Sopronpusztán Valami Elindult!

Dr. Lipták Béla gondolatai... 2009, augusztus 19 van, nézem a nemzetközi TV állomások közvetítését a Sopronpuszta-I ünnepségről, annak a napnak 20-ik évfordulójáról, amikor egy bátor határőr ezredes szembeszállt a barbár diktatúra parancsával és katonáinak parancsot adott, hogy NE lőjenek, amikor Pozsgay Imre, Habsburg Ottó és a Máltai Szeretetszolgálat összefogtak, hogy megvalósítsák egy debreceni fiatalember, Mészáros Ferenc tervét, amikor egy rab nemzet nagyot tett egy másik rab nemzet fiaiért: felszakította a vasfüggönyét. Az ünnepélyen jelen vannak a nemzet hiteles vezetői, ott van Sólyom László Budapestről, Tőkés László Temesvárról és ott van a sötétségből, börtönéből a fényre lépő, a szabadság napfényétől még hunyorgó embert ábrázoló emlékmű alkotója, Meloccó Miklós is. Ki is ez a Meloccó Miklós? 1948-ban a kommunisták letartóztatták Mindszenthy bíborost, és rá egy évre felakasztották Melocco Jánost, családunknak régi jó barátját. Ő volt AZ a nyomozó riporter, aki felderítette, hogy milyen kábítószerekkel kezelték a bíborost, miként érték el, hogy beismerje AZ ellene hozott hamis vádakat. János bácsi letartóztatása után felesége, Dóra néni semmi tájékoztatást nem kapott. Aztán AZ egyik nap egy csomagban megérkezett János bácsi ruhája… Apám lutheránus volt. Addig nem járt velünk a kerepesi katolikus templomba, de miután János bácsit felakasztották nemcsak, hogy eljött, de minden vasárnap a nagymise alatt ott ült a jobb oldalon a második sorban. Lelkemet felkavarták ezek a képek. Feltűnő AZ ellentét a limuzinokon érkező, sötét ruhás diplomaták és a ma is oly jellegzetesen és elgondolkodva ballagó, senkivel nem bájolgó, kopott ruhás Cocó között. Igen, ma, onnan fentről büszkén néz Le János bácsi, mert tudja, hogy fia nagyot tett, Sopronpusztán valami elindult! Eljött AZ Új Kerekasztal Tárgyalások Ideje! Egy válság alkalom is lehet arra, hogy felrázza és tettekre sarkalja a társadalmat. Úgy ahogy közel 200 éve Széchenyi könyveivel ("Hitel", "Világ" és "Stádium") és álmaival (Tudományos Akadémia, a dunai hajózás, Nemzeti Kaszinó.) irányt szabott a nemzeti kibontakozásnak, vagy úgy ahogy 1956-ban a Petőfi Kör, majd 1989 után AZ Ellenzéki Kerekasztal fórumot teremtettek a közgondolkozás megtisztításának, úgy Sopronpuszta is azt üzeni, hogy ITT AZ ideje egy pártok feletti fórumon megbeszélni a Magyar jövő terveit, teendőit. Igen, lehet, hogy 1989-ben elpazaroltunk egy ilyen alkalmat, lehet, hogy akkor kellett volna bíróság elé állítani azt AZ alig száz embert kiknek tényleg véres volt a keze, lehet, hogy akkor talán lelkileg felszabadult és megbékélt volna AZ ország. Lehet, hogy ennyi elég lett volna ahhoz, hogy megszűnjön AZ acsarkodás légköre, hogy AZ emberek lelkéből eltűnjön a bosszú vágya. Az is lehet, hogy a nemzeti tulajdon és általában a jövő gazdaságpolitikáját akkor kellett volna átgondolni, annak akkor kellett volna új irányt szabni. Igen, ez mind lehet, de MI csak a jövőn változtathatunk, a múlton már nem! Fontos, hogy létrejöjjön egy ilyen fórum melyen a Magyar értelmiség tagjai (mint tették 56-ban a Petőfi Körben), kifejthetik gondolataikat, elültethetik azokat a szellemi magokat, melyekből kikelhet, kicsírázhat egy össznemzeti megegyezés. Fontos lenne AZ is, hogy ez a megbeszélés, ez a közvélemény formáló találkozás most, tehát a 2010-es választások előtt jöjjön létre, mert csak így lesz ideje a társadalomnak azokat a gondolatokat megemészteni és így azokat figyelembe véve választani új vezetőket. Arról, hogy MI mindent kellene megbeszélni, MI mindenről kellene egyezségre jutni, szeretnék pár gondolatfoszlányt ITT -- a teljesség igénye nélkül -- papírra vetni. Demokrácia és Törvényhozás A mai „hadi demokráciában" kialakult pártfegyelem nem csak emlékeztet egy korábbira, de megnehezíti a törvényhozást is és AZ ország vezetését is! Ma nem értékrendek, elvek, vagy jövőképek ütköznek a politikában, hanem csak érdekcsoportok és ezek szinte gondolkozás nélkül szabotálják egymás terveit. A demokrácia egészséges működéséhez szükséges AZ, hogy a pártok a társadalom egyes rétegeinek, osztályainak (földmívesek, munkásság, üzletemberek, értelmiség.) érdekeit képviseljék. Az is fontos, hogy a törvényhozók NE pártlistákon jussanak a Parlamentbe, hanem egy-egy szavazó körzetet képviseljenek. Azért fontos a körzet lakói által való megmérettetés, mert különben nem a szavazóik hanem a pártjuk érdekeit fogják ők képviselni. Ezért elgondolkoztató például AZ, hogy (tudtommal) a rendszer változást követő négy miniszterelnök közül egyet sem AZ ország lakói választották meg. Tudtommal még cask képviselői választáson is csak Horn Gyula mérettetett meg (1990-ben Somogyban) és ő is veszített ezen a választáson). Fontos lenne AZ is, hogy végre megszülessen egy olyan alkotmány, mely nem AZ 1949-es alkotmánynak egy toldozott-foltozott formája. Egy olyan alkotmány, mely egy ránk erőszakoltnak ITT-ott megreformált változata, hanem egy olyan melyet sajátjának érez a nemzet. Fontos AZ is, hogy létezzen egy olyan Alkotmány Bíróság, mely önállón mérlegeli a törvények alkotmányosságát. A független bíróságok mellett persze elengedhetetlen egy olyan szabad sajtó létezése is, mely nem párt propagandával, hanem tényekkel tájékoztatja a társadalmat, hogy így a nép tudja, MI is történik a hazájában. Közgazdasági Teendőink A gazdasági fellendülés nem következhet be a honi ipar védelme és támogatása nélkül (Széchenyi: "Hitel"). Ezt tudatosítani kell a mai Magyar társadalomban is, mert ma gyakran még AZ ásványvíz meg a tejtermék is külföldről érkezik és a vásárlóknak eszükbe se jut, hogy mibe kerül az országnak az a pár filler amit ők megtakarítanak (ha megtakarítanak?) ezzel, eszükbe se jut, hogy külföldön teremtenek munkaalkalmakat, míg a saját hazájukban tönkreteszik például a gazdákat. Széchenyi értette a bankok szerepét a nemzet érdekeinek a védelmében! Ő tudta, hogy erős nemzeti bankra van szükség, mert az idegen kézben lévő bankok tetteit nem a magyar nemzeti érdek hanem a profitszerzés vezeti. Ha a nemzeti bankot felelősséggel irányítják, ha az csak annyi kölcsönt ad, mint amennyi a bankban elhelyezett betétek összege, akkor nem lehet hitel válság! Ezért van az, hogy ma, a nemzet érdekét szolgáló és ezért keményen szabályozott pénzintézetek, nem állanak a csőd szélén. Egy szó mint száz, a nemzet érdekeit a közgazdaság területén is védeni kell. Igen, itt az ideje, hogy lenyessük a globalizált „vadkapitalizmus" parazita hajtásait, hogy megszabályozzuk az elszabadult és felelőtlen kapzsiságot. Itt az ideje, hogy megszabályozzuk a mohó nyereségvágynak globálisan elszabadult tetteit. Helyes ez, mert a szabad verseny csak az egyenlőek között pezsdítő hatású, de tragédiákra vezethet, ha olyan dzsungelt teremt ahol a nyúl a tigrissel "szabadon" versenyezhet. Más szóval szükség van a gazdasági élet állami ellenkörzésére is és a hazai termelés támogatására is. Persze a gazdasági élet fellendítéséhez szükséges egy közösségi erkölcs is. Tehát annak belátása, hogy az államnak nincs önálló pénzforrása, hogy a közteherviselés elengedhetetlen egy civilizált társadalomban és ezért az állam megrövidítése nem más, mint a nemzet megrövidítése, közösből való lopás! Tudnunk kell, hogy ma azért olyan magas az adóteher, mert a társadalom fele nem fizet adót, mert a magyar össztermelés felét a fekete gazdaság termeli. Fontos, nagyon fontos megérteni, hogy amikor az eladó megkérdezi, hogy "adjak elismervényt?" akkor azt kérdezi, hogy "akar Ön lopni a népétől?". Ugyanez áll a "kenőpénzek" használatának balkáni gyakorlatára is. Azért is kell ezt a gyakorlatot felszámolni, mert az orvos vagy a kistisztviselő nem egy pincér, mert az ilyen „borravalóknak" az elfogadása megalázza őt. De talán még fontosabb az, hogy ez a költségviselés alól kibújó fekete gazdaság okozza, hogy nincs elég pénz arra, hogy tisztességes fizetést kapjon a közalkalmazott, ezért menekülnek külföldre az ilyen pénzeket elutasító legjobb közalkalmazottaink, orvosaink. El kell érni, hogy itthon maradjanak, hogy tisztességes fizetést kapjanak, s ehhez az kell, hogy adót fizessen a fekete gazdaság, s azon belül a kenőpénz is. A fekete gazdaság felszámolása mellett az adórendszernek egyéb reformjaira is szükség van. Meg kell értenünk, hogy Szlovákia például azért előzött meg bennünket, mert Szlovákiában jóval alacsonyabbak a szociális juttatások. A szociális juttatások csökkentését persze nem a szegények támogatásának csökkentésével kell elérni! Olyan eszközöket kell erre választani, mint például a nyugdíj korhatár felemelése vagy a felesleges orvoshoz járások csökkentése. Az is fontos, hogy miközben az állam kiadásait csökkentjük, közben az állami bevétel emelkedjen. A többlet bevételnek forrása kell legyen nem csak a már említett védővámok bevezetése, de a tulajdon adó is. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy nyugdíjas még adót is fizessen a kis lakásáért, hanem azt, hogy a magas bevétellel és sok tulajdonnal rendelkezők kivegyék részüket a közteherviselésből. Az igazságos és egészséges társadalomban a rendőrség, a tűzoltóság költségeit a házadó, a közlekedési költségeket az auto és út adó biztosítja. Amikor megtörtént az adóterhek ilyetén való szétválasztása, akkor a kereseti és forgalmi adó már elegendő a szociális juttatások, állami tartozások, iskolák, hadsereg és az adminisztráció fenntartására. Persze egyéb reformok is szükségesek, mert például a képviselők díjazását nem a képviselőknek, a bürokráciának a választások utáni végkielégítését nem a távozóban lévő kormánynak kellene megszabnia és az önkormányzatok hatalmas - és gyakran szükségtelen - bürokráciának a fenntartására sem érdeke az országnak. Ugyanakkor szükség van arra, hogy a progresszív tulajdon adó bevételéből részesüljön az egészségügy, a közoktatás, a kulturális intézmények, a politikától és lobbi érdekektől független igazságszolgáltatás és hiteles hírközlés intézményei is. Szétszakitott Nemzet, Megosztott Társadalom Az általános pesszimizmusnak egyik oka, hogy a magyar társadalom nem bízik vezetőiben és nem bízik önmagában sem. Ennek egyik oka, hogy a volt kommunistákat, a zsidókat, cigányokat, a kisebbségben és a világban szétszórva élő magyarokat a társadalom többsége nem tartja teljes értékű magyaroknak, valódi honfitársnak. Nem is gondolja át, hogy ezzel elutasítja a nemzetnek közel felét. Tudom, hogy a betört ablakú kirakatok és az őrizetlen írószövetségi gyűjtőládák által fémjelzett nemzeti egységet nem lehet visszaállítani, de a jelennek acsarkodó és önromboló lelkiállapotán azért lehet javítani. Ezért alább felsorolok néhány, a fent említett megosztottságainkat csökkentő lépést, lehetőséget. Meg kell értenünk, hogy a volt kommunista párt-tagok és családjaik az ország lakóinak egynegyedét tették ki. El kell fogadnunk, meg kell értenünk, hogy túlnyomó többségük vagy idealizmusból vagy állásaik megtartása és az előrejutás érdekében léptek be a pártba. Azt is tudjuk, hogy többségük nem ártott honfitársának, ma már nem is él és tudjuk azt is, hogy senkit sem szabad olyan tettekért hibáztatni, melyeket nem ő, hanem apja vagy nagyapja követtek el. Én ugyan helytelenítem a mai magyar miniszterelnök sok tettét, de azért ki kell mondanom, hogy senkit sem lehet elődje felesége nagyapjának tetteiért elítélni! Az egyén csak a saját tetteiért felelös! A volt kommunisták leszármazottaival való megbékélés mellett a zsidósággal való megbékélés és a kölcsönös bizalom légkörének helyreállítása is elengedhetetlen. El kell érnünk, hogy úgy a többségi társadalom, mint a zsidóság belássa, hogy mindkettőjüknek "lépni kell". A többségi társadalomnak be kell látnia, hogy a Holokausztot megszenvedett zsidó származású honfitársaink joggal ítélik el azokat, akik a második világháború idején szimpatizáltak a nácikkal vagy akik tétlenül tűrték el zsidó honfitársaik megaláztatását, legyilkolását. Be kell látniuk, hogy a meghurcoltak vagy legyilkoltak gyermekei már csak emlékeik miatt is joggal éreznek bizalmatlanságot vagy félelmet és be kell látniuk azt is, hogy ez a félelem csak erősödik, amikor katonai egyenruhákban masírozó, fenyegető és félrevezetett fiatalok tűnnek fel az utcákon. A többségi társadalomnak ezért be kell látnia, hogy nem ok nélkül bizalmatlanok az olyan magyarok, mint Eli Wiesel, Kertész Imre, vagy Andy Grove és tudnia kell azt is, hogy ők sokat segíthetnének népünk felemelkedésében, jó hírének helyreigazításában, ha úgy éreznék, hogy ők tényleg teljes értékű és megbecsült honfitársaink. Az is növelné a magyar zsidóságnak joggal kijáró megbecsülést, ha köztudomású lenne, hogy ők adták a magyarságnak Nobel díjaink többségét, ök adták Radnóti Miklóst vagy Szerb Antalt is és, hogy a 301-es parcellában a zsidó hazafiak sírhantjainak száma messze meghaladja a magyar zsidóság számarányát. Persze a magyar zsidóságnak is vannak feladatai. Bizony jó lenne ha ők jobban hangsúlyoznák, hogy a magyar befogadó nép és ezt a múlt bizonyítja. Bizony többször beszélhetnének arról, hogy Kossuthnak zsidó ezrede volt, hogy a magyar Felső Ház tagjai vagy a magyar hadsereg tábornokai között ott voltak zsidó honfitársaink. Az is szolgálná a megbékélést, ha a Wallenbergeknek kijáró jogos hála mellett, többet beszélnének Sztehlo Gábor, Koren Emil, Keken András, Koszorús Ferenc és a többi hétszáz honfitársukról is, akiket Izrael embermentő tevékenységükért a Világ Igaza kitüntetésben részesített. Bizony sokat javítana a jelen helyzeten, ha többen követnék Teller Ede példáját, aki, miközben 100 %-os magyarnak tartotta magát, közben 100 %-ban vállalta zsidó örökségét is és ettől nem kevesebb lett, de több, ettöl 200 %-os ember lett. A "cigánykérdés" megoldása sem várathat tovább magára, mert az nemzeti tragédiához vezethet. A cigányság beilleszkedése az ország jövőjének egyik legfontosabb követelménye. Nem elég a megalázott "vén cigányról" és a "rongyos régi babájához" hű cigány lányról nótázni, de szembe kell nézni a jelen valóságával is. Veszprém és Tatárszentgyörgy példája -- tehát úgy a többségi társadalmat, mint a cigányságot sújtó bűntettsorozat -- nem csak közbiztonsági kérdés! A bűnözés csak kórtünet, egy kirekesztett, munka nélkül nyomorgó -- példakép, szakma és remény nélküli társadalmi réteg kórtünete. Minden kiszolgáltatottat, minden ártatlant kötelességünk megvédeni, az emberi életkörülményekhez alkalmat adni, őket megérteni, befogadni és nem szítani, hanem orvosolni az ellentéteket. Többről van itt szó, mint anyagiakról! Hasonló feladattal néz szembe a többségi társadalom, mint India nézett szembe, amikor a kaszton kívüli "érinthetetlenek" társadalmi integrációjának útjára lépett, amikor nem csak az együttélés közös terheinek, az ország jogi és erkölcsi normáinak elfogadását, de jogokat és megértést is kezdett biztosítani számukra. Indiában több mint egy generáció hosszan tartott és sok igyekezetet, megértést, törődést igényelt ez. Nem volt könnyű elérni, hogy egy "érinthetetlen" család gyermeke elhiggye, hogy ugyanolyan jogai és lehetőségei vannak, mint a másik embernek, hogy ő is elérhet valamit az életben, neki is van joga az önbecsüléshez és, hogy rajta is múlik a saját sorsa, jövője. Ugyanígy persze idézhetném Barack Obama elnök úr példáját is, elvégre Amerikában is hosszú volt az út, mely a Fehér Házig vezetett. Ezért nem kell türelmetlennek lennünk, nálunk is soká fog tartani a faji és egyéb előítéletek felszámolása, de meg fog történni. Ezért, többek között a magyar iskolarendszert is meg kell reformálni, hogy lelkileg is és tudásban is kiegyensúlyozza a cigány gyerekek otthonról hozott hátrányait. Igen, az összmagyarság érdeke, hogy a tejes értékű "magyarrá válás" útján végre elindulhassanak cigány származású honfitársaink is. Végül pedig itt lenne az ideje, hogy teljes nemzetben gondolkozzunk és ennek a tudatnak megteremtsük az intézményrendszerét is. Itt most nem fogok a kisebbségben élő honfitársainkról írni, mert az egy külön tanulmányt érdemelne. Most csak a világban szétszórt magyarságra gondolok, beleértve az emigrációkat követő második és harmadik nemzedékeket is. E téren is sok mindenen változtatni kellene: Hasznos lenne elgondolkozni például azon, hogy az új magyar találmányoknak (a három dimenziós TV, az üvegbeton, az új Rubik-gömb, a nanó-technológia, az intelligens számítógép vagy a napenergiát raktározó RFC) a nemzet is hasznát lássa. Nem szabad megismételnünk azt ami a múltban az atomenergiával vagy a számítógéppel, Szilárd és Neumann találmányaival történt! El kell érnünk, hogy ezek a találmányok ne Kaliforniában, hanem Magyarországon teremtsenek munkaalkalmakat, szolgálják a magyar önbecsülés és a nemzet jövőbe vetett hitének visszatérését is. Ezek mellett helyes lenne elgondolkozni azon is, hogy például az amerikai magyar szervezetek miként működhetnének együtt a magyar kormánnyal, miként kellene munkájukat koordinálni? Fontos lenne, ha ezt a koordinációt a nyitottság, a pártok felettiség és a folyamatosság jellemeznék. A nyitottság dolgában fontosak az anyagiak is (tehát annak a nyilvánosságra hozatala, hogy ki, miért és kitől kap anyagi támogatást?) Fontos annak köztudomásra hozása is, hogy mikor és milyen döntések születnek egy ilyen koordináló bizottságban. A közérdek azt is megkívánná, hogy ez az együttműködés "pártok feletti" legyen, tehát a bizottságban például egyenlő arányban legyenek képviselve a demokrata és a republikánus párttal szimpatizáló amerikai magyarok. Végül a folyamatosság érdekében el kellene azt is érnünk, hogy a célok -- mint például a magyar kisebbségek autonómia követelése -- melyek eléréséhez Amerika segítségét kérjük ne változzanak azzal, hogy melyik párt van éppen hatalmon. Végkövetkeztetés Eljött az ideje, hogy a magyar értelmiség újra felvállalja történelmi szerepét és erkölcsi iránytűt, optimista jövőképet adjon a magyar társadalomnak. Ezért meg kell magyaráznia, a társadalomban végbemenő folyamatokat. A magyar értelmiségnek azzal kell szolgálnia a megbékélést, hogy tudatosítja a társadalom egészében azt, hogy a pártok csak eszközök közös nemzeti céljaink elérésére és azt is, hogy e célokat csak akkor érhetjük el, ha megfogalmaztuk azt a magyar jövőképet, melyben mindannyian egyetértünk. Egyszóval eljött az ideje, hogy a magyar értelmiség hozzájáruljon népünk szebb jövőjének formálásához is és a nemzet lelki gyógyuláshoz is. Ez sajnos ma még várat magára, ma még a magyar értelmiség többsége sajnos néma. Ennek az össznemzeti felemelkedésnek lehet első lépcsőfoka a 21. század Petőfi Körének, az új Nemzeti Kerekasztalnak, tehát egy olyan fórumnak a létrehozása, mely megfogalmazza és szolgálja a nemzet történelmi létérdekeit. Egy ilyen, a hiteles magyar gondolkodók kerek-asztala hozzájárulhat egy olyan magyar társadalom formálódásához, mely tájékozott, megbízik vezetőiben és így a szavazó urnáknál képes és hajlandó egy ezer éves kultúrnemzethez méltó döntéseket hozni. Én hiszem, hogy a mai „hadi demokrácia" korát lezárta Sopronpuszta, hogy most elkezdődhet a valódi magyar demokrácia kora, hogy 2010-ben annak tudatában szavazhatunk, hogy a magyar jövő, tehát az unokáik jövője biztos és felelős kezekbe kerül! Lipták Béla (1956-ban a 16 Pont egyik megfogalmazója)

New film about the 1956 Hungarian Revolution

TORN FROM THE FLAG

NEWSLETTER – MAY 2007

“A nation that is capable of limitless sacrifice is capable of rising to limitless heights. The greater the sacrifice, the greater the progress.”
Mahatma Gandhi

Ladies and Gentlemen:

This progress report is to update you on the latest developments regarding the full-length documentary film project Torn from the Flag, about the fall of communism and the significant global effects of the 1956 Hungarian Revolution and Freedom Fight.

I'm thrilled to announce that, after 8½ years of hard work, we have completed the film! It was a process that was sometimes extremely joyous and sometimes very hard, but always worth it.

Before completion, we had a small, closed preview screening and we got very positive feedback: 91% of the audience thought the film was “Excellent” or “Very Good.” 89% thought it was “Highly Engaging” or “Engaging.” And 92% would “Highly Recommend” or “Recommend” the film to their friends. So, the polls are very promising. As mentioned before, we also sent off the film to several historians to make sure that the film has no historical inaccuracies. We sent it off to the experts at the Cold War Institute at Harvard University and at the 1956 Institute. We got the following feedback: “Perhaps the best documentary ever made on 1956”; “a really great movie on 1956”; “the documentary is excellent” and “exceptionally well-made and even stirring.” So we are very excited about sharing it with you, our donors and supporters, and about showing it to the general public.

We also have completed our beautiful new film poster! Our graphic designer Chris Kirk worked wonders and we are very happy with it.

There are a few things that we will still need before we are able to release the film into the world. As explained in detail in our last newsletter, we are still seeking a distributor for the film, and one of the strategies we are employing for that is submitting to film festivals; therefore we still need your sponsorship for our participation in film festivals. Every film festival has various fees/expenses; the budget did not include this, as the budget is only for making the film. Expenses that need to be covered are:

· Festival Submission Fees (average: $40 - $200)

· Publicity materials--if you are in the printing business, you can help by printing our materials.

· Travel expenses to/from festivals, room and board--donating airline miles is one way you can help with this.

Secondly, the requirements set by the Academy for a film to be eligible to be considered for the Oscar® were made much more difficult to meet this year than previously: http://www.aintitcool.com/node/32569. Qualifying has basically become a game for the financially privileged and the filmmakers need your help. Please participate in the film being eligible to be considered for the Oscar®! For this, we need to hold screenings of the film and we are urgently seeking communities in North America that would be willing to host screenings and fill the seats. This, too, was explained in fuller detail in our January newsletter: "The first step to sponsoring an Academy-required screening in your community is to let us know you are interested; we will then give you the exact parameters required by the Academy."

If you can't help with the screenings themselves, please send a tax-deductible donation for this purpose.

U.S. taxpayers: If your donation is greater than $5,000, please write your check payable to the Hungarian American Coalition. If your donation is less than $5000, kindly write your check payable to the International Documentary Association. In either case, please write the words "Torn from the Flag" in the memo section, and mail the check to:

1626 North Wilcox Avenue #393
Hollywood, CA 90028
Attention: Klaudia Kovacs, Producer/Director

The Hungarian American Coalition or the International Documentary Association will send you a receipt within 30 days so that you may use your gift as a tax deduction. Additional financial opportunities are still available.

It's important to note that every film has a different distribution and release plan, and therefore no film's plan can be compared to another's. I mention this because the community has experience with some documentary films; however, no two films are released at the same speed or in the same way. In general, the higher-profile a film is, the more time and preparation distribution and release involve.

Meanwhile, if you cannot wait and would like a small taste of the film, the trailer is posted on YouTube.com. It has now been viewed 1,611 times and "favorited" 22 times. Viewers rate it at four stars. Please tell your friends about it! http://www.youtube.com/watch?v=HwAYVnuBpfw

Thank you to the Hungarian Veterans' Association of Calgary for their donation this quarter, and to the Hungarian American Coalition for their ongoing support.

Thank you also to Tom Ormeny, Dennis Fredricks and Alex Veadov for their kind help this quarter. Last, but not least, thank you to Csaba Hrotko, Zoltan Hrotko and Paul Stevenson for their voiceover acting services.

Thank you for your continuing interest in and support of this project. Approximately 2000 individuals and organizations helped in some way to make this film a reality. Some of you have been there since the beginning 8½ years ago, and some of you came on more recently; either way, your support has made this film possible and we are truly thankful. I would like to point out that this level of collaboration has never happened before in the North American Hungarian immigrant community: we can be very proud of ourselves as a community for coming together in this way. We are thankful, as well, for those non-Hungarians who were kind enough to help this special film. All the donors who ever gave any amount of money or services, excepting those who requested to remain anonymous, were included in the rolling credits at the end of the film.

Please let us know if you have changed your email address, so that we can keep you informed about screenings and the premiere! And let your friends and family know about this community project: ask them to send us their email address, so that they can be informed of our screenings too.

We are so looking forward to sharing our film with you!

Gratefully yours,

Klaudia Kovacs

http://www.klaudiainc.com

klaudiakovacs@msn.com

# end

„Az én ötvenhatom”

„Az én ötvenhatom" Európai parlamenti képviselők emlékeznek a magyar forradalomra Megjelent: Magyar Nemzet Online - MNO 2007. június 8. 20:28 Schmitt Pál és Szájer József mutatta be péntek délután a Centrál Kávéházban "Az én ötvenhatom" című könyvet. A kötet az európai parlamenti képviselők szemszögéből vizsgálja a forradalmat. A Fidesz által kezdeményezett, Brüsszelben és Stasbourgban megrendezett „1956-2006" magyar év záróaktusának tekinthető kötet az Európai Parlamentre koncentrál, a benne megszólaló képviselők az 56-os forradalomról mondják el emlékeit és benyomásaikat. Schmitt Pál az emlékévvel kapcsolatosan arra hívta fel a figyelmet, céljuk az volt, hogy az európaiak minél jobban ismerjék meg azt a forradalmat, ami előzménye volt a későbbi csodálatos változásoknak. Számos kiállítás és előadás mellett a kötet záró dokumentuma az évnek – jegyezte meg Schmitt. Az interjúk között megtalálható a brit liberális Bill Newton Dunn-nal készített beszélgetés is, aki magyar feleségével 1956 révén ismerkedett meg, illetve fellelhetőek az Európai Parlament volt és jelenlegi elnökének 56-os emlékei, továbbá a hírességek közül Bronislaw Geremek, Vytautas Landsbergis, Michel Rocard és Elmar Brok is megosztotta élményeit a kötet szerkesztőivel. -Az 56-os magyar év rendezvénysorozat egy misszióba illeszkedett- húzta alá Szájer József, kiemelve: Európa újraegyesítése nem valósulhat meg addig, amíg nem egyesítjük a történelmeinket is. Mint fogalmazott, Nyugat-Európának világosan tudomást kell vennie arról, hogy Európának ezen a részén a kommunizmus öröksége hosszan tartó árnyékot vet a jövőre. Rámutatott arra is, Európa eddig nem igazán fordított kellő figyelmet a kontinens ezen részére. -Ezeknek a rendszereknek az egyértelmű elítélésére és a kommunizmus áldozatainak megbecsülésére van szükség - jegyezte meg Szájer, hozzáfűzve: ezért is avattak Bibó István-portrét a magyar európai képviselők folyosóján. # end

---

Remembering November 4, 1956

October 23, 1996

Remembering November 4, 1956.
By Leslie T Eloed

Fifty years ago ten glorious days of Hungarian Freedom were drowned in blood on the streets of Budapest. On this fortieth anniversary I would like to bring to all of you freedom-loving fellow American Citizen, a message . . . My thoughts and feelings put so well into words by George Putnam on the tenth anniversary of the October 23, 1956 Hungarian Uprising.

In his speech Mr. Putnam said: "It could happen here". Today I feel: it did happened here, it is happening here. It took only one generation, thirty years since this speech. Are the "Liberals" the flag-bearers? I most certainly feel, that the answer to this question is a very firm: yes.

Mr. George Putnam was guest speaker at the tenths anniversary Hungarian Commemoration in the Santa Monica Auditorium. The following day I wrote Mr. Putnam requesting a copy of his speech. I quote from my letter to him:

"You and I both know so well the dangers of Communism, therefore I would appreciate the opportunity to copy and distribute your speech . . . (preferably before election day.) It is of great importance to the Hungarian people who know the dangers, that the American people be warned of the insidiousness of Socialism and of the havoc that can be wreaked by "compromise." Many of the trusting people with whom I speak in the course of my work feel that "peace at any price" and the ostrich approach will make everything alright . . . but the time is fast coming when a takeover from within can be made so easily because of this trust or ignorance or both, that it will afford too good a chance for the Communists to pass up."

And so it is now, that I find that under a "democratic" liberal government the United States resembles more an internationally controlled system, where the vocal minority rules and under the guise of "politically correct" slogans is selling us down the river, destroy the moral fiber, attack the churches and the faith in God, --just as the Communists did in the captive nations -- basic values this country was founded upon and stated in the Constitution. Communism in Hungary presented itself as a social-caring government, professed the principle of democratic centralism as well as the ideology of Godless Materialism. Think about it. What do we have here today?

So here is that thirty year old speech, more relevant today then at any other time in the history of the United States, on the eve of yet another election.
* * *
Santa Monica, October 23, 1966 California

IT COULD HAPPEN HERE.
by George Putnam

Thank you, Dr. András Pogány. It is with deep humility and gratification that I accept this great honor from the Hungarian Freedom Fighters.

Ten years ago, a prominent Hungarian Bishop went to radio Budapest and taking the microphone in his hands, appealed to the whole free world in these words:
"I ask you, in the name of Jesus Christ, to help us!"

Then, there was silence -- the horrible silence that told the world that Hungary's cry for freedom had been choked out by the bloody grip of Communism.

America should have hung her head in shame. The brave Hungarian people believed we would help -- that all they needed do was show their willingness to fight and we would spring to their aid. But we failed them in their hour of greatest need.

Thousands lay dead in the "Battle of Budapest." They fought our fight as well as their own -- the fight for lasting freedom.

The brave Hungarian people called for a black New Year's Eve in defiance of the Red Russians -- and in memory of the Hungarian dead. Hungarians turned out the lights early, and went to bed in silence that January1st, 1957. It was a period of national mourning, with food scarce, factories idle, production at a standstill. The coalmines, backbone of the Hungarian economy, worked at the barest minimum.

Fifty thousand Hungarians lay dead in makeshift graves. The stench of death was everywhere -- the terrible price paid by the Hungarian people in their battle for freedom.

But there where others -- thousands of them -- who fled the brutality of the Communists. We sent a cameraman to the scene to interview and talk with these brave Hungarian families who fled Communist suppression -- who reached out to us in America for a chance to live in peace.

My cameraman cabled from Munich:

"If you want to see real raw courage, look into the faces of these wonderful Hungarian people with whom I've been talking. Many of them have everything they own wrapped in a few handkerchiefs. All they ask is a chance to go to work and begin their lives all over again in a free land. Meet them. Greet them with love. They are a great people -- and they've been through hell."

And they came to us, from the cities, the farms, the rural communities -- they came by the thousands -- the old, the young, and those between -- all with one thing in common -- searching for a new home away from the brutality and suppression they had known under the Communists. A home of freedom and opportunity, with the wish that their young might grow up in a land that affords freedom of speech, freedom of worship, freedom from fear, and freedom from want.

Our American boys away from their own families and homes, demonstrated to those freedom-seeking Hungarians the true spirit and meaning of the American Christmas. They were served a Christmas dinner with all the trimmings in Munich, Germany.

And then, the President of the United States instituted "Operation Safe Haven" (the United States Airlift of Hungarian refugees.) Thousands upon thousands of Hungarian people were flown to the United States. And realizing the desperate plight of these brave Hungarian people, we rolled up our sleeves and pitched in to find homes and jobs for hundreds of Hungarian refugees and their families. Many of us here this evening helped give those brave Hungarian people the will and the wherewithal to go forward. And in so doing, we waged our own personal war against Communism -- and reaffirmed our faith in the American way.Time Magazine honored the dedicated men and women who rebelled against Communism in Hungary, by naming as Man of the Year, "The Hungarian Freedom Fighter". People whose valiant struggle served as a high point in the free world's battle against the scourge of Communism!

This reporter was proud to receive one thousand three hundred fifty two verified offers of employment in Southern California for these Hungarian patriots. These efforts brought a commendation from the President of the United States.

Those who escaped were the fortunate ones. It is those who remained behind who suffered the wrath of the Communists. Mass trials were conducted. And in those trials, 2,500 Freedom Fighters were sentenced to death. Untold thousands were doomed to exile, were sent to Siberian labor camps, were imprisoned and suffered other inhumanities -- with or without trial.

And those who went to their graves seemed to utter this warning:

"You, who are yet free, must behold the awful truth -- there is no compromise possible with Communism. Unless it is overcome and vanquished, it will also destroy you."

These honored dead gave their lives. I take them at their word!

But today, the Russian leaders shout for the entire world to hear that the United States and its people are cutthroats and murderers, accusing us of all manner of things, going back to the two atomic bombs dropped by us to end World war Two.
It was in 1959 that our Congress recognized the desire of millions of people, enslaved by Communism, to regain liberty and independence. And thus Congress enacted the "Captive Nations Resolution". Congress found that the imperialist policies of the Kremlin led to the subjugation of the national independence of eighteen European nations!

There were high-flown words in that Congressional Resolution!

"It is fitting for the United States to make clear to the peoples of those Captive Nations that we share their aspirations for the recovery of their freedom and independence. It is imperative that we act to proclaim "Captive Nations Week" because of the continuing need to direct attention to the light of the peoples under the heavy yoke of Communism."

Yes, high sounding words!

The world moves on rapidly for those who are free. But time drags slowly, heavily, with the oppressed. There always is a hue and cry from without when a nation is crushed by a bloody invader. But soon the protests give way to murmur, and international listlessness takes over, as man returns to his daily existence. And soon the freedom and the cause of freedom of the oppressed nation becomes a matter approaching shameful indifference.We shed tears for a moment, tears for the oppressed. But then we hurry off to the football game, or fiddle with the television set. We call it "relaxation". Yet all too often it is a tragic escape from reality.Tonight, I ask you to think of the people behind the Iron Curtain -- those who barely have enough to eat -- whose land and homes and possessions have been stolen from them in the name of Communism.Think of the unsmiling faces of the tragic people of the Captive Nations. The sad faces of those people, and these flags representing them, bear mute testimony to the engulfing hopelessness brought into their lives by the scourge of Communism.

Hear the voices of those enslaved people as they cry out to us tonight. Hear their anguished cries for help, America -- and for the freedom we take for granted. They know how fortunate we are, even if some of us do not. They know the pitfalls -- the dangers -- and they know it could happen here!Yes, it can happen in our beloved America, where the head of the Communist Party in the United States is allowed to parade up and down the land and across our college campuses, and loudly proclaim:"I dream of the hour when the last Congressman is strangled to death on the guts of the last preacher. And since the Christians seem to love to sing about blood, why not give them a little of it. Slit the throats of their children and drag them over the mourners' bench and the pulpit, and allow them to drown in their own blood. And then see whether they enjoy singing hymns." On one twelve day speaking tour, Gus Hall, the person who spoke those words, delivered 37 speeches, most of them on University campuses.

Yes, it can happen here, where Benjamin Davis, a Harvard graduate and top ranking Communist, convicted for conspiring to overthrow our government, is greeted by the Harvard Law School Dean as follows:

"I throughly accept you as an American," and goes on to tell 600 students present that "Benjamin Davis", the Communist, "must be respected for his conviction and his determination."

And yes, it can happen here, America -- if we continue to allow left wing speakers to tell our fifth and sixth grade students that the war in Vietnam is an "unjust war", and that the United States is guilty of aggression!

It was János Kádár who said:

"Everyone who is not against the Communists is with them."

And don't be confused as to the difference between Communism and Socialism.

The two are bedfellows. Winston Churchill called Socialism:

"The philosophy of failure and the gospel of envy."

Helen Wood Birnie, a Communist who served the F.B.I., and since has distinguished herself as a great American, has said:

"The difference between Socialism and Communism is a very simple one. It is the difference between seduction and rape."

The enemy of the free world, the enemy of America, is not the American Legion, or the Veterans of Foreign Wars, or the Sons or Daughters of the American Revolution, or the John Birch Society. The threat to us now is Communism!
Communism is not only a disease of poverty and chaos -- Communism is a disease of the mind. And anyone who calls the John Birch Society a greater threat to California and America than Communism suffers from a diseased mind.

One who escaped to the United States tells us: the same conditions exist in America today that preceded the downfall of his country. He says:

"Everybody took for granted, because we were a freedom-loving people, we would never lose freedom. We paid little attention to pro-Communists, organized and infiltrated into everything in our land . . . Too busy with business, professions, sports, movies, to realize the sad price for our neglect."

"One morning fate came upon us like a shot out of hell. We were helpless. Machine guns lined our streets. The government, army, schools, communications -- everything -- taken over by the Communists during the night, and while we slept."

Tonight, as the Communists so loudly proclaim that we are cutthroats and murderers, let us remind the Russian Communists that they conducted a genocide that took six t seven million lives -- that they engineered the systematic starvation of millions of Ukrainians -- that they uprooted the Catholic Church and destroyed the Synagogues -- that they are the enemies of the Christian or the Jew, or anyone who believes in God -- that they killed 50,000 Hungarians during the Hungarian revolt.

But it has not stopped. The Communists today are torturing, terrorizing, and killing those who stand in their way -- those who dare to raise a hand in defense of freedom and liberty.There is no difference between these crimes against humanity today in Vietnam, and those by the Nazis in World War Two. It is happening NOW.

Yet, there are those who say we must "live with, coexist with" Communism -- while our brothers remain in slavery.

Tonight, as I drove to this gathering, I heard a report on the radio concerning "improved conditions" in Hungary on this 10th Anniversary. But my friends, there is no political change in Eastern Europe, or elsewhere in the Communist world. And our brothers remain enslaved by Communism.

Yet, we are encouraged to increase our contacts with the Communists, our trade with them, and to extend long-term credit to Communist dominated nations -- while Communist bullets kill our men in Vietnam.Each of our leaders, in turn, has believed that he had some unique or peculiar talent with which to deal with the Communists. But each has failed!

So now it is time to tell the world we are willing to discuss outstanding issues with the Communists only after they have set our brothers free. And that we are only beginning with the battle for Vietnam -- that we will not rest until we have set all people and their nations free!

It is time this nation and its leaders begin to act for the very survival of America. It is time we cast aside criticism and act forcefully in solving our problems. If we continue to submit to "popularity polls" and live by "images", we will never be able to use our power effectively to back our diplomacy.The world still respects strength. We appear to lack the will to use it. Power can be a deterrent to Communist expansion. But the power must be real, and it must come from a position of strength and determination. The ancient Chinese had a phrase for it:

"Use power to curb power."

We have the power. All we need is the will to use it. We have the cause, and history will prove us right -- if only we will act! We are engaged in a real war that has got to be fought and won!Listen America, to the voices, living and dead, of those brave men and women of -- Albania -- Armenia -- Azerbaijan -- Bulgaria -- Cuba -- Cossackia -- Czechoslovakia -- East Germany -- Estonia -- Georgia -- Hungary -- Idel-Ural -- Latvia -- Lithuania -- Mainland China -- Mongolia -- North Korea -- North Vietnam -- Poland -- Rumania -- The Ukraine -- Tibet -- Turkistan -- White Ruthenia -- Yugoslavia -- and others.Yet those brave people, who have lost their freedom, know that the choice is between God and Godlessness -- freedom and slavery -- life or death.

Listen to their voices, America -- and you will act. They cry out to us!

Do we hear their voices tonight?

# end

Video: One sentence on tyranny / Egy mondat a zsarnokságról

Video: One sentence on tyranny / Egy mondat a zsarnokságról