Orbán szerint forradalom történt a szavazófülkékben

A Fidesz elnöke világsikerhez hasonlította a szövetség választási győzelmét. Feldolgozta: SzZ Forrás: MTI 2010.04.25. vasárnap 21:25 A csúcstámadás sikerült, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt a magyar parlamenti mandátumok 68 százalékát szerezte meg - jelentette be Orbán Viktor, a Fidesz-KDNP listavezetője vasárnap este. A Fidesz elnöke - akit "megnyertük, megnyertük" skandálással fogadtak a pártszövetség szimpatizánsai a Vörösmarty téren - világsikerhez hasonlította a szövetség választási győzelmét. Orbán Viktor kijelentette, vasárnaptól Magyarország politikai és gazdasági rendszerét nemzeti együttműködés rendszerének hívják, "és ezzel a rendszerrel Magyarországot közösen újra fogjuk építeni, és erőssé fogjuk tenni". Szavait hangos üdvrivalgás fogadta. Szerinte ez egy olyan rendszer lesz, "amelyben egymást fogjuk segíteni, és egymást fogjuk bíztatni, hogy merjünk nagy célokat kitűzni, és azokért közösen dolgozni". Ebben az új rendszerben az oligarchák régi szabályai érvényüket vesztik - hangsúlyozta. Mától Magyarországon a magyar emberek érdeke az első, mától Magyarországon a nemzeti együttműködés lesz mindennek a mércéje - húzta alá. Mint fogalmazott, a nemzeti együttműködés rendszere mindenki számára lehetőség, és mindenki felé elvárás, aki Magyarországon él, dolgozik és vállalkozik, "és természetesen a nemzeti együttműködés teljes jogú részesei a határon túl élő magyarok is". Ez a rendszer - folytatta - új szabályok szerint működik majd, olyanok szerint, amelyeket az emberek már régóta várnak, követelnek. Orbán Viktor azt mondta, a kormány irányításával az állam feladata lesz a szabályok jogszabályba öntése, betartása, betartatása. "A magáncélokat szolgáló politika napjai ma leáldoztak, és nem fogjuk hagyni, hogy még egyszer visszatérjenek" - hangsúlyozta. A Fidesz elnöke hozzátette, a nemzeti együttműködés rendszerében a győztesnek nem igaza van, hanem feladata. Sikernek csak az számít, ami az egész közösség számára siker - jegyezte meg. Beszéde elején - szavait többször is üdvrivalgás és "ria, ria, Hungária", "megnyertük, megnyertük" felkiáltások szakítottak meg - bejelentette, a "vasárnapi oxigénpalack nélküli csúcstámadás" sikerült, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt a magyar parlamenti mandátumok 68 százalékát szerezte meg. Magyarország megerősítette a demokrácia melletti elkötelezettségét, helyét Európában és az Európai Unióban - fejtette ki a több ezer szimpatizáns előtt, köszönetet mondva minden magyar embernek, de különösen azoknak, akik nyolc éven keresztül kitartottak a Fidesz, a KDNP és a polgári körök mozgalma mellett. A csúcsra ugyan Magyarország ért fel - folytatta - minden egyes polgárával együtt, de a nyolc éven keresztül kitartók mentek elöl, ők vitték, és ők tűzték ki vasárnap a csúcsra zászlót. Véleménye szerint nem egyszerűen arról van szó, hogy Magyarországon megtörtént a hatodik szabad választás, hanem sokkal nagyobb dolog történt: vasárnap "forradalom történt a szavazófülkékben". Szerinte a magyarok bebizonyították, hogy van értelme a hinni a demokráciában. "Demokratikus keretek között olyan nagy horderejű változást tudunk véghezvinni, amelyet régen csak a forradalmak nyújthattak egy országnak" - mondta, hozzátéve: vasárnap Magyarországon beteljesedett egy történelmi tanulság, húsz év tanulsága, a rendszerváltás nagy tanulsága, amely úgy hangzik, rendszert váltani nem lehet, rendszert csak megbuktatni, megdönteni lehet. "Megdönteni és újat alapítani helyette, és ma ez történt" - fogalmazott Orbán Viktor. Kijelentette, a magyarok megbuktatták a hatalommal visszaélő oligarchák rendszerét, és helyette új rendszert alapítottak; ez pedig a nemzeti együttműködés rendszere. "Két hete elkezdtünk egy mondatot, és ma felkiáltójelet tettünk végére. Ma újra mertünk nagyok lenni, átléptük a saját árnyékunkat" - közölte. Zárásként azt mondta: szerényen és alázattal azt üzenik Magyarország polgárainak, hogy megértették és diadalra vitték a magyarok történelmi álmát. "Győzedelmeskedjék a te akaratod" - fogalmazott. Orbán Viktor a "hajrá Magyarország, hajrá magyarok!" fordulattal zárta beszédét, majd a jelen lévők elénekelték a Himnuszt és a székely himnuszt. 

Evangélikus Hírlevél

---

II. évfolyam, 36. szám

2007. augusztus 30.

A Magyarországi Evangélikus Egyház Hírlevele

Felelős kiadó:

Hafenscher Károly szóvivő, orsz. irodaigazgató

Felelős szerkesztő: Kőháti Dóra hírfelelős

hirszolgalat@evangelikus.hu

Magyarországi Evangélikus Egyház

Elnöksége és Püspöki Tanácsa

Nyilatkozat

A Magyarországi Evangélikus Egyház elnökségét és püspökeit meglepte, hogy a Magyar Köztársaság Kormánya politikai nyilatkozat közzétételére kérte fel a történelmi keresztény egyházak vezetőit. Az európai gyakorlatban legalábbis szokatlan, hogy a végrehajtó hatalom képviselői az autonóm egyházakat bármire is ily módon felszólítanák. Ugyanakkor örülünk, hogy a Kormány felismerte: helyes, ha az egyházak nem csak a templomok falai között szólnak, hanem hallatják szavukat politikai, közéleti kérdésekben is. Noha a Magyar Gárdával, a szervezet megalakulásakor tapasztalt evangélikus lelkészi részvétellel kapcsolatban már többször, határozottan kifejtettük álláspontunkat, a helyzet mindenki számára megnyugtató tisztázása és a társadalmi béke mielőbbi megvalósulása érdekében, valamint a Kormány egyik államtitkárával történtek miatt szükségesnek tartjuk az alábbiak közzétételét:

Aggódunk a kicsi, de hangos radikális csoportok megjelenése miatt, elutasítunk minden olyan jelképet, viseletet, szóhasználatot, ráutaló magatartást, mely akár a legkisebb mértékben is a nemzeti szocialista és hungarista mozgalmak nemtelen hagyományaira utal. Elítélünk minden olyan megnyilvánulást, mely bárkit emberi méltóságában, bármiféle identitásában sért.

Nem relativálva a fentieket, felelőtlennek tartjuk ugyanakkor azt a gyakorlatot, mely politikai szándékoktól vezérelve marginális jelenségeket túldimenzionál, rávetít nagyobb, széles körű legitimációval rendelkező szervezetekre, csoportokra.

Nem lehet elhallgatni a Kormány felelősségét a jelenlegi helyzet kialakulásában. Az elmúlt egy évben hazánkban aggasztóvá vált az általános békétlenség, elkeseredés, kis, radikális csoportok megnyilvánulásainak megszaporodása. Az alkotmányos rend, a törvények betűjének és szellemének megtartása alól ugyan semmi sem mentesít, ám meggyőződésünk, hogy közállapotaink romlásában, a társadalom szűk rétegének radikalizálódásában döntő szerepe volt a 2006 késő nyarán, őszén történteknek. Az augusztus 20-i természeti katasztrófa során és azt követően tapasztalható kormányzati felelőtlenség, a szeptemberben nyilvánosságra került kormányfői beszéd, melyben a hazugság, mint a politikai verseny eszköze legitimáltatott, majd az október 23-án tapasztalt indokolatlan, demokratikus jogállamban megengedhetetlen rendőri brutalitás jelentősen növelte azt az amúgy is meglévő társadalmi feszültséget, mely az elmúlt évek rossz gazdaságpolitikai döntései nyomán kialakult. Meggyőződésünk, hogy a fentiekkel kapcsolatos kormányzati bocsánatkérés, a felelősök megnevezése elkerülhetővé tette volna az azóta tapasztalható radikális megnyilvánulások jó részét.

Felkérjük a Kormányt, hogy ne csak politikai nyilatkozatokban, hanem a mindennapi gyakorlatban is tegyen meg mindent polgárai védelméért, a közbiztonság és közrend, valamint az alapvető szociális és egészségügyi ellátás biztosításáért, a lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlatban is tapasztalható megvalósulásáért.

Mivel az elmúlt napokban számos félreértésen alapuló nyilatkozat látott napvilágot az egyház, mint intézmény és egyes lelkészeinek kapcsolatáról, végezetül szükségesnek tartjuk leszögezni: a Magyarországi Evangélikus Egyház törvényei lehetővé teszik lelkészei számára a politikai közéletben való részvételt, mind a jobb, mind a baloldalon. E lehetőséggel több lelkészünk is él.

Az egyházvezetés közéleti állásfoglalásai csupán orientálják, de nem kötelezik a lelkészeket.

Prőhle Gergely, országos felügyelő; Ittzés János, elnök-püspök; Fabiny Tamás, püspök; Gáncs Péter, püspök

End#

Csoóri Sándor: Gondolkodom, tehát vagyok?

Csoóri Sándor: Vélemény 2007. augusztus 18.

Gondolkodom, tehát vagyok – jelenti ki józan mámorral Descartes francia filozófus a tizenhetedik század közepe táján. Akárhányszor hallom vagy olvasom ezt a világos, büszke kijelentést, szinte mindig kedvem támad csettinteni egyet az ujjaimmal: ez igen! Ez méltó hozzánk! A világ egyik megtartó oszlopa lehetne ez a mondat. Márványból van és fényből. A régi görögök bármelyik istene vagy vagány titánja lazán nekivethetné a hátát még földrengés közben is. Azt bizonyították sokan, hogy ezzel a mondattal kezdődött el az európai fölvilágosodás. Természetesen nem a kijelentés másnapján, hanem legalább egy évszázaddal később. Maga a késlekedés is a gondolat súlyát érzékelteti, hiszen a reneszánsz hullámai könnyedén partra sodorhatták volna ezt a földi fölismerést, de a vallási megújulások és a vallásháborúk örvénylései sokáig ide-oda hányták, vetették. Megszületése pillanatától kezdve az emberiség alaptörvényei közé sorolódott be ez a descartes-i fölfedezés. Kiindulási pont volt és az események lezajlását kísérő végszó. Alig akadt filozófus, aki ne botlott volna bele. De a huszadik századra, mint annyi mindennek, ennek is megváltozott a hitelessége. Olyannyira, hogy elkezdtek vele „játszadozni”. Sartre például így igazította magához: Írok, tehát vagyok! Másvalaki a gondolat értelmi nemessége mellé az ember érzelmi és erkölcsi értékeit is hozzákötötte, mondván, hogy: Gondolkodom, tehát szabad vagyok! És jöttek utána sorban a gondolat eredetiségétől megfosztott változatok: gondolkodom, tehát elveszett vagyok. Gondolkodom, tehát szabad rab vagyok, ahogy Nagy Gáspár írta. Gondolkodom, tehát képtelen vagyok ítélkezni. És így tovább, és így tovább… Nem itt volna az ideje annak, hogy egy új, egy Descartes-hoz méltó, életképes mondatot valaki kitaláljon? Kitaláljon? Épp most, amikor már alig vagyunk fogékonyak valamire? Túlteng körülöttünk minden: a politika, a tehetetlenség, az emberi mohóság, a hírek, a katasztrófák, ami azt jelenti, hogy semmi sem úgy igaz, ahogy igaznak látszik. Nézzük a televíziókat, rengeteg szemet látunk, de tekintetet szinte soha. Hogyan értsünk meg így bármit is? Nem kívánom vissza a Kádár-rendszert, de minden fakósága és kisszerűsége ellenére is volt benne valamiféle rend, rendszer, amely formát adott az eseményeknek. Tudtuk, hogy ma van hétfő; tudtuk, hogy hol van a vízcsap; hol vannak az elszórt borotvapengék, tilalomfák; s ki néz utánunk, ha belépünk a Belvárosi kávéházba. A rendszerváltás óta egyre kevesebbet tudunk. Legelőször a múltunkat kellett volna megértenünk, hogy megértés közben elszakadhassunk tőle, de miután ez a múlt nem válhatott történelemmé, hanem csak szétesett, különféle jelmezekben itt él továbbra is köztünk. Árnyékok és eleven testek alakjában végzetes játékokat játszik velünk. S olyan hihető erővel, mint amilyen átélhető a cirkuszban a kettéfűrészelt nő „rémületes” jelenete. Idézzünk föl a gonosz játékokból egyet. A legláthatóbbat. Harminc-negyven évvel ezelőtt a globalizmust megszülő, másodvirágzású kapitalizmus még mindig a szocializmus ellenfelének számított. Kizsákmányoló, bűnös rendszernek. Még érvényes volt a régi jelszó is: Világ proletárjai, egyesüljetek! De a rendszerváltás kényszerében megtörtént a csoda. Az eladdig magát kommunistának valló, fürge élcsapat beleszeretett a fölvirágzó második kapitalizmusba, és mihelyt elérkezett a rendszerváltás megszervezetlen ideje, az egykori kommunisták lettek a társadalom legügyesebb magánosítói. Gazdasági hiénákká váltak. Bőven akadtak jobboldali társaik is, akik lecsukott szemmel lépegettek el mellettük. Bizonyos idő után ők egymásra ismertek, mi pedig még most se ismerünk magunkra. Egyáltalán nem csodálkoznék azon, ha egyszer csak azt hallanám ordítozni egy nagygyűlésen, hogy: Világ kapitalistái, egyesüljetek, és szabaduljatok meg a munkásaitoktól! Nem tudom, hányadszor olvasom újra Németh László Második szárszói beszédét, írásműként is mindig magával ragad. Hasonló vallomásos tanulmányt csak néhányan írtak a magyar irodalomban. A legelsőt, a Török áfiumot, Zrínyi írta; a huszadik században csak Ady írt két-három hozzáfoghatót, például A magyar Pimodánt s a Petőfi nem alkuszikot; Babits írt egyet: A magyar jellemről, és írt természetesen Kosztolányi, Illyés, Cs. Szabó, Hamvas Béla egyet-egyet. Németh László szárszói beszédében együtt van minden, ami történelmünket és irodalmunkat értelmezi, együtt a magyar balsors száz és száz zökkenése, szívdobbanása, a kisujjak árvasága és az egész testé, benne a filozófiát pótló magyar ideológiáé, a személyes sorsvállalás példát kereső és mutató nagysága; egyszóval minden, ami a szomszéd népekkel együtt megérintett minket, Közép-Európa országait. Az írás lényege: a jövő faggatása. Két évvel a háború előtt olyan határozottan lép át előttünk az ismeretlen időbe, mintha Isten állna a háta mögött, és szóról szóra súgná, hogyan kell viselkednünk az apokaliptikus időkben, s utánuk is. Amikor helyére teszem újra a könyvet, szégyenemben félreüt egyet a szívem: mi bárcsak a közelmúltunkat látnánk olyan tisztán, mint ahogy Németh László látta a jövőt. Sok szó esik manapság az adókról. Ilyen adó, olyan adó, nemsokára bevezetik majd a lélegzetadót is. Lassan vissza kell másznunk a fára, hogy meg tudjunk élni. Ezt a váratlan és képtelen fordulatot nem szürrealista jóslatként mondom, hanem tapasztalatból. Pontosabban: egy valóságos történetre alapozva. Szülőfalumban, Zámolyon is, mint bármelyik másik faluban, ha fölgyulladt egy ház, ha fölgyulladt egy kazal, mindenki rohant tüzet oltani. Rohant a falu alsó végéről a felsőre is. De az első háború után jöttek a korszerűbb idők. Központi rendelkezés érkezett Zámolyra is, hogy föl kell állítani az önkéntes tűzoltóságot. A falu jegyzője, a bíró és az elöljáróság védőszárnyai alatt, közli a falumbéliekkel, hogy az önkéntestűzoltó-egyesület fölállítása azzal jár, hogy pótadót kell fizetni minden ház és minden telek után. Pótadót? – kiált föl valaki a tömegből. – Ez, kérem, újabb népnyúzás! Így nem kell nekünk tűzoltóság! Eloltjuk mi ingyen is a tüzet, csak legyen! Vannak nacionalista magyarok? Persze hogy vannak. Mint ahogyan vannak nacionalista franciák, szlovákok, törökök, oroszok, zsidók, arabok, kínaiak. De végre érdemes volna megvizsgálni, hogy míg a magyarok nacionalizmusa kétségbeejtő, tehetetlen, többnyire szóbeli nacionalizmus, a többieké viszont tevékeny. Sőt pusztító! Gondoljunk csak az erdélyi, a felvidéki, a délvidéki, a kárpátaljai magyarok megroppantására. Aki csak egy kicsit is tájékozott az 1848 előtti és az 1867 utáni magyar nacionalizmus veszedelmeiről, meglepődve állapíthatja meg például azt, hogy a magyar fennhatóság alatt élő románok soha olyan gyorsan nem gyarapodtak anyagilag és lélekszámban sem, mint a kiegyezés után. Elkezdték fölvásárolni Erdélyt, miközben másfél millió ember kitántorgott Amerikába. Mivel az elmenekültek helyére új betelepülők érkezhettek, nemigen beszélhetünk eredményes idegengyűlöletről. Ilyen állapotok között születik meg a kétségbeesett nacionalizmus. A sűrűn emlegetett nacionalizmus vádja nálunk leginkább azt jelenti, hogy ne legyen semmi a magyaroké. Sőt magyarok se legyenek. A mindennapos szemfényvesztés korában élünk. A televíziók előtt üldögélve testközelben tisztán láthatjuk azt is, ami igen távoli. A Mississippi épp olyan messzire van tőlünk, mint a Magas-Tátra csúcsai vagy a kolozsvári Mátyás-szobor. És tudjuk, hogy ez nem igaz. A szem mégis helybenhagyja. A saját szemünk hazudik nekünk egy életen át? Igen, az! Lehet ennek jó vége? Az írástudók árulása még nem is olyan régen megbocsáthatatlan bűn volt. Júdás szinte csak néhány lépéssel járt előrébb, mint a közösségüket, a hazájukat, a nyelvüket, a történelmüket elhagyó írók és költők. Mára ez az árulás az esztétika belügye lett. Az ország történelméhez eddig mindig hozzátartozott a nemzet irodalma is. Bánk bán gondja és Tiborcé; a fehéregyházi mezőn elesett Petőfié, aztán Adyé, Babitsé, József Attiláé, Ilylyésé, Németh Lászlóé. Hozzátartozik ma is! A politika engem is fölpofozott néha – ezért politizálok. És ezért politizál velem minden pályatársam, akivel ilyesmi megtörtént. Aki megúszta ezt, arra is odafigyelek, de arra úgy tekintek, mint egy kóválygó regényalakra. Szeretném fölhívni a nagyralátó politikusok figyelmét arra, hogy a világméretű globalizmus előbb a szellem embereit taszítja el arrébb a helyükről, de utánuk rögtön a politikusok következnek. Hallom előre a mostani Heti Hetes utódait, micsoda kéjes örömmel harapdálnak majd beléjük. Mi az igazságosság? – kérdezi tőlem egy fiatal író. Komolyan kérdi, mintha egy kiflire való pénzt kérne tőlem, mert csak tegnap reggelizett utoljára. Az igazságosság? – kérdezem én is magamtól tétován. Talán csak egy napsütötte szó, amelyet ritkán használunk. Amíg nem erősödik meg lelkében egy közösség, addig az igazságosság csak öröklött fogalom, amellyel nem tudunk mit kezdeni. A politika mindig beleszólt az irodalom életébe. Viszonzásul miért ne szólhatna bele az irodalom is a politikáéba, természetesen a maga módján? Már csak azért is ez lenne a helyes, mert az irodalom sose kész világfelfogással szokott előállni, hanem olyanokkal, mint Hamlet: lenni, vagy nem lenni? Záradékul még csak annyit: ha nem lesznek nagy életet faggató írók és költők Magyarországon is, elszürkül a nyelv. Pedig a nyelv elszürkülésétől meghanyatlik a gondolkodás. Sőt, ha nem lesznek új költők, akik emlékeztetnek a régiekre, a régiek másodszor is meghalnak, de most már véglegesen.

Tanka László: Kész A lyukas zászló

Kovács Klaudia és csapata értékes dokumentumfilmet készített ’56-ról

* * *

Jómagam alig két esztendős voltam 1956-ban, így személyes benyomásom nem lehetett a forradalomról, sőt évtizedeken át nem is hallhattam róla. Később aztán annál nagyobb érdeklődéssel fordultam történelmünk e jeles eseménye felé, s amit és akit csak elérhettem ez ügyben, meghallgattam, elolvastam, megnéztem - és próbáltam összerakni magamnak, mi és hogyan történhetett valójában ? Nos, a sok-sok forrás közül, az egyik legfontosabb élményt nyújtotta számomra Kovács Klaudia filmjének megtekintése.

Tudom, hogy ő sem élte át ezt az időszakot, de őt is hajtotta az igazságkeresés vágya, ezért már az ötlet kezdetétől különös figyelemmel kísértem, hogyan sikerül majd megvalósítania nagyszabású tervét? Tudom, hogy milyen kitartóan járta a világot projekt-ötletével, gyűjtötte a személyes ismereteket, rakta össze a film tartalmi és formai vázait, kereste a személyes résztvevőket, a kulcsszereplőket, azokat, akik „filmszerűen” el is tudják élményeiket mondani. Talán négy-öt éven keresztül is érlelte ötletét, hogy méltóképpen el tudja készíteni az ’56-os magyar forradalom és szabadságharc emigrációs ifjú nemzedékének szemszögéből ezt a filmet. És nem utolsó sorban, összetoborozta a neves alkotói gárdát, akik megtisztelték közreműködésükkel Kovács Klaudia elképzelését, s művészi tudásukkal hozzájárultak a megvalósításhoz.

Mindez azonban még mindig kevés lett volna ahhoz, hogy a mai média-világban megszülethessen egy filmötlet. Sok pénzre is szükség volt /van/. Ő nem restellt kérni, adományozó rendezvényeket szervezni szerte a világban, mert tisztában volt azzal, ha nem sikerül megteremtenie a kellő anyagi hátteret elképzeléseihez, akkor minden csak álom marad.

Sokan nem is hittek abban, hogy ennek a fiatal lánynak sikerül megcsinálnia az 56-os témakör egyik legjelentősebb dokumentumfilmjét. De ő lankadatlan szervezési munkával éveken át dolgozott a film tartalmi, formai, személyi és a finanszírozási feltételeinek megteremtésén: mintegy kétezer ember működött közre valamilyen formában, akár személyesen, akár anyagi, szellemi támogatásával a film létrejöttében!

Tehát sikerült. Kész a film.

Szerencsém volt ez év május elején Hollywoodban, szinte az elsők között megnézni A lyukas zászló című filmet, s megvallom őszintén, lenyűgözött. Már a kezdő képsorok, a zenei aláfestés, a szereplők történeteinek pergő ritmusa magával ragadott - s nem is engedett el a film végéig.

Érdekesebbnél érdekesebb interjúk füzére beszéli el a történéseket és rengeteg eredeti, ritkán vagy alig látható filmrészletek illusztrálják a mondandókat. Az 56-os események szereplői a legszélesebb körben megszólalnak, az utcai harcosoktól, diákoktól kezdve a diplomáciai szervezetek képviselőin át a történészekig és a nemzetközi közéletet meghatározó személyiségekig mindenki elmondja a maga történetét.

Nem a történelemkönyvet mondják föl, hanem a személyes élményeiket, vagy véleményüket s olyan mély átéléssel, mintha nemrég történt volna minden. Tudom, hogy némelyik interjúnak a négy-öt órás „alapanyagából” került be az a néhány perc…

A film szinte minden mai modern szakmai fogást alkalmaz. Most, amikor a televízió és a számítógép tölti ki az emberek életét, iszonyatos információs dömping áramlik ránk mindenhonnan, nagyon fontos a szelekció. Ahhoz, tehát, hogy az emberek két órát eltöltsenek egy dokumentumfilmmel, bizony nagyon érdekesre kell csinálni. Kovács Klaudia és csapata, Kovács Lászlóval, Zsigmond Vilmossal, George Adams-szel, Hules Endrével, Honti Zoltánnal –és másokkal együtt nagyon érdekesre csinálta ezt a filmet! Már-már mintegy egy játékfilmben, úgy várjuk a következő képsorokat, a sztorikat, szurkolunk a hősöknek, a szereplőknek, s olykor velük könnyezünk. Merthogy a száműzöttek által a személyes tragédiák sora is felelevenítődik előttünk, s ezen az érzelmi szálon keresztül még közelebb jutunk ’56 valóságához.

Kiknek szól ez a film? Az emigrációnak? Az otthonmaradottaknak? Az ifjúságnak? Az idősebb nemzedéknek?

Azt hiszem, mindenkinek.

Mindenkinek, akinek egy kicsit is fontos, hogy közelmúltunk világtörténelmi jelentőségű eseményét, hátterét és szereplőit megismerjék. És ne csak megismerjék, hanem egy kis erőt is merítsenek belőle. S tudjanak arról, hogy valamikor, valakik, talán diákok, fiatal munkások, egyszerű emberek megmutatták a világnak, hogy ez a kis nép, itt a Kárpát-medencében szabadon akar élni. Bármi áron is.

És a mindenkori hatalom által, gyakran igény szerint manipulált, hézagos történelmi ismereteink „zászlós lyukjait” ez a film, képletesen szólva befoltozta - noha korántsem teljes még ennek a történelmi hiányosságnak a pótlása. Még sok Kovács Klaudiára és sok hasonló filmre, műre van szükség ahhoz, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc elfoglalja méltó helyét a magyar és a világtörténelemben.

Dr. Tanka László a Panorama - Világ Magazin alapító-főszerkesztője

Http://WWW.pano-rama.Hu/

*

Előd László sajtó tájékoztatója a filmről:

Press release by Leslie Eloed about the film:

Http://Arpad.Com/TFLZ.Pdf

Http://Arpad.Com/TFLZ.Doc

Http://Arpad.Com/TFLZ.Htm

A JUSTITIA BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE-(17.)

Horn Gyula 75. születésnapján

I.

Horn Gyula 75. születésnapján,- a krónikusan és primitíven hazug, valamint az ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk leverésében aktív szerepet játszó (a kádári megtorlást önként segítő) alkoholistát ünnepelte a tudatlanok és az elfogultak népes hazai és külföldi csoportja.

A baloldali médiák kórusban harsogták Horn példátlan érdemeit, a Népszabadság és a Népszava egy-egy teljes oldalt szentelt a pufajkás köszöntésére, kapcsolódva a hazugok táborához.

Horn legfőbb érdemének tartották,- a nyugati határunk megnyitását az egykori NDK-s polgárok előtt, semmibe véve azt a tényt, hogy Horn csak „felsőbb” utasításra cselekedett, és a határsorompó felemelésében annyi szerepe volt, mint az áruházi portásoknak a bejárati ajtók kinyitásában.

II.

Horn Gyula kioktatta hallgatóságát, hogy ha nem lett volna pufajkás, akkor sokan nem lennének köztünk (az élők sorában), mert ő és elvtársai segítettek ’56-ban rendet teremteni Budapesten és az ország többi részében.

Az kimaradt Horn „értékeléséből”, hogy még többen viszont (bizonyítottan), azért nincsenek köztünk, mert a Horn-féle pufajkások vagy likvidálták őket, vagy átadták Kádár bíróságának, ahol „szériában” osztogatták a halálos ítéleteket!

III.

Lendvai Ildikó „fiatalkori botlásának” nevezte Horn pufajkás múltját, meghazudtolva az ünnepeltet, aki ma is büszke a hajdani karhatalmista múltjára és soha nem tartotta botlásnak.

Lendvai önfeledt mámorában nem figyelte Horn nyilatkozatát, és azt sem dolgozta fel a „memória-egysége”, hogy Horn még ma is (hajlott kora ellenére) pontosan ugyan úgy gondolkozik, mint anno dacumál. Vagyis: ebben az értelemben semmit sem változott…

Ha Lendvai hallgatott volna, akkor nem növelte volna elszólásainak eddig is tekintélyes mennyiségét.

IV.

Jó lenne tudni, hogy ha Horn megkapta volna az egyik legmagasabb állami kitüntetést „kimagasló” érdemei elismeréséért, akkor a „Munkás-Paraszt Hatalomért) c. plecsnijét vajon visszaszolgáltatta volna az egykori adományozóknak, vagy a két (egymással nem kompatibilis) csillogó érme együtt tündökölne háromszintes, úszómedencés, szaunás luxuslakásának vörös sarkában?

V.

Gorbacsov szerint: „nem lehetett megúszni ’56-ot a szovjet beavatkozás nélkül”. Az ex főtitkár fatális tévedésben van! A beavatkozás még a szovjet (sztalini) alkotmány, és a Varsói Szerződés Szervezete szerint is jogtalan volt! Ez igazolható azzal is, hogy Jelcin elnök 1992-ben nyilvánosan megkövette a magyar népet az 1956-os agressziójuk miatt.

Sajnálatos, hogy Gorbacsov nem szabadult meg felesleges kilóitól és a vörös vírus ideológiai hatásától…

VI.

Gyurcsány szerint: ”nem volt még a magyaroknak olyan kormánya, amely annyit tett volna, mint a jelenlegi kabinet”…

A betegesen hazudozó, csalással hatalomra jutott kormányfő ez egyszer igazat mondott! Kormánya megnégyszerezte az adóssághalmazunkat, tönkretette az egészségügyet, az oktatást, a MÁV-ot, új adónemek halmazát izzadta ki, államtitkárok és szóvivők „gyártásával” foglalkozott, új kormánynegyed kialakítását vette tervbe, megemelte a rendőrség létszámát, „korszerűsítette” technikai eszközeiket és brutális módon szétverette a budapesti ünnepi felvonulókat.

Hasonló tett(sorozat) az előző kormányok össztevékenységébe sem férne bele, és olyan takarékossági intézkedés sem, amely keretében 40 milliós páncélozott személykocsi rendelhető a kormányfő testi épségének biztosítására, holott a tojások ellen elegendő fekete esernyők „bevetése”, de megtenné egy páncélozatlan felújított Trabant is.

VII.

Horváth Ágnes miniszter-asszony szíves figyelmébe ajánlom, hogy eddigi „áldásos” munkájának szenvedő alanyaként, nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket használtam vele szemben, tanúk jelenlétében.

Arról volt szó, hogy fogorvosi kezelésre szorultam, de az egyik kórház szakrendelőjének vezetőjének tájékoztatása szerint, hetek óta nem kap érzéstelenítőt, fogtömő anyagot, valamint egyéb, a fogkezeléshez szükséges kellékeket sem. A gumikesztyűt is csak a jobb kezére húzta fel (vizsgálat céljából), mert azzal is spórolnia kell.

Célszerű lenne - helyi érzéstelenítés céljából -, kalapácsot vagy kőbaltát kiutalni a fogorvosoknak, fogtömő-anyagként pedig (átmenetileg) az ablak gitt is megtenné, a vizit díjból talán erre még futná…

Prof. Dr. Bokor Imre

#end

TORN FROM THE FLAG comment by: Anna Lynn Reeves

After seeing the film, these are the initial words that came to my mind: FAIR, BALANCED AND EXTREMELY PROFESSIONALLY DONE!

It is very hard not to be biased about this subject matter especially when almost all involved making this film are or were affected by that era. I am not just referring to the Freedom Fighters in 1956; I am also talking about those who were raised under Communism. One might think that this film could present an excellent opportunity for venting, for hatred and everything that comes with that point of view; however, the film avoids it. It shows both sides and gives a great historical recap of events before, during, and after 1956. The film would stand in history and could be shown to future generations, as it is without bias or distortion about what happened. For that, the filmmakers should be proud of themselves.

The film’s style may give you the feel of a History Channel program. I think that might be the case because of the outstanding production value and excellent professional work that we see on those TV programs. Today’s documentary style is predominantly personal stories, sometimes shot with a skeleton crew and shaky camera. Because this film’s professional look, one might think of television. Make no mistake, this is a feature documentary that would stand in competition with others in film festivals and would have a great chance to rise above them.

The technical aspect: I would pay attention to the fantastic sound editing! Also, the cinematographer’s choice of showing the participants’ faces in shadow is actually a fantastic choice. It makes it look interesting, because we listen to their voice more so than watching the face that tells us the story or comments. The use of music is almost an extra character in the film; the choices are superb.

Overall, I liked the film. As a Hungarian, I imagine it likely speaks to me more than it might to a non- Hungarian. However, non-Hungarian can use these historical events as a comparison to current events. The documentary films we see nowadays, such as Michael Moore’s Roger and Me or Morgan Spurlock’s Super Size Me, started a trend: take on gigantic corporations and fight them like Don Quixote. This film shows and states that this small country, Hungary, was able to fight a giant like the Soviet Union…and fought it by itself, without any help. If the audience takes away from this film nothing else but this message of courage, it is worthwhile.

Anna Lynn Reeves

Los Angeles, CA June 12, 2007

Előd László sajtó tájékoztatója a filmről:

Press release by Leslie Eloed about the film:

Http://Arpad.Com/TFLZ.Pdf

Http://Arpad.Com/TFLZ.Doc

Http://Arpad.Com/TFLZ.Htm

A volt pufajkás...

Horn: A jó nénikéjét!

Egyre több részlet derül ki a volt pufajkás miniszterelnök beszédéből
2007. július 7. 10:51

MNO
Elismerte Horn Gyula volt karhatalmista miniszterelnök, hogy éjszakánként álmodozott arról a kitüntetésről, amelyet Sólyom László végül megtagadott tőle. Horn faragatlanul bírálta az államfőt. Hasonló keresetlenséggel támadta az ellenzéket, ám az nem derült ki pontosan, kinek is szánta a durva szavakat. Beszédének vége követhetetlenné vált, majd Gyurcsány Ferenc – akinek szintén odaszólt – elvezette a mikrofontól.

„A jó nénikéjét" – ezekkel a szavakkal utalt Horn Gyula születésnapi beszédében arra, hogy Sólyom László köztársasági elnök megtagadta tőle az állami kitüntetést. A kinevezés, azaz kitüntetés (az elszólást nagy nevetés fogadja, Gyurcsányé kissé kényszeredett), illetve annak elmaradása fáj neki, volt olyan éjszaka, amikor róla álmodott – mondta a volt miniszterelnök, aki 1956-ban karhatalmista volt. Sólyom éppen azért utasította el kitüntetését, mert Horn fegyveresen vett részt az 1956-os forradalom leverésében és az azt követő megtorlásokban. A volt miniszterelnök a budai várban, a Nemzeti Galériában rendezett ünnepségen azt mondta: az országnak dolgai, feladatai, kihívásai vannak, azokat kell megoldani, nem azt, hogy „az a jóember mit szövegel". Az nem derült ki, hogy itt konkrétan kire gondol, Horn nevek említése nélkül az ellenzéket is bírálta. Kétszínű alakoknak tartja őket, főleg azokat, akikből a párt csinált embert. Majd kijavította magát: nem is embert, mert azt nem sikerült. Horn Gyula azt mondta: ezek a renegátok azoknak az életútját kérdőjelezik meg, akik nem forgattak köpönyeget, akik a rendszerváltáson átívelően megmaradtak baloldaliaknak". Gyurcsány tessékelte el a mikrofontól Horn Gyula arra kérte Gyurcsány Ferencet, hogy beszéljenek az ország dolgairól, mert „nagyon komolyan kell módosítani mindent, ami eddig történt". A beszámolók szerint Horn beszédének vége egyre követhetetlenebbé vált, megjegyezte még, hogy utálja a kaméleonokat, pláne azokat, akikből a pénz csinált embert, öklükkel fenyegetőznek, miközben két szalmaszálat nem tettek keresztbe. Végül Gyurcsány Ferenc szakította meg a volt kormányfő beszédét: odalépett a mikrofonhoz és „Isten áldja Horn Gyulát" felszólításával lekísérte a színpadról. De Horn még előtte odavetette neki: „nem szenvedsz a szerénység betegségétől". A születésnapon ott volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának utolsó főtitkára, Mihail Gorbacsov és Hans-Dietrich Genscher, aki 1974 és 1992 között a német liberális párt színeiben német külügyminiszter volt. A volt hitlerjugend, aki 1945-ben még a náci pártba is belépett (nem tudni, hogy önként vagy kényszerből), azt mondta Hornról: büszke lehet az ország nagy fiára. Ott volt mindenki, aki számít a baloldalról. Medgyessy Péter és Juszt László egy autóval érkezett, Gyurcsány Ferenc Klára asszony oldalán, és eljött a nagy rivális Kovács László, de ott volt Nyers Rezső, a párt első elnöke is, akit éppen Horn fúrt ki az MSZP elnöki székéből. De el volt ragadtatva az eseménytől Sass József humorista is. Az ünnepségre több mint háromszázan kaptak meghívást. Köztük az egykori Horn-kormány összes tagja, a jelenlegi szocialista parlamenti frakció, közéleti személyiségek és művészek. Az est háziasszonya Szily Nóra volt, Koncz Gábor színész pedig elszavalta az ünnepelt kedvenc versét Rudyard Kiplingtől. A születésnapi partyra egyébként csak az ellenzéki sajtó képviselőit nem engedték be, így a Hír TV stábját és a Magyar Nemzet újságíróját sem. (Hír Tv, Index, MNO)

MagyarNemzetOnline: Cikk küldése Szóljon hozzá a fórumban Nyomtatási verzió

# end

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ELNÖKÉNEK LEVELE

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr részére

Országház;

BUDAPEST -

VII-2/2576-1/2007.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Miniszterelnök Úr 2007. június 8-án a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje polgári tagozata kitüntetés adományozására tett előterjesztést Horn Gyula volt miniszterelnök számára.

Tájékoztatom Miniszterelnök Urat, hogy az előterjesztést az alábbi indokok alapján nem írom alá, a kitüntetés adományozását megtagadom.

A címeres levél teljes egészében olvasható .pdf formátumban, és letölthető a következő címről: Http://Arpad.com/Elnoki-Level.pdf

Horn: A pufajkások a lakosságot védték

a „Kitüntetés" ügy „kitűnően" alakult. Érdekes idézet a HirTV-ből:

„Horn: A pufajkások a lakosságot védték"

Közönséges bűnözők ellen harcoltak a karhatalmisták - ismételte meg a Die Weltnek Horn Gyula. A német lap a politikus 75. születésnapja alkalmából készített vele újabb interjút.

Horn hangsúlyozza: a pufajkások a közrendet, a lakosságot védték. "Sokan ma nem lennének itt, ha 1956-ban a karhatalmisták kudarcot vallottak volna" - teszi hozzá.

A volt miniszterelnök szerint 56 októberében Magyarországon a közrend megszűnt, a karhatalmistáknak volt a feladata ezt helyreállítani.

Horn hozzáteszi: ez ma is érvényes, hiszen jól lehetett látni, mi minden megtörténhet, amikor tavaly októberben köztereken romboltak és gyújtogattak.

Idehaza a Népszabadságban és a Népszavában is egész oldalas hirdetésben köszönti 75. születésnapja alkalmából Horn Gyulát, volt pártelnökét a szocialista párt.

Két kakukktojás található Horn Gyula honlapján, a szocialista politikust születésnapján üdvözlő, kizárólag kormányközeli politikusok videóüzeneteit tartalmazó felvételek között.

A vörös szegfűs képükön külföldi politikusok, kormány- és államfők jókívánságait idézik, így Jean-Claude Juncker, Luxemburg miniszterelnökét, Helmut Schmidt-t volt német kancellárt, illetve a volt spanyol miniszterelnököt. Aachen főpolgármestere Horn Gyulát az új Európa alapító atyái közül valónak nevezte, aki mindannyiunk számára sokat tett a szabadságért, békéért és demokráciáért."

Ezek szerint a hazájukat védő szabadságharcosokról mind a mai napig az Horn Gyula véleménye (és társaié, akik kitüntetésre felterjesztették), hogy azok közönséges bűnözők voltak.

Mellesleg, akik sokat vártak az EU csatlakozástól, Horn Gyula „alapitó atyaságától" most már igazán jól érezhetik magukat az „új Európá"-ban.

Üdvözlettel:

Harsányi Lajos

News Release: review of the TORN FROM THE FLAG

News Release:

Leslie Eloed

3942 N Conlon Ave

Covina, CA 91722-3802 USA

310-341-3882

Leslie Eloed: critical review of the

TORN FROM THE FLAG

by Producer  Writer  Director: Klaudia Kovács

a Historical / Documentary film

June 19, 2007

Sajtó tájékoztató:

Előd László

3942 N Conlon Ave

Covina, CA 91722-3802 USA

310-341-3882

Előd László kritikai kiértékelése

A LYUKAS ZÁSZLÓ

Kovács Klaudia producer  rendező  író

történelmi dokumentum filmjéről

2007. június 19

You will find this article and may download it from the Internet at:

Az Interneten megtalálható és letölthető a következő címekről:

as a WORD Documet: Http://Arpad.Com/TFLZ.Doc

as a PDF File: Http://Arpad.com/TFLZ.Pdf

as a WEB Page: Http://Arpad.Com/TFLZ.Htm

http://arpad1.blogspot.com/ (RSS Feed)

Http://Arpad1.Com

http://arpad.com/

Further information -- További tájékoztatás:

Youtube: http://arpad1.com/Tornfromtheflag.html (6 perc video)

"TORN FROM THE FLAG" A lyukas zászló

Newsletters -- Hírlevelek

Information re. tax-deductible donations

Adókedvezményes adakozák ismertetése
http://www.klaudiainc.com/pages/newsarchive.html

Telephone:

Előd László / Leslie Eloed 310-341-3882

E-Mail addresses:

mailto:klaudiakovacs@msn.com

mailto:EloedL@Charter.Net

PLEASE FEEL FREE TO DISTRIBUTE AND PUBLISH

KÉRJÜK ENNEK SZABAD TERJESZTÉSÉT ÉS PUBLIKÁLÁSÁT

=====================================

Előd László sajtó tájékoztatója a filmről:
Press release by Leslie Eloed about the film:
Http://Arpad.Com/TFLZ.Pdf
Http://Arpad.Com/TFLZ.Doc
Http://Arpad.Com/TFLZ.Htm

Romániában ismét támadják a magyar nyelvet

Az MVSZ az EU-hoz fordul, mert puskaporral játszik az egyik újdonsült EU-tag

Budapest, 2007. június 22., péntek (OS) - A román politika ismét a szokásos balkáni-fanarióta forgatókönyvet alkalmazza: remélt vágya érdekében fűt-fát megígér nemzetközi vonatkozásban, majd célja elérése után, nyomban megszegi vállalásait.

Románia a NATO és EU csatlakozás folyamatában vállalt mindenféle nemzetközi szerződést, főleg azokat, amelyek az országban élő nemzeti közösségeket érintik. Most, hogy megvan az EU tagság is, a hatalom, egyik bolygó pártján, a Konzervatív Párton keresztül meglebegtetett egy olyan állampolgársági törvénymódosítási javaslatot, amely a náci és kommunista rendszereket idézi fel. Ennek értelmében, minden erdélyi magyartól megvonnák az állampolgárságot, aki két éven belül nem tanul meg románul. Holott egy ilyen törvény ellenkezik a román alkotmánnyal, amely kimondja, hogy aki egyszer román állampolgárnak született, azt nem lehet attól megfosztani.

Az MVSZ nyomatékkal felhívja mindazon EU tag kormányok figyelmét, kiemelten a magyarországit, amely 2005. szeptember 26-án feltétel nélkül megszavazta Románia EU tagságát, hogy kérje számon Romániától a csatlakozás előtt vállalt kötelezettségeit, és zárja ki a parlamentből a náci korszakot idéző politikai erőket. Mert amit ma egy kis párt mondogat, és tesz szalonképessé, azt holnap a kormány megvalósítja. Lásd Marosvásárhely fekete márciusát.

Az MVSZ felhívja a román kormány figyelmét, hogy a magyar nyelv az EU egyik hivatalos nyelve, ezért a Konzervatív Párt törvényjavaslata a legsötétebb időket idéző faji törvényekre emlékeztet.

A magyar-román alapszerződésben sem ezt vállalta a román kormány, ezért az MVSZ felszólítja a magyar kormányt, hogy haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat az alapszerződés felmondásáról, amennyiben a román parlamentben továbbra is szalonképesek maradnak a hasonló eszméket hirdető pártok. Egyben elvárja az RMDSZ-től, mint az erdélyi magyarság Brüsszelben hivatalos képviselettel rendelkező érdekképviseleti szervtől, hogy haladéktalanul tiltakozzon képviselői által.

Amennyiben Románia semmiképpen nem hajlandó azon kötelezettségeket teljesíteni, amelyeket 1919-ben a szövetséges hatalmakkal vállalt, úgy a nemzetközi közösségnek fölül kell vizsgálnia a trianoni béke elveinek fenntarthatóságát.

Budapest, 2007. június 22.

Magyarok Világszövetsége

Konrád György pontos diagnózisa -

Konrád György pontos diagnózisa -

Személyiségzavar (…) …(vannak,) akik néhány százalékos többséget elegendő jogcímnek tekintenek minden hatalom megszerzésére, és ezáltal a közéleti vita kormánydöntésekkel való helyettesítésére; akik a szakigazgatást azzal veszélyeztetik, hogy a közszolgálat vezető tisztségeibe és a maradék állami vállalatok élére nagy számban pártfunkcionáriusokat helyeznek, ilyen módon a pártvezető kezében összepontosítva, ha nem is minden hatalmat, de annak egészségtelenül nagy hányadát. Személyiségzavaraikat erőszakos, gőgös magaviselettel palástoló kormányfők és más politikusok képesek nyomasztóan megviselni egész országok közérzetét, és hosszan feltartóztatni a polgárok szabadságra nevelődését. "Demokratúra" (…) Nem csak demokráciát és diktatúrát ismerünk, hanem köztes változatokat, átmeneteket, részleges demokráciákat is, amelyekben a kormányzat ugyan a szavazók többségére, néha csekély többségére hivatkozik, de mihelyt a parlamenti felhatalmazást megszerezte, tekintélyuralomként működik. A „demokratúra" megfelel a pöffeszkedő, hatalmaskodó személyes viselkedésnek. Megfélemlítés Az exkommunista országokban megvannak a gazdaság, a közélet és a kultúra pártirányításának hagyományai, spontán reflexei, amelyek a reformok által decentralizált döntéshozatalt újra meg újra recentralizálják, és az autonóm testületekre átruházott hatalmat rendszeresen visszavonják. (…) A köztisztviselők, az értelmiség nagyobb része a régi állományból került ki, beidegződéseik tartósak, és ha felülről biztatást kapnak erre – mindegy, hogy milyen eszmecsomag nevében –, agresszív, felsőbbséges, harcias és parancsoló magatartást tanúsítanak, ha másért nem, félelemből, hogy megfeleljenek az ezt tőlük elváró vezetésnek , netán éppen az új vezetőknek, akik eleve hajlamosak lecserélni a személyzetet, alárendeltjeik engedelmességét biztosítandó. ...és félelem (…) Sokféle represszió lehetséges: megélhetési zsarolástól burkolt cenzúráig, összpontosított sajtótámadásoktól fenyegető levelekig és telefonokig, és mivel a maffiák és a politikusok, illetőleg a fegyveres testületek között esetenkénti, sporadikus összefonódások tapasztalhatók, ami a gátlástalan erőszaknak is teret nyit, nem kell különösebb gyávaság ahhoz, hogy a józan óvatosság sok embert konfliktuskerülő hallgatásra és apolitizmusra ösztönözzön. Vezérimádat A politikai osztályba nem csak bekerülni lehet, kiesni is lehet belőle, és akkor volt képviselők tapasztalhatják, hogy nem csak ők, de hozzátartozóik is munkanélküliek lesznek, mert előző civil mesterségük folytatására nem nyílik mód, és a kárörvendő ellenségesség az ő irányukban az új vezetés iránti szeretet jele. Osztályharc A többségi demokráciával összefér a kisebbségekkel szembeni megalázó fellépés, a politikai vetélkedésnek harcként, szinte osztályharcként való felfogása, egész társadalmi csoportok erkölcstelenné, sőt bűnössé nyilvánítása, a mellébeszélő és fenyegető válasz a jogos kérdésekre, dezinformációs hírek, gyanúsítások és rágalmak terjesztésével párosítva. Hatalmonmaradás (…)Demagóg gyűlölet-retorikából és túlzó, eleve betarthatatlan ígérgetésből származhat parlamenti többség és folyamatos harc a hatalmonmaradás, a politikai győzelem kiteljesítése érdekében, nyomban megfeledkezve az ígéretek megtartásáról. Megtévesztés Mivelhogy az új demokráciák lakossága hajlamos rá, hogy négyévenként elbúcsúzzon a kormánytól, hiszen négy év elég ahhoz, hogy megelégelje tevékenységüket és kíváncsi legyen a másik félre, hátha az hozzáértőbben és becsületesebben csinálja, hátha az kevésbé él vissza a hatalmával és előnyeivel a saját maga és barátai, nem pedig az ország érdekében. És minthogy olyan kormány, amely populista beszéddel és a választók célzatos megtévesztésével győzött, legyen az akár jobb-, akár baloldali populizmus, vagyis az ellenfél goromba rágalmazásával és felelőtlen követelőzéssel az állami költségvetéssel szemben (amelynek megtartása felborítaná az államháztartás egyensúlyát, és amelynek maga sem fog, maga sem tud eleget tenni, amikor majd a pénzügyekért ő lesz felelős), minthogy az ilyen kormány négy év alatt minden valószínűség szerint elveszíti a népszerűségét és vereséget szenved a legközelebbi választáson, ezért az ilyen vezetők sok legális és féllegális eszközt igénybe vesznek azért, hogy megmaradhassanak a pozíciójukban. Egyeduralom Az új demokráciák parlamenti váltógazdaságára nem a közép körüli csekély ingadozás a jellemző, hanem a nagy amplitúdójú kilengések, amelyek forradalmi frazeológiával kísérik a választási propagandát , olyan változásokat igényelnek tehát, amelyek nem csak a kormány, hanem szinte az egész politikai rendszer megváltoztatásával érnek fel. A szavazatarány centrista, és a másik féllel szembeni tisztelettudó kormányzásra ad felhatalmazást. A képviselőházban azonban a szerény szavazói többség megnő és méginkább a politikai gyakorlatban, mert az újsütetű vezetők gyengén állnak a civilizált önuralom és a vetélytársak, azaz az ellenzékkel szembeni tolerancia tantárgyában, ami megfelel annak a tényállásnak, hogy éppenséggel azáltal kerülnek felülre, hogy vezetőik, helyesebben vezéreik saját pártjukban is ellentmondást nem tűrő egyeduralmat valósítanak meg , amelyet aztán az egész kormányzatra próbálnak kiterjeszteni. A kormányfőt pedig a környezetük megközelítőleg olyan nimbusszal igyekszik felruházni, amilyet a 89-es fordulat előtt a pártfőtitkárok élveztek. Hatalommánia A szemünk előtt lezajlott és a saját bőrünkön megtapasztalt történelem az éberebb megfigyelőket arra tanította, hogy a hatalom olyan kielégülés, amely szenvedélybeteggé teszi azt, akinek van, akinek megadatik, mert a hatalom veszélyes drog, a szó valódi értelmében kábító – a tisztánlátást és az önuralmat gátló – szer, úgyhogy a birtokosa, ha nem rendelkezik a szükséges önkontrollal, megszokja fogyasztását, és még és még többet vágyik belőle fogyasztani. Vágyát növeli a megalapozott szorongás, hogy utána, ha már nem lesz a birtokában, akkor mind a jólét, mind a tekintély, mind pedig a környezet nyájassága meg fog csappanni, s a letűnt politikus személyisége össze fog zsugorodni vigasztaló kárpótlás nélkül, mert eltérően a megalapozott nyugati társadalmaktól, a politikusok többsége mögött nem áll a civiléletben megszerzett jövedelem, jómód és megbecsültség. Aki kiesik, az többnyire nagyot esik, ezt tudja, és ezért különös mohósággal kapaszkodik, úgyhogy nem annyira a szakszerű közszolgálat, hanem pozíciójának állandósítása izgatja a leginkább. (…) Konrád György: Emberi jogok a kitáguló Európában.