LOS ANGELESBEN A MAGYAR KULTÚRA EGYIK NAPJÁN 2010 március 6-án szombaton délután és este: ======================================================= A THÁLIA STUDIÓ és az ARANY JÁNOS KULTÚR KÖR a San Fernando Valley Grace Hungarian Reformed Church közösségi termében 18858 Erwin Street, Tarzana (Reseda) CA 91335 Délután 4:00 órai kezdettel 6:00 óráig A Magyarországról látogató ÓVÁRI ÓSS ENIKŐ - a Thália Stúdió művésznője és éveken át vezetője - könyvbemutatóját rendezi: "A SZAMOS PARTJÁTÓL A CSENDES ÓCEÁNIG, A KÖR BEZÁRULT": vagy az 'Értől az Óceánig' Óvári Óss Enikő Életrajzi Zárszámadása A műsorban részt vesznek: Finta Ilona – Finta Vanda Ilona – Durkó Edit Óss Enikő -Zorbas Andoni a műsort vezeti Előd László, az AJKK elnőke Néhány gondolat márciusi magyar ünnepeinkről, a Thália Stúdió múltjáról, az Arany János Kultúr Körről, Óss Enikő életéről; Részletek a könyvből, kérdés-felelet, kötetlen beszélgetés, könyvek eladása és könyvek dedikálása; Hagyományos Körözöttes szendvicsek, Kávé, Tea, Hűsítők. Belépés: önkéntes adományokat elfogadunk. Bródy János műsorára tekintettel másfél órás terjedelmű műsorunk lehetőséget ad mindazoknak akik az az EGYESÜLT MAGYAR HÁZBAN ugyanaznap este 7:00-kor kezdődő BRÓDY JÁNOS népi-rock művész előadására szeretnének elmenni, hogy idejében oda érhessenek. MINDKÉT MŰSORRA SZERETETTEL VÁRNAK A RENDEZŐK MINDENKIT Felvilágosítás: ElődLászló 310/341-3882 E-Mail: leloed@Gmail.com | |||
2.19.2010
ÓVÁRI ÓSS ENIKŐ és BRÓDY JÁNOS
1.23.2010
Personal invitation from Leslie Eloed
| If you are not able to click these links, click the following: « Show content » and try again. E-mail sent 1/23/2010 10:35:02 PM, by Leslie Eloed: | ||||
| Personal invitation from Leslie Eloed |  | |||
| ||||
| UNYK, the first smart address book that updates itself! | ||||
| Please do not reply to this email directly. Questions? Contact us - http://unyk.com/en/Contact UNYK Inc., 1010 de Serigny, suite 820, Longueuil, QC, J4K 5G7, Canada. I no longer wish to receive invitations to join UNYK from Leslie Eloed: Unsubscribe I never again wish to receive invitation to join UNYK: Unsubscribe | ||||
11.18.2009
IMPORTANT FILM EVENTS!!! HUNGARIAN FILM DAYS!
From: Bényi Edit - LOS At mid-century, Hungary found itself politically and economically isolated, especially after the Communist government's complicity with the brutal Soviet crackdown on the citizens' uprising of 1956. This eye-opening event initiated a 30-year period of growing disenchantment with Soviet influence, marked by increased Hungarian engagement with Western nations and a greater liberalization of Hungarian domestic institutions-including the government-controlled film industry, which was gradually decentralized. The stage was set then for Hungary's momentous 1989 demolition of the fences on its Western border and the opening of the border to international refugees (especially from East Germany), presaging the fall of the Berlin Wall. Hungarian filmmakers dramatized, with immediacy and passion, the thrill and complexities of his unique moment in history. In the years following 1989, they produced a wealth of moving social documents as new and established filmmakers set about reconsidering the Communist cast, and registering the dawn of a new international order. #end |
11.13.2009
Eltűnnek a kárpátaljai magyarok
Kedves Barátaim! Súlyos helyzet Kárpátalján... A VMDP hírlevelének alábbi részlete rámutat arra, amit túlzás nélkül végveszélynek nevezhetünk. A kárpátaljai magyarok 1991-től jelentősen javuló kulturális és politikai helyzete öt éve rohamosan romlik. Ez ellentétes a magyar ukrán szerződéssel (amire tavaly levélben hívtam föl az ukrán külügyminiszter figyelmét, aki tagadta, hogy a magyar iskolákat bármi korlátozná, fenyegetné), és Ukrajna más nemzetközi kötelezettségeivel. Megint széleskörű nemzetközi tiltakozásra van szükség, de ez nem ér sokat, ha a magyar kormány nem lép föl határozottan. Jeszenszky Géza Vajdasági Magyar Demokrata Párt - HÍRLEVÉL VII. évf. 171. szám - 2009. november 12. Eltűnnek a kárpátaljai magyarok Teljesen felszámolják a magyar oktatást Kárpátalján: már nemcsak az érettségit és a felvételit kötelező mindenkinek ukránul letennie, hanem az iskoláknak is át kell állniuk az ukrán tannyelvű oktatásra. A 150 ezres Magyar közösség ezzel teljesen elsorvadhat. A szakértő szerint a helyzet rosszabb, mint Szlovákiában. Kárpátalja megye oktatási főosztálya és az ukrán oktatási minisztérium kedden megerősítette, hogy az ukrajnai magyar és más nemzetiségi iskolákat a következő tanévtől kezdve azért nem látják el anyanyelvű tankönyvekkel, mert fokozatosan ukrán nyelvű oktatásra kell átállniuk. A kárpátaljai közoktatási hatóság a sajtóval azt közölte, hogy az ukrajnai nemzetiségi, köztük a magyar nyelvű iskolai tankönyvek kiadásának megszüntetése logikusan következik Ivan Vakarcsuk oktatási miniszter 2008-ban kiadott 461. számú rendeletéből, amely azt tűzte ki célul, hogy fokozatosan az állam nyelvére állítja át az ukrajnai kisebbségek iskolai oktatását. Az oktatási minisztérium a 2010-2011-es tanévtől kezdődően nem finanszírozza AZ ukrajnai nemzetiségi - magyar, román, orosz és lengyel - iskolák anyanyelvű tankönyvekkel való ellátását az államnyelv oktatásának hatékonyabbá tétele érdekében, jóllehet a kérdés, amely a kormány hatáskörébe tartozik, még nincs teljesen lezárva. Rosszabb a helyzet, mint Szlovákiában A Kárpátaljai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke szerint ezzel ellehetetlenül az ukrajnai magyar oktatás. Mint Orosz Ildikó az FN.hu-nak elmondta, a mostani döntés a kisebbségi jogok egyértelmű csorbítását jelenti. "A kisebbségi jogokat biztosító törvények léteznek, amelyek követik AZ európai normákat. Ezeket azonban rendeletekkel felülírják. Rosszabb a helyzet, mint Szlovákiában" - hangsúlyozta Orosz Ildikó. Hozzátette: olyan jogokat vonnak el, amelyek még a szovjetrendszerben is éltek, hiszen akkor lehetett az oktatás nyelvén felvételizni. Most viszont épp ezt vették el a kisebbségektől, így a magyaroktól is. Mint a Kárpátaljai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke kifejtette, ez egy 2004 óta tartó folyamat, amelynek lényege, hogy az esélyegyenlőség jegyében mindenki ukránul felvételizzen. Ennek érdekében pedig már felső tagozaton megszüntetik a kisebbségi nyelven való oktatást. Orosz Ildikó azonban megjegyzi: ettől még az esélyek egyenlőtlensége megmarad, hiszen lesz (az ukránok), akik anyanyelvükön felvételizhetnek, míg mások (például a magyarok) nem. A magyarokat sújtja leginkább Lapunk azon felvetésére, hogy a rendelkezés elsősorban az oroszajkúak ellen irányul, Orosz Ildikó úgy reagált, hogy az mégis leginkább a magyarokat sújtja. Kiemelte: Ukrajna 51 százalékának orosz az anyanyelve, ezért azt szeretnék elérni, hogy az orosz is államnyelv legyen. Ebben az esetben a magyarok választhatnának, hogy oroszul vagy ukránul tennék a vizsgákat. Ráadásul a többi kisebbség nem rendelkezik olyan fejlett iskolahálózattal, mint a körülbelül 150 ezer főt számláló magyar közösség: egyedül a románoknak vannak még intézményeik. A lengyelek 71 százaléka például az ukránt tartja az első nyelvének, így számukra nem probléma az új szabályozás. (Ukrajnában 1800 orosz, 100-100 magyar és román, valamint négy lengyel tannyelvű iskola működik. Intézményesített magyar iskolai tankönyvkiadás 1945 óta van Kárpátalján.) Orosz Ildikó szerint a magyar pedagógusok teljesen ellehetetlenülnek, sokaknak az állása is veszélyben van. Az 50-es korosztály ugyanis soha nem tanult ukránul, számukra az orosz volt a kötelező annak idején, így nem is beszélik tökéletesen az államnyelvet. Gyenge érdekérvényesítés A Kárpátaljai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke szerint a megoldás a hatékonyabb érdekérvényesítés lenne az anyaország részéről, ez azonban jelenleg nagyon gyenge. Orosz Ildikó emlékeztetett: a magyar kormány már próbált tárgyalni, ám ezek nem vezettek semmilyen eredményre. A kárpátaljai magyarok harcolnak, feljegyzéseket írnak, aláírást gyűjtenek, ám úgy érzik, ügyük még a nemzetközi sajtó érdeklődését sem kelti fel. Az elsorvadás veszélye Az utóbbi évek ukránosító politikája rendkívül nehéz helyzetbe hozza a kárpátaljai magyarságot. Az ukrán oktatásügyi miniszter rendeletei - a bolognai rendszerre való hivatkozással - erőszakos nyelvi asszimilációt eredményeznek, kérdéses, hogy a kárpátaljai magyar közösség meddig tud ennek ellenállni - mondta Milován Orsolya az FN.hu-nak. A Nézőpont Intézet lemzője hozzátette: a magyar szülők egyre nagyobb arányban választanak ukrán oktatási intézményeket magyar iskolák helyett, sőt már az óvodaválasztásnál is megjelenik - a gyerekek jövőjére való hivatkozással - ez a tendencia. Ha a magyar iskolák elnéptelenednek, a magyar oktatási rendszer és végső soron a helyi magyar társadalom is elsorvad. A szakértő szerint az ukrán oktatási rendszer változásai hátrányosan érintik a többi ukrajnai kisebbséget is, ugyanakkor könnyen belátható, hogy a nyolcmilliós (Vlagyimir Putyin szerint 17 milliós) orosz kisebbség könnyebben ellenáll egy ilyen nyomásnak, mint a 150 ezernyi magyarság. Ráadásul az elnökválasztáson egyik legesélyesebbnek tartott jelölt, Viktor Janukovics is az ő pártfogójuknak számít. "Megfigyelhető, hogy a kormányon lévők - pártállástól függetlenül - ukránosító politikát folytatnak, ebben nem volt kivétel a narancsos forradalom előtti Janukovics-kormány minisztere és a Julia Timosenko által kinevezett jelenlegi oktatásügyi miniszter között" - véli az elemző. Magyarországnak a szlovák nyelvtörvényhez hasonlóan a kárpátaljai magyarságot diszkrimináló rendelkezések ellen is tiltakoznia kell. Ám minden ilyen tiltakozás csak akkor járhat sikerrel, ha az anyaország megfelelő nemzetközi tekintéllyel rendelkezik a szomszédos állam előtt. Ez esetben a nemzetközi figyelem odairányítása is segítséget jelenthet a helyi közösségnek - hangsúlyozta Milován Orsolya. Lapunk az ügyben tervezett lépésekről megkérdezte a Külügyminisztériumot is, választ azonban későbbre ígértek. (fn.hu)#end |
9.29.2009
NEW RELEASE: Reseda 2009, október 10 --- KORMORÁN
San Fernandó Völgyi Magyar Református Egyház | |||
NEW RELEASE: AZ MTA és ERDÉLYI MÚZEUM–EGYESÜLET
9.16.2009
NEW RELEASE -- ÖSSZEFOGÁS A DUNA TELEVÍZIÓÉRT --
Eddig a támadások ellenére is fennmaradt a DUNA TV, és most ismét a fennmaradásért kénytelen küzdeni. A Duna TV mindannyiunk számára fontos kapocs Magyarországgal. Ez a televíziós csatorna teljes megelégedésünkre igen gyakran adott eddig hírt a kaliforniai magyarok életéről is. Számos esetben -- mint az Ontáriói Magyar Református Egyház fennállása ötvenedik évfordulóján, vagy legutoljára augusztus 20. kapcsán -- is jártak külön forgatócsoportok nálunk. Elmondhatjuk, hogy a Magyar televíziós csatornák közül a Duna foglalklozik legtöbbet a külföldön élő magyarokkal. Ezek a műsorok továbbra is megtalálhatóak a DUNA TV Internetes kiadásában az Archivumokban. Most a csatolt anyag szerint bajban van a Duna TV. A jövőjük forog kockán. A Duna TV dolgozói írták az alábbi felhívást. Kérik a segítségünket. Kérlek, hogy támogasd magad is a kérésüket és juttasd el a hírt minél több ember számára. ÖSSZEFOGÁS A DUNA TELEVÍZIÓÉRT Tisztelt Honfitársaink! Kedves Magyarok! ÖSSZEFOGÁS A DUNA TELEVÍZIÓÉRT "Történelmi reménytelenségben, nemzeti nyelvünk sok évtizedes üldöztetésében meggyötört lelkek lobbannak örömre, valahányszor kék szárnyú sirályok kezdenek immár sok ezer képernyőn tovaröppenni, valahányszor családi körökben fölhangzik a boldog kiáltás: DUNA TÉVÉ!" (Részlet Sütő András Csoóri Sándorhoz írt leveléből) Sütő András ezt a mondatot nagyon sok ember nevében fogalmazta meg 1993-ban. Ami évekkel korábban elképzelhetetlennek tűnt, tizenhét évvel ezelőtt valósággá vált. A Duna Televízió megszületése egyetlenegy alkotással rokonítható, a Lánchíd megépítésével. Mert ahogyan a Lánchíd összeköti a Duna két partját, úgy köti össze a Duna Televízió is AZ öt földrészen élő magyarságot. A Duna Televízió 1992 Karácsony estéjén sugározta első adását, azzal a hittel és bizonyossággal, hogy AZ embernek több háza, több otthona, sőt több "hazája" is lehet, de nemzete csak egy. A Duna Televízió abban különbözik a többi Magyar nyelven sugárzó televízióktól - legyen szó közszolgálati vagy kereskedelemi csatornákról -, hogy elsősorban nem a politika, hanem a történelem kérdéseire keresi a választ, úgy hogy közben vigaszt nyújt szétdaraboltságunkért, rá mutat közös szellemi égboltunk fénypontjaira megteremtve AZ összetartozás csodáját. Ez a szemlélet nemcsak egyes műsorokra, hanem AZ egész műsorfolyamra érvényes. Ezt nemcsak a munkatársak élik így meg, hanem feltűnt mindazoknak, akik számos nemzetközi és hazai díjjal tüntették ki a Duna Televíziót. Említésre méltó a EUTELSAT-HOTBIRD műholdas televíziós verseny közönségdíja, a több Cannes-I Arany Pálma-díj, a Karlovy Vary Nemzetközi Fesztivál díja, AZ Európa Filmdíj, a New York-I Filmfesztivál díja vagy AZ itthon elnyert Bartók Béla Emlékdíj. A Duna Televízió 1996 óta közszolgálati televízió, létjogosultságát éppen a Magyar Köztársaság Alkotmánya erősíti, amely a 6.§-a (3) bekezdésében így fogalmaz: "A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határon túl élő magyarság sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatok ápolását". Az írástudók árulása egykor megrázó, szörnyű vád volt. A televíziók árulásaival senki sem foglalkozott. A Nemzet Televíziója, amelyik 1999-ben elnyerte a "A világ legjobb kulturális televíziója" UNESCO-díjat, nem követett el árulást, ellenkezőleg, példát mutatott közszolgálatiságból, négy év óta mégsem emeli meg AZ állam támogatása összegét. Mi, akik aláírásunkkal erősíteni kívánjuk a Duna Televízió jövőbeli szerepét, kérjük, hogy ez a sokat bizonyított intézmény NE legyen kiszolgáltatva AZ éves költségvetési vitáknak. Munkáját érdeme szerint ismerjék el. Tisztelettel: a Duna Televízió minden munkatársa * * * | |||
9.14.2009
NEW RELEASE Andoni Zorbas
ANDONI ZORBAS Andoni Zorbas at the LA Greek Festival, and other videos... Click here - Kattints ide: http://www.youtube.com/watch?v=ji6gMMgqNGc
| |||
NEW RELEASE Álláspont
Stefka István: Álláspont Magyarország Magyar Hírlap 2009. Szeptember 14.Húsz éve nyitottuk meg a határokat a német menekültek előtt. A szomszédos szocialista államok közül ezt senki sem merte volna megtenni. Rettegtek a szovjet lépéstől, meg aztán Csehszlovákia és AZ NDK vezetői – Gustáv Husák, Erich Honecker – maguk is ortodox kommunisták voltak. Ekkor még Ceausescu, a faluromboló a Romániából hozzánk menekülők visszatoloncolását kérte a Magyar kormánytól. Válaszképpen a Magyar miniszterelnök, Németh Miklós gyorsan aláírta a menekültekről szóló genfi egyezményt, amely nem adott lehetőséget a visszatoloncolásra. Talán ezek a hónapok voltak 1989-ben AZ elsők és utolsók, amikor a Magyar kommunisták képesek voltak figyelembe venni Magyarország érdekeit.
*** |
9.11.2009
NEW RELEASE: Fülöp László G:
FÉLELMEK ÉS ÍTÉLŐKÉPESSÉG
Alapvető nemzeti önérdekek akkor kerülnek a figyelem középpontjába amikor az emberek úgy érzik, azok veszélyeknek vannak kitéve. Az egymástól való félelem nagy szerepet játszik Közép Európában a magyarok és szomszédaik között, de a szerbek és horvátok, a szerbek és albánok között, a szerbek és bosnyákok, a románok és ukránok, vagy románok és bolgárok között, stb. Annyira nagy szerepet, hogy néha a rettegés, gyűlölködés ingoványára terelődik az egymás közötti viszony. Nagy veszélyekkel játszanak azok, akik az érzelmi fölindulást torzulásba szítják és önző személyi vagy politikai, esetleg stratégiai célokra kihasználják. Eltorzítják saját népük itélőképességét. Ez a deformálódás azonban nemcsak az "ijesztő másik" elleni viszonyban jelentkezik, hanem kihat az ilyen társadalomban élő egyén ítélőképességének más területeire is. Ugyanis, az egyensúly keretein belül működő megítélési képességet - ahhoz, hogy helyesen alkalmazzuk - éppúgy kell gyakorolnunk mint bármi más értékészlelő tulajdonságunkat. A józan, szabatos és meghatározó ítélőképesség fontosságát – amely tulajdonságok annyira pozitívan járulnak hozzá a társadalom gazdasági és politikai életének egyensúlyban tartásához - nemcsak a szociológusok hangsúlyozzák, de annak érvényét sok történelmi példa is bizonyítja. Az egyoldalú nézet szellemét terjesztő soviniszták tehát saját népük ellen is dolgoznak, amikor eltompítják az emberek tárgyilagosságát. A célszerű út, ami a szomszédok előtt nyitva áll, és nem zsákutca: az együttműködés és egymás megbecsülésének útja. Elérünk majd a szomszédi együttélés olyan szakaszába, amikor az együttesen elért eredmény fontosabb lesz mint az egymástól való félelem, vagy az abból kibontakozó gyűlölet. Ez nem fog magától megtörténni, ezen tudatosan dolgoznunk kell: a szomszédság mindkét oldalán, mert a gyűlölet nem ide – hanem nemzeti zsákutcába - vezet. Az elvakult gyűlöletet már láttuk néhányszor működni... (1998. Április/FLG) A fenti gondolatfuttatás melyet már 12 évvel ezelőtt írtam - ebben a jelenlegi kül- és belpolitikailag is feszült hangulatban megüt egy józan hangot és emlékezteti az olvasókat, hogy nekünk, szomszédoknak, szükségünk van egymásra - a saját érdekünkben. Laszlo G Fulop Architect & Planner HAC Vice President MBK Past President MHPast President, Secy & PR laszlofulop@comcast.net Minneapolis, MN 55436 #end |
NEW RELEASE: CSERKÉSZBARÁTOK 2009, október 3.
MEGHÍVÓ A „TALÁLKOZZUNK BUDÁN" hangulatos műsoros délutánra és az azt követő remek vacsorára. 2009. október 3-án, szombaton d.u. 3:30-tól estig. A Los Angeles-i CSERKÉSZBARÁTOK KÖZÖSSÉGE RENDEZÉSÉBEN, a határokon túli magyar oktatás javára. Helyszín: San Fernandó Völgyi Magyar Református Egyház (Grace Hungarian Reformed Church) 18858 Erwin Str, Tarzana (Reseda) Erwin és Wilbur sarok ingyen parkolás, és parkolni az utcán is lehet. Részletekért kattintson ide: http://arpad.com/CsBK%20Oct%203,%202009.pdf |
9.08.2009
NEW RELEASE: Tanévnyitó...
Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének beszéde "Az erkölcs minden polgártestnek lelke... Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Berzsenyi szavaival köszöntöm a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanévnyitó ünnepségén megjelenteket. Elődeink jövőbe vetetett hitét jelzi e szép hagyomány, hogy a tanévnyitót ünnepként tartjuk számon. Az egyetemi tanulmányaikat most megkezdő elsőéves hallgatók bizonyára várakozással és nem kis izgalommal tekintenek életüknek ezen meghatározó évei elé. Azok a feladatok és kihívások, amelyek előtt AZ idei tanév küszöbén állunk, arra indítanak, hogy Magyarország világhírű műszaki egyetemének tanévnyitóján NE elsősorban a technikai haladás nagyszerű perspektívájáról – s ebben AZ önök lehetőségeiről – mondjak szép szavakat, hanem tágabb összefüggésben tekintsek a felsőoktatásra, Magyarországra, amelynek erkölcsi, szellemi, lelki megújulásra van szüksége. Tisztelt Hallgatók és Oktatók! Ma Önök egy nem jól működő országban kezdik meg a 2009/2010-es tanévet. Feladatuk nem csupán annyi, hogy egy szabályok és szokások által szabályozott intézményben tanuljanak és tanítsanak. Ma előttünk sokkal nehezebb feladat áll: a tanulás és a tanítás mellett – s nem helyette – a Magyar közéletben szinte mindent újra kell gondolnunk, és hozzá kell látnunk AZ újjáépítéshez. Igen, tisztelt hallgatóim, jól hallják, erkölcsi, szellemi, lelki értelemben újjá kell építeni Magyarországot. A világot egy 2008-ban nyilvánvalóvá vált válság rázza meg. E válság mibenlététről és okairól sok igényes elemzés, s persze még több igénytelen, a felelősöket – mindig másokban – pontosan megtalálni vélő felszínes demagógia jelenik meg, hangzik el. A válság mentséggé vált, a tehetetlenség indokává, ürüggyé, hogy a kilátástalanságot félelemmel kezeljük. A válság AZ AZ időszak, amikor minden döntésre kerül: olyan történések ideje, amelyeknek bizonytalan a kimenetele. De csak addig, amíg félünk a szembenézéstől. A válság akkor fordulhat át, amikor a számvetés bátorsága, AZ elszántság és AZ önbizalom jellemez bennünket. A válság tehát elszánásra hív minket, az öntudatra ébredés fordulópontját jelölheti. A válság ebben az értelemben nem holmi kiszolgáltatottság, nem a vak sors sodrása, kívülről elszenvedett kínzás, hanem egy múló és egy bekövetkező közötti időszak, amely lehetőség arra, hogy értékeljük, megítéljük AZ eddig történteket és önmagunkat. Hívás arra, hogy határozottan kiálljunk a jövőnkért, önmagunkért. A válság lehet a közöny vége, AZ indulás pillanata. Ha a nehézségeket nem sorscsapásként, hanem következményként fogjuk fel, tettekre és megújulásra késztet. Tekintsük hát a válságot az önmagunkkal történő valós szembenézés pillanataként. Tisztelt Oktatók! Önök tudományos eredményeik, oktatói tapasztalataik alapján, Kedves Hallgatók! Önök a magas felvételi követelmények teljesítése alapján hazánk legképzettebb, legtehetségesebb polgárai közé tartoznak. Így hát csak akarniuk kell, hogy felismerjék AZ okokat s a tennivalókat. És csak bátorság, hogy bekapcsolódjanak és példát mutassanak ebben AZ erkölcsi, szellemi, lelki újjáépítésben. A világban nem történt a földi életet megváltoztató természeti katasztrófa, nem csapódott a Földbe nagyméretű meteor, nem történt egész kontinenseket sújtó földrengés, világméretű járvány vagy sáskajárás. A válságot – természetesen messze nem egyenlő felelősséggel – AZ emberek, MI magunk okoztuk. Elsőként azzal, hogy elhittük, nincs valódi közünk azokhoz a dolgokhoz, amelyek megtörténhetnek velünk. Másodszor azért, mert tétlenségre kárhoztattuk magunkat azzal, hogy MI úgysem tehetünk semmit. Harmadszor azért, mert a felismerés felelősségét nem mertük időben vállalni. Nem épületek omlottak össze tehát, hanem a tudás és AZ erkölcs tartóoszlopai repedeztek meg. Világunkat a működés színtereire osztottuk, funkcionális egységekre. Részekre bontottuk AZ egészet, s egy-egy részből kitekintve tesszük mindörökre beláthatatlanná a korábban egységben láthatót. Elhisszük, hogy a gazdaság, AZ egészségügy, AZ oktatás, a tudomány külön gondolkodást, logikát, megoldást kíván, és nincs metszet, amelyben AZ ember vagy a közösség önmagára ismerhetne. „Ma nem ez a legfontosabb probléma", halljuk annyiszor. Joggal kérdezhetnénk vissza: vajon ki tudhatja, melyik AZ? A közszereplők nap mint nap ismételgetik a világ katasztrófával fenyegető nagy problémáinak sorát: energia-, víz- és élelem-hiány, a Föld egészét veszélyeztető környezeti problémák, a szegényekre és gazdagokra szétszakadó társadalmak. Ezek, – és még jó néhány – valóban nagy problémák, de a legnagyobb probléma – AZ egész világon, s Magyarországon is – AZ oktatás és nevelés egyre növekvő hiányosságai. Az oktatás nem a világban való eligazodásra készít fel: nem adja meg AZ erkölcsi vértezetet, és nem adja meg a szükséges tudást és műveltséget. Az iskola – nyíltan hangoztatott, vagy „csupán" a gyakorlatban megvalósított – célja egyre inkább egyfajta praktikus tréning. Ez fog – a családok nevelő hatásának gyöngülésével együtt – katasztrófához vezetni. Az anyagi, a szellemi, a lelki jólét, a jó közélet ma csak megfelelő oktatás és a nevelés révén érhető el. Nyilvánvaló, hogy sem AZ emberiségnek, sem Magyarországnak nincs annyi anyagi és szellemi erőforrása, hogy minden nyomorúságot egyszerre szüntessen meg. A problémák megoldásához ugyanis egységben kellene ismernünk és kezelnünk azt a három legösszetettebb rendszert, amelyben élünk: a természetet, gazdaságunkat és társadalmunkat. Ezen úgynevezett „komplex rendszerek" általános tulajdonsága, hogy minden cselekvésnek egy helyett számos következménye van, ezek közül több szándékolatlan, és csak késleltetetten jelentkezik. Minden lépés előre nem látott költséggel, kellemetlenséggel jár, vagy más problémáktól vonja el a forrásokat. Ezért AZ az egyik legnagyobb előttünk álló feladat, hogy meg kell tanulnunk tájékozottan dönteni. Sok döntésünket felszínes ismeretek, illúziók és szavazattöbbség alapján hozzuk meg – anélkül, hogy ismernénk cselekedeteink minden következményét. Sokszor a problémák bonyolultsága bénít meg bennünket: arra késztet, hogy semmit se csináljunk, vagy olyan változásokat vezessünk be, amelyek hosszú távon több kárral járnak, mint haszonnal. Meg kell értenünk ezt a minden vonatkozásában összetett, (komplex) világot, amelyben élünk. Az ehhez szükséges tudás csak áldozatos, kemény munkával, elmélyült tanulással szerezhető meg. Éppen a világunk összetett volta miatt a tudással azonos, vagy talán még fontosabb a szilárd erkölcs. Minden erőfeszítésünk hiábavaló, ha ezen a téren nem tudunk előrelépni. Belső indíttatássá, belső kényszerré kell tenni, hogy az emberi közösségek együttélési szabályait szigorúan tartsuk be. Ha a Műegyetem történetére tekintünk, nem csupán a szakmájukat világszínvonalon művelő professzorokat és kiváló tanítványaikat látjuk, hanem a megkérdőjelezhetetlen erkölcsi tekintélyeket is. A magyar nemzet történetében – így 1956-ban is – a nemzet sorsáért, szabadságáért életüket kockáztató hősöket. Egyszerre voltak ők a szellem és az erkölcsi szilárdság óriásai. A tanévnyitó ünnepi pillanataiban sem hallgathatom el, hogy a mi szűkebb világunkban az oktatás és a tudomány világában is jelentős az erkölcsi hanyatlás. A felsőoktatás – üdítő kivételektől eltekintve – a pénz világához törekszik tartozni. Igazodni kíván valamihez, aminek inkább alakítója lehetne. Megfelelni vágyik olyan elveknek, amelyeknek változásain kellene munkálkodnia. A felsőoktatási intézmények szellemi értékrendje háttérbe szorult. A hallgatók sok helyen nem nevelendő, oktatandó társai a tanároknak, hanem a fejkvóta (vagy költségtérítés) „részvényjegyei". A felsőoktatást ás a benne dolgozókat régóta őrli a kettős elv: egyszerre dolgozni a piacra és őrizni a szellemi magaslatokat. Az egyik a haszonelvűséget hangoztatja, és diplomagyárrá teszi a felsőoktatás intézményeit. A másik az elvont tudományos gondolkozás fontosságát hangsúlyozza, és egyfajta tudásvárat működtet. Hogyan lehet egyszerre két ilyen ellentmondó és széthúzó elvet szolgálni? A tudásvár ostroma nem válhat a diplomagyár sikerévé. A haszonelvűség győzelme nem uralhatja a szellem szabadságát. Hová veti szemét ma az egyetemi hallgató? A diplomára, a távolabbi jövőre, egy pályaképre, amit elképzelt ifjúkori álmodozásaiban? És merre tervez a felsőoktatás? A következő szakindításig, vagy annak elnevezéséig? Mire alapozzuk a tudást, amit az egyetem, főiskola ma nyújt? Közösségi igényekre vagy globális hívószavakra? Meddig tart még az a különös helyzet, amelyet a munkanélküliség mintájára hivatásnélküliségnek nevezhetnénk, hogy diplomával tömegek kényszerülnek más munkakörben dolgozni? Meddig merünk elnézni? És mennyit van bátorságunk belátni? Minden döntés, minden lépés megmagyarázható. Ám egyiket sem kell magyarázni, ha a tisztánlátás és az igazság szeretete vezérli. Megtanultuk indokolni az indokolhatatlant, eladni az eladhatatlant, elmagyarázni az elmagyarázhatatlant. Elhittük, hogy a hazugságról hazudni már majdnem igazmondás. Pedig nincs így: az önámítás magyarázata még nem szembenézés. A hazugság a világ komplexitása miatt felmérhetetlen következményű. A hazugság és önámítás közénk lopakodik, ha presztízsből, vagy önzésből értelmetlen szakokat indítunk, ha diákjaink felkészültségének értékelése során közvetlenül (pénzért) vagy közvetett módon (a fejkvóta megtartása érdekében) megfelelőnek értékeljük a nem megfelelő teljesítményt. Ha diplomákat és doktori fokozatokat adunk érdemtelenül, az egyéni és intézményi teljesítmény látszata érdekében. Ha a professzori kinevezések száma kontrolálatlanul növekszik, mert az intézmények csak a mennyiségi mutatókban érdekeltek, értékelésükben csak ezt veszik figyelembe. Minden lépés indokolható egy másikkal. A következő az előzővel. Csakhogy nem a lépéseinket kell fontolgatnunk. Hanem magát az utat. Hogy ha elindulunk, tudunk-e majd járni rajta? Hogy vezet-e valahová? Hölgyeim és Uraim! A hallgató nem pénzszerzési lehetőség, a felsőoktatási intézmény nem diploma-, doktori fokozat és publikáció-gyár. Újra kell gondolni ezért a finanszírozás és az intézményértékelés egész rendszerét. Az elmúlt évtizedek hibás vagy nem létező oktatáspolitikája, az oktatás irányításának hiánya, a szabadosság szép új világa látványosan megbukott. Ha a bénultság vesz erőt rajtunk, és nem teszünk semmit, az intézmények belső rendszere éppúgy szétszakad, mint a magyar társadalom: a vezető – gyakran felelőtlen – elitre, és az intézmények működését keserves körülmények között fenntartó többségre, mind a hallgatók, mind az oktatók esetében. Mindezen, országunk felsőoktatásának működését veszélyeztető jelenségek kialakulásához kétségtelenül hozzájárultak egyéni emberi hibák és gyengeségek, a fő hiba azonban az önmagából táplálkozó, magát újratermelő rendszerben van. A rendszerben, amely nem a nevelés, az oktatás, a kultúra és a tudomány értékeire építi e területek működésének szabályait, hanem a pénz hatalmának legrosszabb gyakorlatát erőlteti a szellem világára. A rendszerben, amelyben nem elsősorban a kikezdhetetlen integritású, megkérdőjelezhetetlen szakmai és emberi kvalitású professzorok határozzák meg az intézmény arculatát, és vezetik azt, hanem – a gyakran igencsak kétes erkölcsiségű eszközökkel dolgozó – „pénzszerzők". A rendszerben, amelyben megtörténhet, hogy a diákokat nem a legtehetségesebb és legdolgosabb társaik képviselik, hanem a sokadik évüket az intézményben töltő, a diákképviseletet jó megélhetésnek tekintő gyenge teljesítményű hallgatók. A rendszerben, ahol az intézmények egy részében többségbe kerülhetnek a szellem törvényeit már nem is értő, a felsőoktatási intézményeket csupán – elsősorban önmaguk számára – pénztermelő „üzemnek" tekintők. Azok az oktatók, akik doktori fokozatukat, habilitációjukat maguk is kétes körülmények között szerezték, vagy úgymond az „intézmény érdekében" cinkosok voltak ilyen előmenetelekben, aligha alkalmasak a tudomány világában oly fontos „kapuőrök" szerepének betöltésére. A magyarországi közállapotokat és a rendszer működését ismerve a „felülről" törvényi szabályozással történő változtatás sikere felettébb kétséges. Amikor a pénz hatalmának legrosszabb gyakorlatáról beszélek, nem a takarékos és átlátható gazdálkodás ellen, hanem éppen mellette emelem fel szavamat. A takarékos, minden fillérről elszámolni tudó, gazdálkodás valaha erény volt, ma is azzá kell tenni. A tisztátalan és zűrzavaros gazdálkodás ma legalább annyit árt, mint az erőforrások hiánya. Nem állítom, hogy felsőoktatási intézményeink jól finanszírozottak, de kevesebb pazarlással ennyi pénzből is sokkal többet lehetne megvalósítani, stabilabban, kevesebb frusztrációval és eredményesebben lehetne dolgozni. Ha nem fogadnánk el az „erre lehet pénzt kapni, ezért ezt építjük meg" elvét, talán lehetetlenné tennénk a pályázati korrupció vámszedőinek helyzetét is. Ha mindenki azzal foglalkozna, amihez legjobban ért, az oktatók az oktatással és kutatással, a hallgatók a tanulással, a vezetés és a gazdasági adminisztráció a vezetéssel és a hatékony gazdálkodással, előrébbre lennénk, és nem mellékesen jobb kedvűek, boldogabbak. A felsőoktatás világa csak akkor tud visszatérni a modern körülményekhez alkalmazkodó, évszázados hagyományaira épülő erkölcsi rendjéhez, ha a változás belülről és kívülről, alulról és felülről egyidejűleg indul meg. Ha megszigorítjuk az egyetemi tanári kinevezések gyakorlatát. Ha az etikai szabályok megsértését mi magunk szigorúan szankcionáljuk. Ha helyre állítjuk az autonómia értelmét: nevezetesen, hogy minden döntést az arra kompetensek hozzanak meg. Ha az egyetemi vezetők választásának rendjében megnöveljük a professzori kar szerepét. Ha az egyetemek vezetőinek díjazásában sem az egyenlősdi demagógiának, sem a menedzseri mohóságnak nem engedünk. Ha megváltoztatjuk a korrupciót és pazarlást elősegítő finanszírozási rendet. Ha visszahozzuk a példamutatás elvét az oktatásban és a példakövetés örömét a tanulásban. A tartást, ami büszkének mutat, és nem enged többé a szolgai erkölcs tömegképző erejének. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az évnyitó ünnep. Az indulás, a kezdés és a folytatás ünnepe. Indulni, kezdeni, folytatni pedig csak tiszta szándékkal, őszintén lehet. Szavaink, gondolataink avatják ünneppé ezt a közös alkalmat. Ha tetteinkkel tudunk nekik elég súlyt adni. Ha engedjük, hogy nehezek legyenek, így lendületet és erőt adóak. Ha nem elégszünk meg a pátosz könnyen megteremthető közhelyességével, hanem a magunk igazságát keressük bennük. Nem altatni jöttem, hanem felébreszteni a vágyat, hogy a felsőoktatási tanév kezdetén együtt gondolkodjunk. Helyzetünkkel pedig szembe kell nézni, mert a jövő Magyarországának gazdasági, politikai és szellemi vezetői ma egyetemi hallgatók. Szilárd erkölcsre, munkára és tudásra nevelésük a mai egyetemi oktatás feladata. S nem csupán az oktatóké, mert az egyetem olyan hely, ahol a hallgatók társai az oktatóknak a munkában, a tanulásban és az erkölcsös viselkedésben. Azt kívánom a Műegyetem és Önökön keresztül a magyar felsőoktatás minden intézménye hallgatóinak és oktatóinak, hogy legyen erejük, bátorságuk, egymás iránti bizalmuk hozzákezdeni a felsőoktatás és ezen keresztül Magyarország megújításának nehéz munkájához. Csak akkor várhatjuk, hogy honfitársaink követnek minket ebben, ha nem csodára várunk, nem a körülményekre hivatkozunk, hanem még ma hozzálátunk. Felismeréseket és elhatározásokat hozó, közvetlen célok helyett távlatokat nyújtó tanévet kívánok Önöknek. Nehezet, amelyben mindenért meg kell küzdeni. És értékadót: olyat, amelyben minden küzdésnek közös értelme van. A Magyar Tudományos Akadémia együttműködését ajánlom fel minden minőségre törekvő intézménynek. Köszönöm, hogy meghallgattak. |