologra kell még emlékeztetni! Íme, még egy! Ha jól vissza tudom idézni emlékeimet, akkor bizony látom Önt, ahogyan a Főkonzuli rezidencia klubházában adott filmes fogadásomon, 2009 novemberében jóízűen falatozgat a sok finom magyar ételből. Láttam, hogy jól érezte magát partnerével együtt nálam! Így is van ez jól, hiszen nem tudom felsorolni azoknak az alkalmaknak a számát, amire meghívást kapott tőlem, de nem jött el. Ki lenne tiltva hazájának főkonzulátusáról? Nekem nem úgy tűnik! Persze egyszer, 2008-ban valóban megkértem, hogy egy konkrét meghívásomat tekintse tárgytalannak. De gondolom ez azért nem kitiltás! És biztosan meg is érti, hogy azon a zártkörű rendezvényen nem szerettem volna Önnel együtt lenni, aki éppen aznap jelentett fel alaptalanul a Magyar Köztársaság elnökénél! Magas közjogi méltóságot nem szokás sajnálni, ám én mégis megsajnáltam az „én elnökömet". Ön képes volt a Magyar Köztársaság elnökének 10 napos határidőt szabni levelében az Ön feljelentésének kivizsgálására! Ön első lett, ilyet más biztosan nem csinált! Na, de már így is túl sokat foglalkoztam e témával! Talán még egy apróság mégis ide kívánkozik… A március 24-iki sajtótájékoztató szövege után, mintegy annak aláíróiként felsorol néhány nevet. Nem is akárkiket! Zsigmond Vilmos Oscar-díjas büszkeségünket, a néhai Kovács Lászlót, Hules Endrét, Honti Zoltánt és „A lyukas zászló" több más alkotóját. Magát szerényen az utolsó helyre teszi a felsorolásban. Kíváncsi lettem, hogy ezek a kiváló emberek vajon tudtak-e arról, hogy a Főkonzulátus folyamatosan diszkriminálja „A lyukas zászló"-t és így őket is? Vajon tudtak-e erről a sajtótájékoztatóról, amelyben egyebek között engem ócsárolnak? Vajon engedték-e, hogy nevüket ilyen olcsó ármánykodáshoz felhasználják? Nem voltam rest és megkerestem a mai napon őket! És csodák-csodájára Zsigmond Vilmos, Hules Endre, Honti Zoltán megdöbbent! Szóban vagy írásban azonnal elhatárolódtak a sajtótájékoztatótól és az én ócsárlásomtól. Bizony a nevüket nem kellett volna a tudtuk nélkül nyomatékul felhasználni. Szegény néhai Kovács László is valószínűleg háborog ott fenn, a mennyben! Ez bizony egy övön aluli ütés volt velük szemben… Most már azonban tényleg befejezem! És többet nem is fogok a témával foglalkozni. De most az egyszer meg kellett tennem. Édesanyámtól ugyanis nem hallottam panaszt arra, hogy nem érti a szavamat. Ugyanis nem vagyok néma gyerek! Most szóltam! Bokor Balázs | |||